Árnyéklovas ✔️

-28.-Doktor

29. Naplóbejegyzés :

Bementem a fürdőbe és a mosdókagylóra pillantottam, ahol a 3 tesztet hagytam.

Pozitív

Pozitív

Pozitív

-Úristen! Terhes vagyok!-kiabáltam, és megöleltem Nathot.

-Gratulálok!-mosolyog Nath.

És abban a percben már nem voltam ideges. Nem féltem. És a könnyeim, öröm könnyek voltak. Soha nem képzeltem még el ezt a pillanatot. De a tudat, hogy egy gyermeket hordok a szívem alatt, mindent felül múlt. Egy magzatot, ami a szerelmünk gyümölcse. 
Mivel Ryan lassan haza érkezik, elköszöntem Nathtól. Megbeszéltük, hogy Rynak még nem beszélek róla, mivel előtte szeretnék elmenni egy orvoshoz is. Meg nem is tudom hogyan reagálna, és most ő is nagyon ideges, így jobb lesz ha később tud róla. 
Elraktam a teszteket, és neki álltam vacsit főzni. De olyan boldog lettem a tudattól, hogy szinte kiugrottam a bőrömből.

-Szia.-köszön Ry, mikor belépett az ajtón.

-Szia édes.-mosolygok.

-Hah, hulla fáradt vagyok, szerintem megyek lefekszem.-indul el azonnal a hálóba.

-De főztem vacsit.-mondom, viszont választ nem kapok.

Hjaj, hogy fogom így közölni vele a hírt. 
Aznap este a szokásos közös filmezés helyett, kevésbé boldogan ücsörögtem egyedül a konyhában. Sajnáltam Ryt, és segíteni akartam neki, de tanácstalan voltam. Nem akartam sokáig titkolni előle a terhességet, de ebben a helyzetben hogyan közölhetném vele. Állítsak oda, hogy ,,tudom, hogy meg akarnak ölni minket, de hé, terhes vagyok''. Így nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.

De talán ezt kellett volna tennem..

Másnap reggel Ry már nem volt itthon, mikor felkeltem. Még tegnap kértem időpontot egy megfelelő orvoshoz, így talán kapóra jött, hogy nincs itthon. Nem kell magyarázkodnom, hová megyek. Viszont remélem nem sokáig fog tartani ez az ,,alig beszélünk'' állapot. Mert hiszen ő a gyerek apja, nem akarom titkolni előle sokáig. 

Már az autóval mentem a városban, amikor csörgött a telefonom. Ami a mellettem lévő ülésen volt a táskámban. Így elkezdtem kotorászni, miközben próbáltam tartani az irányt. Mikor végre meglett a telefon, éppen időben rántottam el a kormányt. Egy fekete dzsipp majdnem belém hajtott, miközben piros volt a lámpa. Jézusom, milyen emberek vannak. Ha én nem vigyázok, még elütnek....

-Igen?-szólok a telefonba, meg sem nézve ki az.

-Szia Avery!-szólal meg fáradt hangon Nath.-Az orvoshoz mész?

-Igen, épp oda tartok. Minden rendben?-kérdezem.

-Ahh, majd elmondom. Megyek én is oda!-jelenti ki.

-De én már mindjárt ott vagyok.-mondanám, de közbe szól.

-Csak át sétálok egy másik osztályra.-ejti ki száján halkan, majd megszakítja a hívást.

Hogy MI?

Mit keres Nath ott?

Leparkoltam a kocsival, majd siettem be az épületbe, mert kezdtem nagyon összezavarodni. 
Valamennyire megnyugodtam, amikor láttam Nathot a váróteremben éppségben ülni. De ő kicsit sem volt ennyire nyugodt.

-Basszus, nagyon megijesztesz, mi történt?-sietek oda hozzá.

-Anyu tegnap elájult. Nem tudni miért, de valami van a háttérben.-sóhajt.