Árnyéklovas ✔️

-11.-Hülye vagyok

Halkan zokogni kezdek.

-Shhh. Nincs semmi baj drágám. Csak néha nagyon elborul az agya, főleg ha olyan emberről van szó, akit nagyon szeret.-ölel át Jade.

-Egyébként meg nincs azzal semmi baj, amit tettél. Tudom, hogy neked nagyon fura ez az egész, de ettől még nem vagy bajban.-mosolyog rám Nath.

-Nem tudom mit kéne tennem. Én csak segíteni szeretnék.-szipogom.

-Tudom, tudom drágám. Majd megnyugszik, visszajön és megbeszélitek.-mondja Jade.

Egész nap vártam, hogy visszajöjjön.

Egész nap semmi mást nem csináltam, csak az ajtót lestem, hátha visszajön.

De nem jött.

Jade és Nath próbálták elterelni a figyelmemet, de akkor is csak Ryre tudtam gondolni.

Mivan ha baja esett?

Mivan ha elkapták?

Bele sem merek gondolni...

Sétáltam kint a kertben.

Segítettem Jadenek főzni.

Nathal beszélgettem.

Sőt még Gilbertnek is segítettem bekapcsolni a régi tévét.

De semmi.

Nem jött vissza.

Hiába vártam.

Nem akartam semmi rosszat.

Csak segíteni akartam neki.

De belátom, igaza volt.

Kikellett volna ebből az egészből maradnom.

Nem kellett volna hőst játszanom.

Jaj, mindvégig igaza volt.

Én pedig nem hallgattam rá.

Jó, oké én ezt már nem bírom!

Azt sem tudom hol van, mit csinál...

Kivettem egy könyvet a régi, poros könyvespolcról, és olvasni kezdtem.

Szinte faltam a sorokat.

Egy régi történetről szólt...

Egy falusi lány, aki különleges képességekkel rendelkezik.

Az emberek azt mondják rá, boszorkány.

Mindenki utálja őt.

Kicsúfolják.

Lenézik.

Ám a faluba egyszer egy király tesz látogatást.

Aki kiszemeli magának a lányt.

Megkéri őt, hogy menjen vele a palotába.

A lány elmegy vele.

A király hercegnőként bánik vele.

Mindent megad neki.

Szeretik egymást, mégsem vallják be maguknak.

A királynak egyszer csak menekülnie kell. 

Megtámadták a palotát, így elkell menniük.

A lány természetesen vele tart.

Bármi is történik a királlyal, a lány támogatja őt.

Nem érdekli ki ő, vagy miket követett el.