Déjate Amar (Soy Luna FF.)

12.

Az első edzésünk az új csapattagokkal. Ma reggel izgatottan keltem fel, mert kíváncsi voltam, hogy kivel fogok párba kerülni. Ezt az érzést, már nagyon régóta nem éreztem, utoljára a Rodafest döntőjén volt velem, és már nagyon hiányzott.

Legszívesebben Juannal korcsolyáznék együtt, mert Vele tényleg megüthetném a tökéletes pár mércéjét, mivel hasonló szinten áll, mint én. Végre van valaki olyan is a csapatunkban, aki tényleg érti a dolgát, és nem csak a 'szívével korcsolyázik'.

Az öltözőben vettem át a korimat, amikor megjelent Gabriela, az új csapattagunk, akit nem ismertem még korábbról.

- Szia Ámbar! – köszöntött vidáman, mire egy sziát elmormoltam neki. – Látom jó hangulatban vagy.

- Köszönöm a szarkazmust, de ha hiszed, ha nem, ma tényleg vidám vagyok.

Nem beszélhet velem így senki, főleg az, aki még nem is ismer.

- Ezt mondd meg a ruháidnak is. – Kivette a koriját, és ott is hagyott.

Nem hiszem el! Mindig ilyenekkel vagyok körül véve, akik állandóan beleszólnak más dolgába. Amúgy is mi baja van a ruhámmal? Azt hordok, amit akarok.

Már mindenki a pályán volt, és Juliana is megérkezett a szokásos jegyzettömbjével.

- Sziasztok! Ugyan néhányan már ismernek korábbról, de vannak olyanok, akik nem. – Ezzel Juan és Gabriela irányába fordult. – Juliana Rodrigeuz vagyok, de lehet, hogy Ti Marsia Mintként ismertek. Én leszek az edzőtök, mint már tudjátok. Van néhány szabályom, amelyet illik betartani. – Ezután Benicio felé szegezte a szavait. – Nem tűröm, ha valaki késik is egy percet. Itt én vagyok az edző, szóval nem szeretném, ha bárki is megkérdőjelezné a munkámat. A kihágásokat szintén nem tűröm, és mindenkitől elvárom, hogy a pályán illendően viselkedjetek egymással. Egyelőre ennyi. Kezdjétek el a melegítést?

- Nem beszéljük meg, hogy ki kivel fog korcsolyázni? – A kérdés Gabriela felől érkezett, aki még fel is tette hozzá a kezét, mintha iskolában lenne.

Ez a lány tényleg hihetetlen, ugyanakkor a kérdése engem is érdekelt. Nagyon drukkoltam, hogy ne legyek párban egy bizonyos személlyel, de ahogy Julianát ismerem, biztosan vele rak majd párba.

- Látom kíváncsiak vagytok – mosolyodott el az edzőnk. – Sokat gondolkodtam ezen, de még néhányotokat nem ismerlek annyira. Végül arra jutottam, hogy Gabriela és Juan, Luna és Matteo, Jim és Ramiro, Emilia és Simón, végül, de nem utolsó sorban Ámbar és Benicio fognak egy párost alkotni.

Vegyes érzelmeim voltak a döntésével kapcsolatban. Egy oldalról örültem, hogy nem Simónnal leszek együtt, mert az egyáltalán nem segített volna az érzelmi állapotomnak, más oldalról nem tudom, hogy Benicioval milyen lesz. A tegnapi beszélgetésünk utána vele sem korcsolyázom valami jó szájízzel. Biztos vagyok benne, hogy még nem tekintette lezártnak a társalgásunkat, és idővel újra fel fogja hozni a témát.

A bemelegítés gyorsan elrepült, és rögtön következett néhány páros figura. Egy roppant egyszerű emelést kellett bemutatnunk, hogy Juliana meggyőződhessen róla, hogy a párosok működni fognak.

Kicsit izgultam – rám nem jellemzően -, amikor sorra kerültem. Benicio megfogta a derekamat, és elrugaszkodtam a földről, de nem sikerült felülnöm a vállára. Valamiért gyengének éreztem a szorítását, és nem engedtem, hogy magasabbra emeljen. Miután elengedett kérdően nézett rám, én csak megvontam a vállamat, és mondtam neki, hogy tartson erősebben.