Családi barát [Lando Norris] 🄱🄴🄵🄴🄹🄴🅉🄴🅃🅃

🄲🄷🄰🄿🅃🄴🅁 🅂🄴🅅🄴🄽🅃🄴🄴🄽

❀ᴊᴇɴɴᴀ ᴡʜɪᴛᴇ❀

Fertőtlenítő  szag. Utálom, csípi az orrom és mellé még az irritáló fehér fény, ami a szemhéjamon kívül is sértette a retinám. Beszélgetés, jobban mondva mormogás, mert egy szót sem tudtam tisztán megérteni és a hangok tulajdonosai sem voltak egyértelműek. Lassan tudtam kinyitni szemeimet, de a kínszenvedés tetőfokával volt egyenlő. Lando tőlem  jobbra. Visszacsuktam a szemem, tuti rosszul látok, vagy halucinálok csupán. Újra nekirugaszkodtam. Még mindig Lando ül mellettem. Hunyorogra vártam, hogy észrevegyen, hisz egy hangot sem tudtam kiadni. Valami fáj, de nem tudom, hogy pontosan a testem melyik részén. Valahogy magamra kellett terelnem a figyelmét. Próbáltam kibökni valami egy szótagos szócskát, de valami kétségbeesett nyüszítés hagyta el torkomat.

-Jenn.-simította kezét arcomra a fiú, szinte öt centire lestoppolva az arcomtól.-Szóljatok az orvosának, hogy felébredt.

Negyed órával később  már kényelmesen ültem az ágyban, a hallásom is a régi volt, de egy valamit még mindig nem tudtam teljesen megérteni. Hogy kerültem én egy korházi ágyra? A válasz pedig három személlyel érkezett. Lando, Beverly és Cathrine szinte egyszerre lépték át a küszöböt, majd a hármas hímneműje az ágyam szélére támaszkodva lecsapott ajkaimra. Nem volt se kedvem, se energiám ellökni magamtól, amivel titkolóznák a barátaim előtt. Én is szerettem, de ugyanakkor tudni is akartam, hogy mi történt pontosan.

-Jól vagy kicsi?-szakította meg a pillanatunkat Bev, aki az ágy másik felére csapta le magát kezével megpaskolva a térdemet.

-Ha azt leszámítjuk, hogy enyhe képszakadásom van, akkor igen, minden a legnagyobb rendben. Csak annyi van meg, hogy a háznál voltunk, onnan a dolgok kicsit ködösek, majd teljesen kiesett minden. Sikerült az akció?

-Az sikerült, de téged meglőttek.-tudatta Cath. Szóval erről  akart az orvos a későbbiekben  beszélni. Innen a fájdalom, ami szétáradt a testemben.

-Meglőttek?-nyögtem ki enyhébb sokkban. Imádtam az akciófilmeket, bírtam a vért, de a tudat, hogy ezúttal az én testembe fúródott egy golyó, teljesen más hatást adott.

-Brendon volt. Mikor elestél beütötted a fejed és volt egy enyhébb agyrázkódásod is, de arra azt mondták nem vészes. A lőtt  seb viszont....Rengeteg vért veszítettél és mesterséges kómában is kellett tartsanak.-Beverly hangja szomorú volt, meglehetősen  depresszív

-Meddig voltam kiütve?-nyeltem nagyot és kitapogattam a pontot, ahol a legerősebben  éreztem a fájdalmat

-Egy egész hétig.-fogta meg a kezem Lando és szájához emelve megpuszilta

-Mi volt a futamon?-simítottam végig arcán. Látszott rajta, hogy valami nyomja a lelkét, de türelmesen ki akartam várni, amíg magától beavat

-Egy kis baj a felfüggesztéssel, szóval nem tudtam befejezni a versenyt. De most nem ez számít. Szerencséd volt, mert egy belsőszerved sem sérült súlyosan.

-Mégsem érzem szerencsésnek magam.-sóhajtottam, a többiek viszont sejtelmesen összenéztek, mintha valami nekem nemtetszőben mesterkednének-Mi folyik itt?

-Valaki beszélni szeretne veled, Jenna.-Cath szavaival egyidőben pedig Harry bukkant fel az ajtóban.

~Jenna ne!~

~Mit csináltál te barom?~

-Te aggódtál értem?-remegett meg a hangom-Mindent tudni akarok! A cseszett elejétől a végéig.-jelentettem ki szigorúan és végig vezettem tekintetem a négyesen.