Bella számára ez csak egy egyszerű nyaralásnak indult. Egészen addig, amíg meg nem jelent az ex. Lewis Hamilton komoly sebeket hagyott a lány szíven, aki azon volt, hogy elfelejtse a férfit.
Már csak az a kérdés, hogy ez a másfél hét, hogy fog alaku...
Halk léptekkel siettem a férfi szobája felé, majd egy mély levegőt véve bekopogtam az ajtón. Halk motoszkálást lehetett hallani a szobából, majd egy nagyon fáradt Lewis jelent meg velem szemben.
-Audrey! Nagyon korán van! - felelte fáradtan és fejét az ajtófélfának döntötte.
-Beszélnünk kell! - léptem be a szobába, majd a kezeimmel kezdtem el játszani.
-Nekem még nagyon reggel van a veszekedésre. Nem lehetne, hogy pár órával később lejátsszuk ezt az egészet? - kérdezte Hamilton, közben leült az ágy szélére és a szemeit kezdte el dörzsölni, mint egy kismacska.
-Egyszer az életben, ne lennél ilyen. - jegyeztem meg és hozzá hasonlóan leültem az ágyra. -És nagyon tévedsz, egyáltalán nem akarok veszekedni.
-Mi? - vonta fel a szemöldökét értetlenül. - Ez az egész most egy álom, ugye?! Valaki csípjen meg!
-Még meggondolhatom magamat. - húztam el a számat, majd belekezdtem a mondandóba. - Nem is arról akarok beszélni, hogy egyáltalán nem foglalkoztál azzal, hogy mennyire idegesít Lauren. Látszik rajta, hogy nem örül kettőnknek, pontosan még nem tudom okát, de most már ezt a pár napot kibírjuk. Az sem fontos számomra, hogy ki volt az a lány, aki minden előjel nélkül megjelent. Nem érdekel, hogy akkor beszéltél vele, még mielőtt mi összejöttünk volna, vagy az elmúlt napokban. Nem, ez sem érdekel. Bár őszintén nem lepődnék meg rajta....
-Azért én is hozzászólhatnék? - tette fel mutató ujját a férfi.
-Bele se kezdj. Most én beszélek. - vágtam rá azonnal. - Az egészben csak az zavar ahogyan viselkedtél. Megszégyenítettél mindenki előtt, mintha én lennék a bűnös, úgy, hogy közben nem is tudod, hogy mi is történt valójában. Te azonnal arra gondoltál, hogy megcsallak az első szembejövő férfival? Olyan mintha csak is azt figyelnéd, hogy mikor hibázok, hogy a képembe olvashass. Te csak mondtad a magadét, egyáltalán nem foglalkozva, azzal, hogy amit mondasz nekem az mennyire fáj. De a tőrt akkor forgattad meg a hátamban, amikor megjelent az a lány. Ott voltunk mi, egymás torkának esve egy kis félreértés miatt, ott voltak a srácok, akik tényleg nem tehetek semmiről sem, ők csak az étlappal takargatták az arcukat, hogy ne is lássa a többi vendég az arcukat. Ott volt szegény lány, akit nagy eséllyel csak kihasználtál, gondolom semmi kedve nem újra látni téged. És ahogy az lány nézett rám, az egy életre megmarad bennem, olyan sajnálattal nézett rám, hogy már én is úgy gondoltam, hogy mennyire szerencsétlen vagyok, hogy pont veled vagyok. Gyerekesen viselkedtél és a legrosszabb az egészben, hogy pont ugyanúgy viselkedünk,mint öt évvel ezelőtt. Csak a szokásos, te őrültséget csinálsz, én pedig a mutatványodnak az elszenvedője vagyok.
-Most már megszólalhatok? - szólalt meg pár másodperccel később Lewis.
-Most már igen. - forgattam meg a szemeimet unottan.
-Bevallom nincs mentség a viselkedésemre. Gyerekes voltam és mindenkit leégettem a viselkedésemmel. Egyszerűen nem tudom elmagyarázni, hogy pontosan mit is gondolhattam akkor. Megláttalak vele és féltékeny lettem, egyszerűen nem tudtam uralkodni az érzéseimen. De most őszintén melyik pasi szereti, ha barátnője körül egy férfi legyeskedik? - tárta szét a karjait a brit, én pedig rosszallóan megráztam a fejemet.
-A legtöbb férfi megbízik a barátnőjében, és ha valami problémájuk van akkor azt inkább négyszemközt beszélik meg. - jegyeztem meg gúnyosan.
-Megtörtént most már nem tudunk változtatni rajta... - sóhajtott Lew, én pedig értetlenül pillantottam fel rá.
-Te tényleg nem érted? Ez így nincs rendben. Azt beszéltük meg, hogy nem követjük el ugyanazokat a hibákat. És nézd meg itt vagyunk két nappal később és ugyanott vagyunk. Mi értelme van így az egésznek? - ráztam meg a fejemet.
-Most azt mondod, hogy ne folytassuk tovább? - hajtotta le a férfi a fejét és alig halhatóan kérdezte.
-Na, igen. Óriási szerencséd van, hogy talán túlságosan is szeretlek téged. - feleltem, közben Lewis arcát figyeltem.
-Ez most? - emelte fel a fejét Hamilton.
-Még egy esélyed van. - tekertem nyaka köré a karomat és közelebb ültem hozzá. - De, ha még egyszer csinálsz valami hülyeséget...
-Atyaég Audrey, majdnem szívinfarktust kaptam miattad. - rázta meg a fejét halvány mosollyal az arcán és homlokát az enyémnek döntötte. - Sajnálom.
-Felejtsük el. - legyintettem, de egy dolog eszembe jutott. - Vagyis. Lehet, hogy azt mondtam, hogy nem érdekel az a lány, de azért adhatnál egy kis magyarázatot.
-Lily-nek hívják. Még akkor hívtam fel, amikor azzal a seggfejjel akartál randizni, én pedig féltékeny voltam. - magyarázta el gyorsan.
-Annyira idióta vagy! - ráztam meg halvány mosollyal az arcomon és ajkaink újra találkoztak.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
