Árnyéklovas ✔️

-40.-Véres hercegnő

41. Naplóbejegyzés :

Míg Markra vártam, a káprázatos ruhában, az ágyon ülve gondolkoztam. Ez lett a hobbim az elmúlt időben. A gondolkozás. Hogyan jutottunk idáig. Azon a napon. Mikor bőgve bolyongtam az utcákon, és mit sem sejtve odamentem Ryanhoz. Akihez azonnal kötött valami. Aztán megismertem a családját, ahol azonnal otthon éreztem magam. Aztán jött Amanda, majd Cathrina és Mark. Mégis mindig egymás mellett kötöttünk ki. Amikor nekem adta a nyakláncot, vagy feleségül vett. Elmenekültünk a régi házunkba. Aztán a közös házunk, a terhességi tesztek, a harc, a sok aggódás, majd itt kötöttünk ki. Itt, közel a végéhez. 

Annyi mindenen vagyunk túl, de még mennyi minden vár ránk. Annyiszor azt hittük, hogy itt a vége, de mindig vissza találtunk egymáshoz. Mindig...

-Készen állsz?-lép be a szobába Mark szmokingban.

-Aha.-bólintok.

Kilépünk a folyosóra, majd a kertbe megyünk ki. Brutális, hogy ilyen kevés idő alatt, milyen szépen feldíszítették. Amanda hihetetlen nagy mosollyal áll az oltárnál, egyenlőre egyedül. Mikor rám pillant hatalmas meglepődöttséget színlelek. Higyje csak azt, hogy minden a terve szerint halad.

-Amanda?-kérdezem tőle, mikor oda értünk hozzá.

-Szia Avery.-mosolyog gúnyosan.-Élvezd csak szépen az esküvőmet Ryannal, végre!

-Ó, tényleg!-bólintok, mint akinek leesik a dolog.-Hát akkor sok boldogságot! Mark, szívem iszunk valamit?-pillantok a fiúra mosolyogva. A lány szeme úgy kikerekedik, de aztán eszébe jut, hogy úgyis megöl majd. Nah, persze :)

-Persze nyuszkó.-nyom egy puszit az arcomra, majd elsietünk.

-Nyuszkó, mi?-szólal meg valaki a hátam mögül.

-Ryan.-suttogom. Miért áll neki ennyire jól az öltöny? Tincsei most is rakoncátlanok, a kékségei pedig csak úgy ragyognak. Istenem Ryan!

-Bocs tesó, csak a színjáték miatt!-mentegetőzik Mark, mire Ryan rám pillant.

-Majd elmondom, de ugye most neked van terved?-nézek rá reménykedve.

-Hát persze, nyuszkó.-hangsúlyozza ki az utolsó szót, majd elsiet. Na, de jó! Csak te ne hagyj cserben Ryan! Kérlek...

-Szerinted haragszik?-kérdezem Markhoz fordulva.

-Dehogy, csak féltékeny. De majd tisztázzátok a dolgokat. Csak Amanda meg ne sejtsen valamit.-idegeskedik. Szimplán csak végig simítok a karján, majd leülünk az egyik sorba. 

Huh, ahogyan egyre többen ültek a székeken, kezdtem én is egyre idegesebb lenni. Csupa vadidegenek, akiket még soha sem láttam. Lassan pár ugyanolyan ruhába öltözött lány is felsorakozott az oltár mellett. Én pedig idegesn tördeltem az ujjaimat.

-Olyan deja vu-s, nem?-kérdezi mosolyogva, mire nekem is leesett. Amikor Ryan eltűnt, aztán engem is elvittek, onnan is az esküvő alatt szöktünk meg. Igazából jó sok esküvő ment tönkre az elmúlt időben. :)

-De.-bólintok vissza térve a valóságba. 

Hiába kerestem a szememmel a fiút, nem találtam. Amanda vigyorogva cseverészett a (Gondolom) barátnőivel. Mindenki más pedig halkan susmorogva ült a székeken. 
Huh, nyugalom Avery...

Egy hatalmas mosoly terült el az arcomon, amikor Ryan megjelent a kastély hatalmas kapujában. Vissza mosolygott rám, én pedig tudtam, hogy nincs miért aggódnom. Bíztam Ryanban, már az első perctől fogva, és a végsőkig kitartok mellette. Van terve, tudom. Okés, Avery dőlj hátra és élvezd a végső leszámolást :)