Családi barát [Lando Norris] 🄱🄴🄵🄴🄹🄴🅉🄴🅃🅃

🄲🄷🄰🄿🅃🄴🅁 🅃🄷🅁🄴🄴

❀ᴊᴇɴɴᴀ ᴡʜɪᴛᴇ❀

A nap sugarai beférkőztek az ablakomon és minden erejükkel azon voltak, hogy felzavarjanak álmaimból. Reflexből dörzsölgetni kezdtem szemeimet, hogy minden álmot kitöröljek belőlük. Oldalra fordultam, ahol Harry békésen szuszogott. Csupasz mellkasára helyeztem kezemet és apró köröket kezdtem rajzolni.

Mivel nem értem el, hogy felkeljen, így rajta hagytam a takarót és úgy ahogy voltam anyaszűlt meztelenül ellépkedtem a szekrényemig, ahonnan előszedtem egy bugyit és egy hosszú pólót, amit fel is kaptam magamra. A legnagyobb csendben kinyitottam szobám ajtaját és már ki is mentem rajta. A konyhában anyu állt egyedül a pult előtt és reggelit készített.

-Reggelt!-léptem mellé és két tányért szedtem le a szekrényből.

-Szia drágám! Ilyen hamar felkeltél?-kérdezte miközben reggelit kezdtem készíteni magamnak és barátomnak

-Nem az alvókámról vagyok ismert.-mondtam kedvetlenül

-A makacsság és az utálat jellemzőbb rád...-motyogta egy félmosollyal

-Ez hülyeség!-cáfoltam rá- Ahhoz, hogy utálatos legyek valaminek történnie kell, ami kiváltja belőlem. A makacsságomat pedig büszkén felvállalom.-vontam vállat

-Családi vonás.-kuncogott-Harry?

-A szobámban, még alszik. Viszek neki reggelit

-Amúgy megérkezett a ruhád.

-Milyen ruhám?-értetlenkedtem. Milyen ruháról beszél?!

-Amit este fogsz viselni. Csinos leszel benne.-mosolygott

-Nem veszem fel!-jelentettem ki

-Dehogyis nem!

-Felejtsd el!-elmeltem fel a hangom

-Jenna!

-Anya!-kiabáltam

-Kérlek!-mondta higgadtan-Szeretnénk jó benyomást kelteni, amit te elrontanál a melegítőnadrágos-haspólós stílusoddal-fakadt ki

-Te hallod magad?! Hallod, amit beszélsz? Képes voltál rendelni egy kibaszott ruhát nekem azért, hogy megfeleljetek azoknak az iboktalanoknak. Minden róluk szól! Titeket csak az érdekel, hogy mi az ők véleményük! De az, hogy közben a saját lányodat akarod megváltoztatni, hogy nehogy szégyent hozzon rátok, na az már lófaszt sem érdekel! Sajnálom, de engem személy szerint hidegen hagy, hogy mit gondolnak rólam azok a piócák. Nem akarok kiöltözni azért, hogy a kedvükben járjak. De tudod mit? Felveszem azt az átkozott ruhát, de ne várd tőlem se te, se apa, hogy egy percig is jópofizzak velük. És...

-Köszönöm! -hálálkodott

-Nem szeretem, ha a szavamba vágnak.-sóhajtottam, anya pedig értetlen fejjel várta a folytatást-Harry is jön a vacsorára!-jelentettem ki

-Jenna kicsim, ez inkább üzleti vacsora. Nem tudom mennyire kéne itt lennie Harry-nek.

-Azt hiszem nem voltam elég világos. Ha Harry nem lehet itt, akkor engem se fogtok itt meglátni.-fejtettem ki-Ennyibe kerülök anyuci.-vigyorogtam, mint aki jól végezte dolgát

-Rendben.-adta be a derekát

-Szupi.-játszodtam meg az újjongást majd a két reggelis tányérral a kezemben elindultam vissza a szobámba

Harry az ágyamon ült és a telefonját nyomkodta. Legalább felöltözött idő közben.

-Szia cica!-vigyorgott-Megint összebalhéztál anyáddal?