Ámbar Smith vagyok, a lány, akit senki sem szeret. Az életemet mindig is tökéletesnek hittem, míg egy napon be nem állított a minden lében kanál Lunita az ajtónkon. Nem csak a házamat kellett megosztanom vele, hanem az iskolámat, a Rollert – a helyet, ahová edzeni járok –, hanem a barátomat is. Végül mindent elvett tőlem, a barátaimat és Matteót is, sőt az összes csillogást, ami engem illetett volna. Egy ideig még tartottam magam, de aztán már nem tudtam mit kezdeni és rájöttem, hogy ki is vagyok valójában.
Régen én voltam, akit mindenki követni akart, de miután a keresztanyám – Sharon – is magamra hagyott teljesen egyedül maradtam. Ő is emiatt a Lunita miatt ment el – aki kiforgatta őt a vagyonából és engem is a sajátomból, jelenleg minden az övé lett –, bár jobban is próbálkozhatott volna azzal, hogy visszajöjjön Sharon. Hónapok óta nem beszéltem vele és nem is láttam, és már kétlem azt is, hogy valaha értem neki egy cseppet is. Soha sem szeretett ő sem, csak kellett neki egy báb, akit kedvére mozgathat.
Jelenleg a Valente családdal élek, még mindig ezekkel, de nem tehetek semmit, nincs már senkim. Azt hittem van egy nagyapám, de róla is kiderült, hogy egy hazugság, amit Sharon generált. Hiába állítja még mindig, hogy én is az unokája vagyok, tudom, hogy Luna a kedvence, és engem csak látszatból tart magánál.
A Sliders csapatával megnyertem a Rodafestet, és azóta Emiliával "összebarátkoztam", de ez nem igazi barátság, hanem inkább egy olyasfajta szövetség. Mindketten utáljuk a Jam&Rollert, én azért, mert kidobtak, ő azért, mert az ellenfeleink. A verseny után Gary López, a Redsharks tulajdonosa felkért minket, hogy legyünk a csapata tagjai, és mi örömmel elfogadtuk. Gary társult a Vidiával a Jam&Roller kapcsán, ezért tulajdonképpen ő a főnök ott, úgyhogy végre búcsút inthetünk a Jam&Loosersnek, helyette a Redsharks csapata veszi át a staféta botot, amely csak nyertesekből fog állni. Várom, hogy meglássam azokat az arcokat, ahogy visszamegyünk a Rollerbe és rájönnek, hogy a csapatuk már nincs többé.
Az a csapat is egy fertő volt. Azt mondják, hogy a barátság a legfontosabb, de amikor tényleg szükségem volt rájuk, akkor magamra hagytak. Egyikük sem állt ki mellettem, amikor Juliana, a volt edzőm kidobott a csapatból. Szerencsére megkapták, amit érdemeltek, és eltiportuk őket a döntőben, így jár az, aki a legjobb korist kirakja a csapatából.
-------
Kedves olvasók!
Ez a történet a Soy Luna harmadik évadának egy kicsit átformált változata lesz. Nem ígérem, hogy sűrűn fogok posztolni részeket, mivel a másik sztorimon, a Kicsi a világon, még nagyban dolgozom.
Remélem tetszeni fog nektek ez a történet! Jó olvasást!
SoyBia1
VOUS LISEZ
Déjate Amar (Soy Luna FF.)
FanfictionEgy lázadó lány, aki soha nem kapott szeretetet és egy érző szívű fiú. Vajon megpuhíthatja bármi is a jégkirálynő szívét, aki soha senkit nem engedett közel magához? „De itt nem arról van szó, hogy Téged nem szeretne senki, hanem arról, hogy Te nem...
