Családi barát [Lando Norris] 🄱🄴🄵🄴🄹🄴🅉🄴🅃🅃

🄲🄷🄰🄿🅃🄴🅁 🅂🄸🅇

❀ᴊᴇɴɴᴀ ᴡʜɪᴛᴇ❀

A kocsi egy hatalmas ház előtt állt meg, Lando pedig egyszerűen hátravágra az ajtót és kipattant a volán mögül. Elveszetten kapkodtam a fejem, hogy most mit kéne tennem, kiszállni Lando példáját követően vagy idebent maradni, mivel ez is egy számomra ismeretlen ház, mint ahogy az is, amibe fél órával ezelőtt Harry akart bevinni. A fiú biztos észrevette tétovázásomat, mert az ajtómhoz lépett és kinyitotta nekem, majd kezét nyújtotta, hogy kisegítsen.

-Gyere nyugodtan, nem vagyok konyhatündér, de anya biztos hagyott valamit a hűtőben.-mondta, miközben bezárta a kocsit és haladtunk a bejárat fele-Nem kell félned Jenna, hidd el, mostmár biztonságban vagy. Nem hagyom, hogy bántsanak.-fordította el a kulcsot a zárban és udvariasan előre engedett.-Nyugi, nincs itthon senki, ebben az órában ez természetes. Flo lovagol, Cisca kint van a barátnőivel, anya dolgozik, apa üzleti úton, Oliver pedig....áhh fene se tudja.-legyintett és befordult a nappaliba-Ülj le nyugodtan, megnézem milyen kaja van.-tűnt el egy helyiségben, feltehetőleg a konyhában-Jujj de jó! Van brownie.-örvendezett és egy tányért szorongatva lecsapta magát mellém a kanapéra-Kérsz?

-Nem, köszönöm.-utasítottam vissza -remélem- kedvesen

-Meglehetősen szótlan vagy. Amit persze meg is értek a történtek után, csak azt hittem szókimondóbb vagy.-magyarázta, de mikor rájött, hogy ezzel nem segített a helyzeten félretette a sütiket és teljesen felém fordult-El kell mondanom, hogy nagyon sajnálom a szombatit. Nem kellett volna beleszólnom és...

-Nem! Én sajnálom!-vágtam közbe-Mindenben igazad volt, de olyan vak voltam, hogy nem vettem észre, vagy csak nem akartam észrevenni. Köszönöm, hogy megmentettél és a történtek után nem hagytál talán meghalni Harry elvetemült barátai közt.

-Ez a legkevesebb. Nehéz volt feltűnésmentesen követni titeket, de szerencsére nem volt sok letérő, így ha szándékosan le is maradtam, akkor sem tévesztettelek szem elől. Na, ne lógasd az orrod, gyere ide.-húzódott közelebb és mielőtt bármit is mondhattam volna átölelt. Egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy ellökjem magamtól és rávágjam, hogy jól vagytok, de nem tettem. Inkább szépen visszaöleltem és beszívtam a fiú parfümjének erős, de kimondottam kellemes illatát.-Meséld el nekem kérlek, hogy találkoztál Harry-vel?-suttogta, bennem pedig megállt az ütő. Elhúzódtam tőle és letöröltem a könnycseppet, ami épp végigfolyt az arcomon-Miért sírsz?

-Nem tudják sokan és meg kell ígérned, hogy ha elmondom, nem adod tovább senkinek.-néztem mélyen a szemébe, mire bólintott

-Ígérem. A szavamat adom, hogy köztünk marad.-tette szívére a kezét

-Rendben, szóval....minden egy évvel ezelőtt kezdődött. Az unokatestvérem, Savanna, Bradfordban élt a családjával. Mikor egész kicsik voltunk akkor költöztek oda, mert a szülei nagyszerű munkaajánlatot kaptak, amit épelméjű ember nem szalaszt el. Mindegy is, a lényeg, hogy Savanna visszajött Bristolba pár napra. Próbáltuk bepótolni az időt, amit az elmúlt évek elvettek. Persze több mint másfél évtizedet nem lehet bepótolni egy hét alatt, de megpróbáltuk. Azon a hétem az egyetemet is passzoltam. Mikor betöltöttem a 18-at anyáéktól kaptam egy fekete Land Rovert. A szemem fénye volt, de csak a városban jártam vele. Nem mertem hosszabb távon vezetni. Azon a héten viszont, mikor Savanna itt volt velünk muszály volt. Felfedezte, hogy nyílt egy szórakozóhely valahol Bristol egy félreeső helyén és erősködött, hogy menjünk el. Két kocsival mentünk, mert Savanna vitte három barátnőjét, én pedig a legjobb baránőmet Cathrine-t. A buli pontban este tízkor kellett kezdődjön, de mi háromnegyed tízkor még nálunk otthon bajlódtunk a ruhákkal és hasonlókkal. Siettünk és a megengedettnél valamivel gyorsabban is hajtottunk. Nem éreztem jól magam a kocsiban, szokatlan volt, hogy messzebbre kell vezetnem a megszokottnál és ez aggasztott egy kicsit. Savannaék mentek elől. Az egyik pillanatban még minden rendben volt, a másikban pedig kintről hatalmas csapódást hallottam és láttam, ahogy Sav kocsija keresztbe fordul az úton. Nem volt helyem, se időm a fékezésre. Reflexből megnéztem a sebességmérőt. 90 helyett 130-nál járt. Cath sikított mellettem, én viszont csak lecsuktam a szemem és vártam a legrosszabbat. Oldalból csapódtunk a kocsijának, pont azon a felén, ahol Savanna ült, de ő akkor már nem volt az ülésében. Szerencsére az én kocsimban azonnal kinyílt a légzsák és megúsztuk néhány karcolással. Nehezen kiszálltunk, hogy megnézzük mi van a többiekkel. Savanna kocsijának a másik felén ott állt egy fekete Mercedes. Az orra volt roncsolódva. Vele ütköztek a lányok szemből. Abból csak egy srác szállt ki, Harry, az anyósülésről. Azonnal odajött hozzánk és megkérdezte, hogy jól vagyunk e. Cath hívta a mentősöket azonnal. Sav kocsijából kiszállt Sage és Faye is, Savanna és Daenerys bent maradtak. Nem mertük megmozdítani őket egy esetleges gerincsérülés miatt, mert attól le is bénulhatnak. A segítseg szerencsére hamar jött és mivel nagy balesetnek számított, ezért sok kocsit küldtek ki és az egészünket beszállították a korházba. Harry-n látszott, hogy nincs magánál. Először arra tippeltem, hogy ittas, de út közben megkérdezzék tőle, hogy mit szívott. Miután beértünk mindenkit kivizsgáltak, aki beszélőképes volt, mert szükségük volt az adatainkra. Értesítették a szüleinket és anyámék húsz perc múlva már ott voltak mellettem. Eltőrt Cath keze, de semmi komolyabb nem volt vele szerencsére. Harry ott mutatkozott be és bocsánatot is kért a történtek miatt. Az ő barátja, aki a Mercedest vezette a korházig bírta, mielőtt gépekre tudták volna kapcsolni meghalt. Azóta tartottuk a kapcsolatot, így találkoztunk.-sóhajtottam

-És Savanna?

-Nem élte túl a balesetet.-indultak útjukra könnyeim, amiket ezúttal nem töröltem le-Nem kötötte be a biztonsági övét és kirepült az ablakon. Ott helyben meghalt.

-Nagyon sajnálom Jenna.-ölelt magához ismét és hagyta, hogy a vállán sírjam ki magam. A szürke pólója fekete lett könnyeim miatt, de ő csak símogatta a hátamat és nem engedett-Azt elmondod mi történt a másik barátnőjével, aki nem szállt ki a kocsiból?

-Áá igen, Daenerys. Kómában van, nem tudni, hogy felkel e valaha.-suttogtam és elhúzódtam Landotól.-Mostmár kaphatok egy browniet?-szipogtam, a fiú pedig halkan felnevetett és megkínált a sütivel

-Ismered Bristol ezen részét?

-Igen, a legjobb barántnőm, Cath, itt lakik két utcára.

-Furcsa, nem találkoztam még vele. De így belegondolva nem is vagyok én olyan sokat itthon, hogy az egész kerületet ismerjem.

(ne fordítsátok meg a telefont😂)

ɹǝʇɐl sʇuǝɯoɯ ʍǝɟ ɐ

Lando ahogy mondta haza is hozott. A beszélgetés kettőnk között kimerült a hétköznapi témákban miután beavattam az életem legnagyobb titkába. Hogy miért őrzöm ennyire? Mert felelősnek érzem magam. Daen pont Savanna háta mögött ült és mikor az én kocsim becsapódott pont őt találtam el. Félő, hogy én ítéltem kómára azt az életvidám és jószívü lányt. Noha a másik két érintett, akik abban a kocsiban ültek, Sage és Faye állítják, hogy ez nem így van, én ezt látom a legesélyesebbnek. Savanna halála megviselt és a tudat, hogy ha hamarabb indulunk és nem nyomjuk a gázt mint az őrültek, akkor még ma is élhetne. Azért jött Bristolba, hogy jól érezzük magunkat, hogy időt töltsünk együtt. Ünnelpés helyett viszont gyász volt az, amit Savanna itthagyott nekünk.

-Jenna!-anya éles hangja hasított a levegőbe, amitől azonnal a konyha fele kaptam a fejem.-Te jóságos ég, annyira aggódtam. Jól vagy?-ölelt magához és mintha már nem is neheztelt volna rám a szombati kirohanásom miatt

-Igen.-motyogtam és tettem egy lépést hátra-Aggódtál értem?-mutattam magamra felvont szemöldökkel

-El sem tudom mondani mennyire. Nem vetted fel a telefonod és Cathrine sem tudta merre vagy.

-Vagyúgy.-kerültem ki és átléptem a konyhába, ahol apa épp a vacsoráját pusztította el

-Edward, megmondtam, hogy Jenna nélkül nem eszünk.-kiabált anya és csípőre tett kézzel nézett apára, aki csak ártatlanul hátradőlt a székben

-Ti nem is vagytok mérgesek rám?-csaptam le magam egy csepp nőiességgel sem a mozdulataimban és gyanakodva vezettem tekintetem a két jókedvű felnőtt közt

-Beláttuk, hogy nem kellett volna erőltetni. Sajnáljuk kicsim.-fogta meg a kezem anya. Azt hiszem csak álmodom. Igen, minden bizonnyal ez van a háttérben.

Sziasztok!!

Véleményeket le kommentbe és a sarokban ott az a kis ☆, azt is nyomjátok meg ha tetszett.