Árnyéklovas ✔️

-27.-Rosszullét

28. Naplóbejegyzés :

Fáradtan lépdeltem a konyhába hajnali kettőkor. A konyhapultnak dőltem, miközben ittam egy pohár vizet.
A házunk nem rég készült el, elég hamar. Mindent tökéletesen megterveztünk, és egy aranyos, egy emeletes házunk lett. Semmi felhajtás, csak egy egyszerű ház. Szilveszter után adtuk el Ry házát, és készült el az új. 
Még csak most rázódtam vissza igazán a hétköznapokba. Újból megkezdődött az egyetem, és a maffia ügyei is beindultak. Minden tökéletesen haladt..
Viszont mostanában olyan furcsán érzem magam. Néha émelygek, és sokszor felkelek az éjjel. Rynek nem szóltam róla, nem akarom, hogy feleslegesen aggódjon.

A kis elmélkedésem után vissza sétáltam a hálóba, és befeküdtem Ry mellé. Ő csak szorosan magához húzott és átölelt. 

-Hol voltál?-kérdezi suttogva.

-Csak kimentem a konyhába inni.-válaszoltam.

Eddig még nem vette észre, hogy este felkelek, de úgy tűnik ez alkalommal igen. Mindegy, úgyis biztos csak a fáradságtól van. Mostanában sok a munka, meg a tanulni való. Igaz, csak második évemet járom, de ennek is a fele letelt már. A maximumot kell kihoznom magamból, hogy jó legyek a szakmában. Nem mindegyik lány készül pszichológusnak...

Milyen kellemes hétfő reggel felkelni.. Aha, na persze.. Ahh utálom a hétfőket, na, de a mai.. 
Ne siessünk előre..
Szokásosan készülődtem az egyetemre, és próbáltam felkészíteni magam a vizsgákra. Ugyanis félév van. Nem igazán szoktam izgulni, hiszen rengeteget készültem, és az elmúlt események hatására, sem voltam lemaradva. Viszont mégis olyan furcsán éreztem magam. De elkönyveltem idegességnek.

-Jó reggelt!-köszön Ry, ahogyan belép a konyhába.

-Jó reggelt.-nyomok egy csókot a szájára.

-Már indulsz is?-kérdezi bekapva egy gofrit, amit az előbb csináltam.

-Igen, szeretnék hamarább beérni.

-Elvihetlek ha gondolod. Ma nincs beírva szállítmány se, így ráérek később bemenni dolgozni.-ajánlja fel.

-Oksi, de akkor siess!-mosolygok rá nevetve.-Sipirc felöltözni!

-Igenis asszonyom!-nézz rám komolyan, majd még gyorsan elvisz egy gofrit.

Csak nevetve megrázom fejem, és arra gondolok, mennyire szerencsém van! Míg várok rá felkapom a táskám, és kiülök a teraszra. Imádok itt lakni, mert a hátsó kertből, egy kicsit látni lehet a tengert. És mivel még korán van, gyönyörű a napfelkelte. 

-Minden rendben van Ava?-bukkan fel Ry.

-Persze.-mosolygok.-Mehetünk?

Ryan leparkolt az egyetem parkolójában, majd egy sok sikert csókkal elköszöntünk. Bementem a jól ismert épületbe, és elindultam a szokásos helyem felé. Lepakoltam a helyemre, és belemélyedtem a füzeteimbe.
Mind gondoltam, sikeresen megtudtam csinálni. Volt amibe egy kicsit belegabalyodtam, a kihagyott órák miatt, de összeségében jól ment.

A parkolóban vártam Ryt, mivel megbeszéltük, hogy értem jön. Már üzenetet is hagytam neki, de percek után sem érkezett meg. Mivel nem igazán van jó idő, és nem akartam fagyoskodni, ezért már úgy voltam vele, hogy elindulok gyalog. Amikor begurult az autó a parkolóba.

-Gyorsan pattanj be!-szól a kocsiból.

-Történt valami?-kérdezem, miután becsuktam magam mögött az ajtót.

-Elvileg Markék nyomra bukkantak, hogy hol van a korona. Lenyomoztattuk a címet, de hamis. Így több, mint valószínű, hogy készülnek valamire.-hadarja el.