Árnyéklovas ✔️

-33.-LA eltitkolt része

34. Naplóbejegyzés :

Huh....

Oké, megöltem három embert. Köztük az egyik egy maffiafőnök volt. Mennyi év jár ezért? Mindegy ezen ráérünk később aggódni. Most mérjük fel a terepet, és ápoljuk le a sebemet.

Elindultam egy irányba, amíg el nem értem egy sűrűbb bokros helyre, amik egyenlőre egy kis menedéket nyújtanak. Megpróbálom kényelembe helyezni magam, majd kiürítem a zsebeimet. Van nálam egy kis fertőtlenítő, kötszer, csipesz, egy két keksz. Oké, a sebre elég lesz, és egy kis ideig nem halok éhen. De vízre is szükségem lesz. Próbáltam hasznos dolgokkal tele rakni a zsebeimet, de a vizet nem tudtam hová rakni.

Huh, oké.

Leveszem a vértől áztatott nadrágot, majd fájdalmas nyüszítések közepette sikeresen kiszedem a golyót. Azonnal fertőtlenítem, ami rohadtul csíp, majd bekötöm. Talán varrni nem kell, legalábbis remélem. Így kihúzom egy darabig, ameddig elég erőt gyűjtök ahhoz, hogy kijussak az erdőből.

Sötét van, és kezdek fázni. Viszont borzalmasan kimerült vagyok ahhoz, hogy akár kilométreket tegyek meg. Már nem tudom merre van a kunyhó, és sokáig jöttem befele az erdőbe. 

Bekapok egy kis szeletet, majd a gyomrom emlékeztet, hogy régóta nem ettem. Remélem a baba jól van. Nem tudom hogyan hat rá egy ilyen helyzet, de ő egy erős baba. Minden rendben lesz vele is. És remélem a többiek is rendben vannak.
A fejemet a fának döntve szuszogtam. Nem aludtam el, nem tehettem. Túlságosan fáztam, éhes voltam, szomjas, és aggódtam. Nagyjából minden bajom volt, de túlélem valahogy.

Teljesen elvesztettem az idő érzékemet. Tudtam, hogy amíg sötét van, nem igazán jó elindulni. Így vártam. Csak ültem ott, valahol Los Angeles egyik erdeje közepén, sebesen és fáradtan.

A fél életemet átértékeltem, és már azon voltam, hogy itt halok meg. Aztán arra eszméltem fel, hogy hajnalodik. Feltápászkodtam, kicsit megmozgattam a végtagjaimat, majd útnak indultam. Fogalmam sem volt, hogy merre megyek.

Kezdett egyre világosabb lenni, és kezdtek kevésbé sűrűn nőni a fák. Már reménykedtem, hogy végre kijutok a városba, de ez csak félig valósult meg. Ugyan kiértem az erdőből, de egy elhagyatott részre. Roskadozó házak álltak egymás mellett.

Ez itt LA eltitkolt része. Senki nem foglalkozik azokkal az emberekkel akik itt laknak. A kormány próbálja eltusolni a dolgokat, ami sikerül is nekik. Borzalmas szegénységben élnek itt az emberek.

-Neee!!-sikítsa valaki az egyik ház udvarából. Gyorsan oda sietek, majd egy kislányt látok, és egy felnőtt férfit, aki a kislányt rángassa.

-Azonnal engedje el!-kiáltok rá, mire felém fordul.

-Mit ugatsz itt? Ki vagy te?-a beszéde borzalmas, szinte alig tudja kiejteni a szavakat. A fogainak nagy része hiányzik, ruhája szakadt és koszos.

-Azt mondtam hagyja békén a kislányt!-nyomatékosítom újra.

A férfi közelebb lép hozzám, majd újból szólásra nyitja a száját.

-Ő az én lányom, és azt csinálok vele amit akarok!-rivall rám.

Előveszem a fegyveremet, mire a férfi olyan képet vág, hogy azonnal elrohan.

-Héj, jól vagy? Nyugi, nem akarlak bántani.-sétálok a kislányhoz, és elrakom a fegyvert.

-Nagyon fáj.-mutassa a kezét.-Bántott.-szipogja.

-Shhh, semmi baj. Vigyázok rád.-ölelem át a kislányt.

-Itt laksz? Itt vannak a szüleid?-kérdezem.