Déjate Amar (Soy Luna FF.)

Utószó

Sharont elkapta a rendőrség és letartóztatták még az Open estéjén. Azóta eltelt némi idő, de még mindig eszembe jutnak azok a pillanatok. Sharont rács mögött tudni egyaránt volt megnyugtató és fájdalmas. Mégiscsak ő nevelt fel, ő volt mellettem tizennyolc éven keresztül és most én vágtam sittre. Ugyanakkor azon a napon jöttem össze Simónnal is, ami teljesen megváltoztatta az életemet, méghozzá jó értelemben. Végre mellettem van valaki, aki támogat és szeret.

Szeretet, egy szó, amely oly nagy értelemmel bír és olyan sokféle lehet. Mindenki másképp mutatja és mindenkinek mást jelent, de az biztos, hogy mindenütt jelen van még akkor is, ha ezt nem vesszük észre.

Majd tizennyolc év kellett nekem, hogy megtapasztaljam a szó valódi jelentését. Ugyanakkor még mindig nehezemre esik megbízni másokban.

A barátaim mellettem állnak és támogatnak mindenben. Csapatunk erősebb lett, mint bármikor és új tagokkal bővült. Most már nem két klikk volt a Red Sharks csapata, hanem egy nagy csapat. Igaz, még mindig külön beszélgettek, tanultunk, de a pályán egyé olvadtunk és meg is látszott a teljesítményünkön. Juliana szerint csak úgy szárnyal a csapatunk és ez igaz is. Megnyertük a verseny első fordulóját és a következő sem fog minket megállítani. Elszántak vagyunk és nyerni fogunk!

– Milyen híreid vannak? – kérdezte Luna a pályára lépő Garyt.

A csapat tulajdonosa megállt előttünk és szigorú arccal kezdte meg mondandóját.

– Tegnap megkeresett az argentin korcsolyaszövetség az idei évi világbajnokság selejtezőjével kapcsolatban. – Mindenki arca felkerült a hír hallatán. – Mivel a Red Sharksot még nem látták részt venni csapatversenyen kívül, ezért külön felhívta a figyelmemet, hogy szívesen látna néhány párost a kvalifikáción.

Gary miközben ezt mondta mindenkire rápillantott, de rajtam hosszasan megállt a tekintete.

Nyílt titoknak számított, hogy én vagyok a kedvence. Mikor kiállt mellettem Sharonnal szemben és elkapta a menekülni próbáló nőt, akkor egy új arcát ismertük meg. Nem csak én, hanem mindnyájan. Főleg a verseny sikere óta változott meg. Azóta kedves, de ugyanakkor megtartotta tekintélyét.

– A párosokat Ti választhatjátok ki, most nem szólunk bele, ez a Ti döntésetek – vette át a szót Juliana. – Ugyanakkor minden résztvevőtől elvárom, hogy száz százalékot nyújtson. Ilyen lehetőség nem adatik minden nap és tudom, hogy valamennyien képesek vagytok kijutni a VB-re, ahol akár jó eredményt is elérhettek.

Szavai jól estek. Azóta a nap óta a róla alkotott képem is teljesen megváltozott. Segített nekem, amikor én úgy bántam vele, mint egy boszorkánnyal.

– Ja, azt elfelejtettem, hogy ez az egyénire is vonatkozik – tette hozzá Gary. – Remélem minél többen kipróbáljátok magatokat – mosolygott ránk.

– Mára végeztünk. Holnapra várom a jelentkezőket, hogy még időben eltudjuk kezdeni a félkészülést – mondta Juliana és ezzel magunkra is hagyott minket.

A többiek is az öltöző felé vették az irányt, csak én és Gary maradtunk a pályán. Tudtam, hogy beszélni szeretne velem, és ezt nem a többiek előtt akarja megejteni, ezért tettem úgy, mintha még szeretnék egy keveset korizni.

– Nem akarlak befolyásolni, de szeretném, ha Simónnal elindulnál párosban – mosolygott rám.

– Beszélek Vele, de szerintem benne van – feleltem. – Egyébként a másik versennyel mi lesz?

– Eltolták. Most a VB kvalifikáció élvez elsőbbséget. Egyébként annak a végén választják ki a csapatokat, csak azt utoljára hagyják.

Elismerő bólintással díjaztam kijelentését.

– Egyéniben nem akarsz elindulni?

Egy kicsi gondolkodtam, de aztán megráztam a fejemet.

– Már nem érdekel a főszerep. Kettesben sokkal jobb osztozni a dicsőségben.

Egy kicsit lelombozódott a kijelentésem hallatán, de aztán bólintott egyet, hogy megérti.

Így vette kezdetét egy új fejezet az életemben, mint profi korcsolyázó. Soha nem gondoltam volna kiskoromban, hogy ez a sport, amely mindig is menekülést biztosított Sharon elől, ennyi mindent fog nekem adni. Egy új lehetősége, egy új élet reménye. Vágytam arra régen is, hogy részt vehessek egy ilyen eseményen – ki ne várt volna rá? –, de most közelebb kerültem a hőn áhított álmomhoz, és még az életem is sokkal egyszerűbb volt. Csak bíznom kellett valakiben – a megfelelő személyben –, és hagynom kellett, hogy szeressenek.

------

Kedves Olvasók!

Elértünk a történet végére. Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastátok a kisregényemet, avagy hosszú novellámat. Külön köszönetet szeretnék azoknak mondani, akik biztattak a megírása során vote-ok és kommentek formájában. Tényleg sokat jelentett nekem, hogy mindig volt valaki, aki jelezte, hogy őt érdekli és nem csak fantom módjára növelte a megtekintések számát. Nagyon szépen köszönöm!

Remélem tetszett a történet!

Ui.: Nem tervezek egyenlőre folytatást, mert a másik alkotásaimra szeretnék koncentrálni, viszont, ha valaki kíváncsi lenne arra, hogy kijut-e Ámbar, vagy bármelyik tagja a csapatnak a VB-re, akkor kommenteljen. Ki tudja, lehet, hogy egyszer még megtudjuk, hogyan alakult a Red Sharksosok élete a továbbiakban.