Árnyéklovas ✔️

-2.-A Los Angeles-i maffiafőnök

3. Naplóbejegyzés :

-Köszönöm.-suttogtam halkan.

Nem tudom meddig lehettünk így, de ez az egész olyan nyugodt volt. Olyan meghitt pillanat..

Majd miután eltávolodtam tőle, kelletlenül megköszörülte a torkát.

-És most?-kérdeztem.

-Hát, igazából nem tudom. Nem tudom mit kéne mondanom, vagy tennem. Nem volt még szerencsém egy olyan lányhoz, mint te.-pásztázza a földet. Ez most bók akart lenni? :)

Azt ne mond, hogy még beleszeretek egy gyilkosba.....

-Itt kell maradnom?-kérdezem, mintha nem tudnám a választ.

Nem kapok választ...

-Én most megyek. Maradj itt kérlek, nemsokára visszajövök.-áll fel az ágyról, mire csak bólintok egyet, és elhagyja a szobát. Meglepő, de nem zárja be az ajtót.

És most Avery? Mitévő legyek?

Óvatosan felállok az ágyról, majd az íróasztalhoz sétálok. Leülök a székbe, és a kezembe veszek egy újságot.

A mai újság az. De ki vannak tépkedve lapok.
A gyilkos-állt a lap tetején.

Inkább gyorsan visszaraktam a helyére az újságot, mielőtt még elijesztettem volna saját magamat. Ha ő egy gyilkos, hát legyen! Nem érdekel....

Nem érdekel az sem, hogy hogyan tovább...
Nem érdekel, hogy nem végzem el az egyetemet....

Ettől a férfitől talán kaphatok elég figyelmet, amit egész életem során nem kaptam meg. Pillanatnyilag nem is zavar, hogy elrabolt. Igen, számos rossz dolgot csinálhat velem. Viszont az embereknek általában vannak megérzéseik. Megérzik, hogy egy ember mit akar tőlük. Lehet, hogy néhány esetben ezek a megérzések csalnak, megeshet. Mint mondtam, nem érdekel. Az életem romokban hever, az egyetemről valószínűleg már kirúgtak, barátaim sincsenek, és a szüleim se kerestek már egy jó ideje. 
Basszus, tényleg! Vajon milyen nap lehet ma? Az ablakhoz sétálva megpillantom a gyönyörű kertet. Egy hatalmas medence terül el, mellette napozóágyak. Rengeteg virág, és gyümölcsfák. A kerítésen túl, pedig egy erdő húzódik. A világosságból ítélve, délután lehet.

A szituációhoz képest, elég jól vagyok.

Pedig általában mindenen stresszelek. De láss csodát, ez a férfi simán megnyugtatott.

Még a nevét sem tudom....

A gondolkodásból pár mondatfoszlány rántott ki.

Közelebb sétáltam a csukott ajtóhoz, és hallgatózni kezdtem.

Jólvan na, túl kíváncsi vagyok! :)

-De most mit csináljak vele?-kérdezi dühösen az elrablóm.

-Megkellett volna ölnöd!-ordítja egy sokkal mélyebb hang.

-De ez a lány különleges! Tegnap mikor elhoztad ide, láttam őt. Még szép, hogy nem ölte meg őt! Ez a lány meseszép!-mondja egy női hang.

-Igaza van anyának! Ez a lány nem tett semmi roszzat, sőt még a sebedet is leápolta! Nem ijedt meg, vagy rohant el!-mondja egy másik női hang, aki valószínűleg az elrablóm húga lehet. Csak megérzés. :)

-És most mi lesz vele? Megszökik aztán beköp a zsaruknak?-kérdezi dühösen a mély hang.

(Marha jó úgy leírni egy pár beszédet, hogy a lány se nem lássa őket, se nem ismeri őket, viszont ettől izgi, Írói szerk.)