Családi barát [Lando Norris] 🄱🄴🄵🄴🄹🄴🅉🄴🅃🅃

🄴🄿🄸🄻🄾🄶🅄🄴

Három hónap telt el a forgalmas nyár eleji események óta, amiket azóta is próbálok teljesen kitaszítani az emlékezetemből, de beláttam, hogy hosszú folyamat lesz. Összecsaptak a hullámok és csak hogy biztosan hosszú ideig lebegjen előttem annak az elátkozott napnak az árnyéka, a sebem helye megmaradt az oldalamon és az orvosok szerint életem végéig gyönyörködhetek benne, mert nem fog eltűnni. A nyarat azzal töltöttem, hogy a pasim családjával ismerkedtem, hogy az előítéleteimet mihamarabb felváltsa az a kép, aminek esélyt adtam kialakulni. Teljesen egyértelművé vált, hogy anyáék túlságos nagy rajongása váltotta ki belőlem  a rossz hozzáállást, amire talán a rossz még enyhe kifejezés is. Mind nagyon szeretnivaló emberek, de őket  is mélységesen meglepte, hogy az első  vacsora közbeni kirohanásom után hivatalosan is összejöttem a kisebbik hímnemű csemetéjükkel. A közös munka is fennmaradt a két család között és nem túl rég derült ki, hogy valami új projektbe kezdtek bele együttes erővel.

Ugyancsak három hónap telt el a tárgyalás óta is, amin Harryt hét év fegyházra ítélték. Kicsit meglepett, ugyanis ahogy legjobb tudásunk szerint Cath meg én utánaszámoltunk előre,  mi tíz és tizenöt év közötti számra tippeltünk volna. Utólag derült ki, hogy a beismerő vallomása és az, hogy elmondta, merre vannak az eladott lányok, nagyot segített rajta. Meglátogattuk néha, tudni akartuk, hogy jól van e, de ő  egyszer sem panaszkodott. Tűrte  azt, hogy a saját hibája oda vezette, ahova.

Szeptember elején jártunk, mi pedig két napja érkeztünk haza Olaszországból, ugyanis az volt az első  verseny, amire elkísértem páromat. Tagadni sem tudnám, hogy teljesen elveszett voltam a rengeteg ember között és kizárólag a McLaren garázsban üldögéltem, vagy szorosan Lando mellett, hogy el ne keveredjek a vörös pólós hangyabolyban. De túléltem, mindketten túléltük és a szép napsütötte szeptemberi napon ki tudtunk vonulni a házunk hátsókertjébe, ahova Cath is csatlakozott, a többiek pedig váratták magukat. Lando hatalmas csobbanással merült el a medencében, ami barátnőmet úgy megijesztette, hogy a kezében tartott narancslé fele a fehér vékony anyagon landolt, amit a fürdőruhára vett fel.

-Norris, mentsd az életed!-sipákolta dühösen és felszökött a székéből-Megnyúzhatom?

-Engedély megadva.-tartottam fel kezeimet, hogy nyilvánvaló legyen, én nem folyok bele a kettőjük között folyó háborúba. Több nem is kellett, megiramodott a kert másik végébe, de a halottakat is felkeltő sikítása hatására Lando rájött, hogy veszélyben van és menekülni kezdett. Helyet foglaltam hát a székek egyikén és szórakozottan néztem, ahogy kergetőznek, Cath a papucsával a kezében, hogy barátom fejéhez vághassa.

-Ezek megint megháborodtak?-érkezett az üvegajtó felől  Beverly lemondó hangja, ami arra késztetett, hogy odanézzek.

-Hello hölgyeim.-jelent meg hatalmas mosoly arcomon, ahogy a két érkezőre  néztem. Journee jót nevetne nézte a kertben köröző  két érett felnőttet , Beverly kezét szorongatta, majd elengedte és a karjaim közé vetette magát. Számtalan megrázkódtatás érte az utóbbi időben  ezt az ártatlan kislányt, akitől  először  hidegvérrel elvették a szüleit, majd az is magára hagyta, akit az egyedüli támaszpontnak gondolt. Harry valósággal megkönnyebbült, amikor engedélyezték, hogy a kislány Beverly felügyelete alá kerüljön és tanúsíthatom, hogy jobb helyen nem is lehetne.

-Jenna, én már mondtam neked, hogy mennyire utálom a mateket?-hajtotta vállamra fejét grimaszolva és drámaian sóhajtott

-Jajj kicsim, máris?-kuncogtam szinte fekete haját simogatva-Voltatok a bátyádnál?-pusziltam holmokon, ő pedig izgatottan bólogatott-Hogy van?

-Jól, azt mondta, nagyon hiányoztam neki. És most azt is megengedte Andrew bácsi, hogy megöleljem és Harry szinte kiszorította belőlem  a levegőt. Aztán mondtam neki, hogy borotválkozzon, mert olyan, mint egy sünmalac.

-Sündisznó, kicsikém.-javította ki nevetve Bev és leült velem szemben

-Ja igen, mint egy sündisznó.-bólogatott és az iskolástáskájában kotorászva előhúzott egy plüss flamingót-Sajnos a táskámat a kocsiban felejtettem, és Csurit nem tudtam otthagyni, hogy vigyázzon Harryre.-pakolta fel a játékot az asztalra csalódottan-Majd legközelebb.-volt vállat és a ház felé újra felcsillant a lelkesedés a gyönyörű  barna szemeiben-Oliver, Katya.-szökött fel, hogy az érkezőket  is agyonölelgesse

-Szia nagylány, te mára már végeztél is a sulival?-vette az ölébe Oliver, miután elengedte barátnője  kezét. Katya adott egy puszit a kislánynak és leült mellénk. Ruhái feketék voltak, gyászolta a bátyját és a szabadulása után pszichológus segítségére szorult. Oliver volt a menedéke és beteljesült az, amire mindannyian számítottunk, ugyanis gyorsan megtalálták a közös témát. Minden katasztrófa ellenére a lány sikeresen leérettségizett és gépészmérnökire jelentkezett tovább.

-Ritkábbak a pánikrohamaid?-érdeklődött Bev, mire a lány helyeslően  bólogatott

-Amióta elhagytam Londont lényegesen jobban alszok, de nem tudom miért, hisz itt voltam megkötözve és fogva tartva. Talán Oliver jelenléte könnyíti az alvást.

-Fujj, ezek a nyálas dumák a testvéremről  sértik a füleimet.-dobta meg a lányt egy törülközővel  Lando, aki a hátam mögött állt meg és masszírozni kezdte vállaimat

-Ha abbahagyod, rád szabadítom a halálos fegyverem.-mutattam Cathrine felé, így az ellazító mozgás nem maradt abba

-Ti mikor költöztök véglegesen?-kérdezte Oliver még mindig karjai között tartva Journeet

-Januárban.-válaszoltunk egyszerre barátommal

-Miért vártok olyan sokáig? Szinte teljesen be van már rendezve, csak rátok vár.-támasztotta meg fejét Cath

-Meg akarsz szabadulni tőlem?-biggyesztettem le alsó ajkam sértetten

-Új év, új lehetőségek, ahogy mondják és mi ebből  profitálunk is. Ha az egy teljesen új fejezetet jelent, akkor nem akarom abban az évben megkezdeni, aminek az elején még a pokolra kívánt.-borzolta össze a hajam

-És ha még egyszer a hajamhoz érsz, a pokolra is kerülsz.-sziszegtem, de közben egy bűbájos  mosolyt erőszakoltam  magamra-Más lesz a hozzáállásunk. Nem ítélkezünk előre, saját tapasztalatokra alapozunk és nem felejtjük el a múltat teljesen, hogy tanulni tudjunk belőle. Ez a mi történetünk és mi szövögetjük a szálait a végtelenségig.

🅃🄷🄴 🄴🄽🄳