Családi barát [Lando Norris] 🄱🄴🄵🄴🄹🄴🅉🄴🅃🅃

🄲🄷🄰🄿🅃🄴🅁 🄴🄻🄴🅅🄴🄽

❀ᴊᴇɴɴᴀ ᴡʜɪᴛᴇ❀

Mivel anyámék este egy újabb tárgyalásra utaztak Londonba Lando családjával, így nem szúrt szemet senkinek, hogy a fiú nálunk aludt. Pontosabban, nálam, mellettem az ágyamon. A mozgalmas délutánt követően  elpusztítottunk egy Rosét, amit apa kapott még régebb az egyik ügyfelétől. Véleményem szerint fel sem fog tűnni  neki, hogy már nincs, mert itthon nem fogyaszt alkoholt csak ha meghívnak vacsorára néhány munkatársat.

Enyhe fejfájással ébredtem és két karral a derekam köré fonódva. Annyira sokat nem ittam, hogy elfelejtsem a részleteket, így arra is emlékeztem, hogy a pilóta után én is bevonulta a fürdőbe  elvégezni az esti rutinom, mire kijöttem arra ő már kényelmesen elhelyezkedve aludt. Lassan feküdtem be mellé és hátat fordítottam neki. Onnan a képet nekem is elvágták és már csak az volt meg, hogy felkelés után felültem az ágyon és körülnéztem az elsötétített szobában. Az asztalon ott pihent az üres üveg és a két pohár.

-Máris felkeltél?-dörmögte az álmos Norris fejét a párnába fúrva

-Máris fél 11kor? Szerintem épp ideje volt. Ma ebből  már nem lesz egyetem.-nevettem és kiszálltam a puha ágyból a takarók közül

-Fél 11?! Szent szar, csak elérem, hogy Jon kinyírjon.-pattant fel és a már száraz ruháit kézbe vette, hogy Harry cuccait átcserélje azokra-Téged ne vigyelek el?

-Leakadtál az időnél? Az előbb  mondtam, hogy ebben az órában már nem megyek be. Az is elég ha óvatosan vezetsz, mert többet ittál mint én.

-Vezetni attól még tudok.

Lando távozása után az időm  nagyobbik részét a tanulásra fordítottam. Egy pohár víz pihent mellettem és mikor az agyam már füstölni kezdett, akkor belekortyoltam a folyadékba és lehűtöttem  magam. A fél szememet viszont ígyis telefonomon tartottam, hogy bármiféle üzenet érkezi Beverly vagy Lando részéről  azt hamar észrevegyem és válaszolni tudjak.

✺ʙᴇᴠᴇʀʟʏ ʜᴀʏᴡᴀʀᴅ✺

-Tilos helyre tévedtél cica.-méregetett a széknél köröző Harry, miközben én a szék mögött lekötött kezeimet próbáltam kiszabadítani. Hamar feladtam, amikor rájöttem, hogy a láncokat így nem fogom tudni eltávolítani, így gondterhelten engedtem el magam-Számtalanszor megmondtam, hogy a nappalit nem hagyhatod el, akkor te mégis mi a francot kerestél a konyhában?

-Például vizet.-jelentettem ki, de inkább kérdésnek hangzott és bőven  érezhető  volt a hangsúlyomból, hogy meg is ölhet, mert nem félek tőle

-Nem szertetem ha hülyének néznek, de te még ígyis mindenkit túlszárnyalsz Beverly. Ez tetszik benned, de ami tilos az tilos.

-És ezért bünti jár.-vigyorgott az épp érkező  harmadik személy és tüzetesen végignézett rajtam

-Mi lesz Mason, elfenekelsz?

-Amennyiben kiköveteled baby.-vont vállat és lecsapta magát a kanapéra, hogy nézhesse a Harry és köztem kialakuló kis harcot.

-Ott tartottunk, hogy büntetés.-emlékeztette magát az előttem  álló, majd leguggolt és összeszorította arcomat-Mindenek előtt  viszont tudni szeretném, hogy te voltál e itt tegnap? A kis maci, aki vicces kedvében volt és körbeszaglászott ott, ahol nem kellett volna.-szemei szikrákat szórtak, miközben kivette telefonomat a farzsebemből és Mason mellé dobta-Nyisd fel. A kódja Oscar születésnapi dátuma, 1998 augusztus 10.-engedett el és feldúltan sétált ismét fel-alá a szobában