Árnyéklovas ✔️

-38.-Halálos iramban

39. Naplóbejegyzés :

Sajgott mindenem, a vér rászáradt a bőrőmre és húzódott. A vörös csíkok valahol belilultak vagy véraláfutásosak lettek. Borzalmasan néztem ki. A hajam csomókban tapadt a tarkómra. Az arcom nyúzott volt és sápadt. A hasam korgott az éhségtől a torkom pedig kiszáradt.
Mikor kinyitottam a szememet, már nem sötétség fogadott. Egy apró villanykörte világította be a helységet. Ami teljesen üres volt. Nedves kőfalak fogták körbe, a padló pedig szintén vizes volt és mohás. Borzalmas egy hely.

A hideg falnak támasztottam a fejem, miközben Ry szuszogását hallottam. Kitudja mi vár ránk ezután. Fájt mindenem, megmozdulni sem bírtam és egyre csak azon kattogott az agyam, hogy remélem a picim jól van. Automatikusan a hasamra csúsztattam a kezem, ezzel feltűrve a pólóm. Itt nem igazán voltak nyomok. Nem tudom mennyire bánthatta őt. De ha elveszítem, akkor mindennek vége. Vajon Nath mit tenne ilyenkor?
Már nem tudtam sírni. Talán ez lesz a vége? 

-Sss, gyere ide.-húz magához Ry. Ő ha lehet ilyet mondani, még rosszabbul néz ki, mint én. Csak egy nadrág van rajta, így jól látni a vágásokat (!) és a korbács nyomokat a felsőtestén.

-Annyira sajnálom.-suttogom.

-Picúr ez nem a te hibád. Utálom magam amiért hagytam, hogy ezt tegye veled.-néz a szemembe. Közelebb hajolok hozzá és megcsókolom. Csak lágyan mégis érzelmesen. 

-Ugye a baba jól van?-kérdezi miközben elválik ajkaimtól.

-Nem tudom, nem tudom..-rázom a fejem.-Nagyon fájt...

-Istenem Ava, nem szabadott volna aznap találkoznom veled.-látom a szemében, hogy mindenért magát okolja.

-Ryan, az volt életem legszebb napja. Te vagy a legjobb dolog az életemben és semmit sem csinálnék vissza. Ezt is megoldjuk.-bújok hozzá szorosan.-De most még pihenjünk egy kicsit, ki tudja mi lesz ezután.

Így mivel még mindig hihetetlenül fáradt voltam, újból álomba zuhantam.
Egy tisztáson álltam Ryannal. Tökéletesen festett az öltönyében és sehol egy karcolás sem volt rajta. Egyszer csak két lány rohant felénk. Ryan azonnal átölelte őket.

-Anya!-ölel meg Samy, a másik kislányt viszont nem ismerem.

-Anya, nem ismresz meg?-szipogja.-Camilla vagyok.

És akkor hasított belém a felismerés. Ő a lányom. A szemét az apjától örökölte, viszont a haja pontosan olyan, mint az enyém. A vonásai is hasonlítanak. Ő a mi kislányunk..

Zihálva ébredtem fel a gyógyszereimet keresve.

-Héj, héj semmi baj.-ölelt át felriadva Ry.

-A kislányunk.-zihálom felgyorsult szívveréssel.

-Ava, nincs gyógyszer. Meg kell próbálnod megnyugodni. Gyerünk, semmi baj.-ölel szorosan.

Nehezen veszem a levegőt a pulzusom kábé az egekben. Mély levegő..Gyerünk Avery! Eddig mindig megoldották a gyógyszerek a problémáidat, de most magadnak kell..
Miután a szívverésem visszaállt a normál kerékvágásba egy levelet vettem észre pihenni mellettem.

Izzadt tenyeremmel felvettem és a rajta lévő szöveget kezdtem olvasni.

Drága Avery! Nagyon aranyosan aludtatok azzal a féreggel! Élvezzétek ki, mert holnap megyek érted és elveszlek. Amit a kis barátod végig néz, aztán megfontolom, hogy el engedem e.
Puszi, Mark

-Szuper.-fésüli hátra a haját a kezével Ry.

-Mondtam már milyen szexi vagy ilyenkor?-kérdezem az ajkamat beharapva.