Családi barát [Lando Norris] 🄱🄴🄵🄴🄹🄴🅉🄴🅃🅃

🄲🄷🄰🄿🅃🄴🅁 🅃🄴🄽

❀ᴊᴇɴɴᴀ ᴡʜɪᴛᴇ❀

-Szóval ez a kép a polcon volt.-ismételte a lány és felnézett a telefonomból, amin a fotó volt megnyitva. Egyszerre bólintottunk a fiúval, mire a lány ismét lenézett a szőkeségre a képen-Fogalmam sincs, hogy ki ez, de gondolom valami okkal helyezte olyan jól látható helyre. Nem láttatok más képet róla a szobában vagy nem találkoztatok vele a városban?

-Beverly ne idegesíts, azért jöttünk ide, mert mi nem ismerjük és reménykedtünk benne, hogy ezzel te nem így vagy.-csattant fel Lando frusztráltan

-Ne pattogj itt nekem hisztis Norris, csak kérdeztem. Lehet már találkoztál vele az utcán attól, hogy nem ismered. Meg kéne tudjuk valahogy a csaj nevét. Lando fiam, én neked most kiadom a házit, este tapintatosan kérdezd meg Olivert, hogy van e asszony a láthatáron. Figyeld a reakcióját, az sok mindent elárul. Holnap teszünk egy látogatást a háznál. Ma találkozok az elmebeteg exeddel.-pillantott felém mélységes undorral, ahogy Harry-re gondolt-Nem fűzök semmiféle reményt ahoz, hogy valami érdekeset megoszt velem, de kell tartsam magam a szerephez.

-Akkor holnap felveszlek az egyetem előtt.-állította össze a tervet hangosan gondolkodva a hármasunk egyetlen férfi tagja.-Kettőkor a kapu előtt leszek.

-A háznál találkozunk majd. Én kicsit előbb megyek, hogy körülnézzek. Nem lenne szerencsés, ha meglátnának titeket.

🄽🄴🅇🅃 🄳🄰🅈

-Úgy érzem pokolra fogok kerülni, amiért ennyit hazudok a legjobb barátnőmnek.-temettem tenyereimbe arcomat, miközben Lando nevetve indította be a fekete McLarent

-Inkább titkolózz és hazudj neki, minthogy veszélybe sodródjon. Meg fogja majd érteni, hogy az ő érdekében tetted.

-Kössz, de ez most nem segít. Folyamatosan ráz a hideg, ha arra a házra gondolok, most pedig megint ott leszek. Miért Karma, miért?-próbáltam az ég fele nézni, de ott volt a kocsi teteje, így csak azt láttam.

-Vajon mit rejtegethetnek abban a házban? Lehet halottakat.-borzadt el a gondolattól

-Uram atyám Lando, ezt most fejezd be! Több ilyent ne mondj mert esküszöm, hogy így menet közben kiszökök a kocsiból.-fordítottam felé a fejem elkerekedett szemekkel

-Az nem lenne valami kellemes, mivel 110 fölött vagyok. Ha annyira ragaszkodsz a kiszálláshoz, akkor csak szólj, mert megállok és itthagylak, de szét ne törd magad.

Szerencsére az út további részében a mellettem ülő fiú meg sem szólalt, így nem kellett kiugorjak a száguldó járműből. Ezzel persze magamra maradtam a hátborzongató gondolataimmal, amik fantasztikus horrorfilmeket játszottak le nekem a mai napunkra építve. Krimi könyveket lehetne írni abból, ahogy kialakult előttem a kép hármunk haláláról. Igazából egy olyan eset sem volt, amiből jól jövünk ki és esetleg túléljük ezt a kis háztűznézőt.

-Itt vagyunk Jenn.-állította le a motort Lando, én pedig bátorkodtam kinézni a kocsi abalakán. Fák vettek körül minden oldalról és bármilyen messzire is próbáltam nézni csak fatörzseket és zöld füvet láttam.

-Itt hol?-szálltam ki, amit a Norris gyerek is csinált utánam

-Nem állhattam meg a ház mellett. Nagyjából egy kilométerre vagyunk, innen elsétálunk odáig. Látod, Beverly is ezt tette.-mutatott egy Yamaha R6-osra, ami az egyik fának volt támasztva. Hmm, ezt eddig észre sem vettem.

-Félek.-ismertem be az amúgy egyértelműt, de úgy éreztem, hogy mondanom kell valamit, miközben a fákat kerülgetve követtem a határozottnak tűnő fiút.