Árnyéklovas ✔️

-5.-Felejtsd el őt

-Megoldjuk.-ölel át.-Megoldjuk, és minden rendben lesz.

-Sziasztok lányok!-jön be a nappaliba Jade.-Bocsánat, hogy megzavarlak titeket, de ez az Amanda már teljesen kikészített.

-Mit csinált már megint?-kérdezi dühösen Nath.

-Neki nem jó semmi. Az a ruha túl uncsi, ez túl olcsó, az túl kicsi, ebben dagadt vagyok.-utánozza a lányt.-Allergiás vagyok erre, azt az ízt nem szeretem, ennek rossz íze van. A díszítésnél meg a lehető legdrágább dolgokat kellett megvenni, amiket persze nekünk kell kifizetni.

-Mire is allergiás?-kérdezi Nath.

-Natasha!-kiáltott rá nevetve a lányára, ugyanis Jade azonnal rájött, hogy Nath mire készült.

-Ryan pedig..-bukik ki Jadeből, de azonnal megakad.

-Mi van Ryannel?-kérdezem.

Jade sóhajt egyet.

-Mostanában újból dührohamai vannak, és nem szedi a gyógyszereket sem.-mondja aggódóan.

-Az a ribanc tönkre teszi őt!-mondja idegesen Nath.

-Nem tudom miért van vele.-mondja szomorúan Jade.-Pedig az utóbbi időben minden rendben volt vele. Most meg makacs, mint egy öszvér, és a gyógyszereket sem akarja szedni. Lássátok, még a kezét is tönkre cseszte.-imádom Jadeben, hogy mindig olyan fiatalosan beszél.

Ryannak pedig annyira szeretnék segíteni..

Csak az a baj, hogy nem tudom mit tehetnék.

Ziháltan ültem fel az ágyban.

Újból rémálmaim vannak.

Az éjjeli szekrényről levettem a gyógyszeres dobozomat, majd bekaptam pár kapszulát.

Az erkélyhez sétáltam, kinyitottam az ajtót, majd kiültem.

Nagyon hűvös volt kint, de ez a legkevésbé se érdekelt.

Bámultam a csillagokat.

Mások szerint nagyon unalmasak, de én imádom nézegetni őket.

Olyan megnyugatóak, és fényességet tükröznek.

Minden apró kis csillag számít.

Néha furcsa belegondolni, hogy milyen messze is vannak valójában.

-Szia.-suttogja valaki.

Ijedtemben össze rezzentem, majd balra pillantottam, ahol a másik erkélyen Ry ült.

Halványan elmosolyodtam.

Még így is milyen tökéletes.

Hiába volt sötét, őt teljesen felismertem.

Csak megráztam a fejemet, majd visszamentem a szobába.

Nem fog ez menni.

Amanda és ő tökéletesen össze illenek!

Kopogtak az ajtón, majd egy Ryan lépett be rajta.

-Mi a baj Avery?-jön hozzám közelebb, mire azonnal megcsapott az illata.

Van olyan Ryanben, ami nem tökéletes?

-Semmi, csak nem tudtam aludni.-bámulok ki az ablakon.

-Tudod, hogy nem erre gondoltam.-karol át hátulról. 

Ryan Douglas az őrületbe kergetsz...

-Vissza kéne menned a menyasszonyodhoz.-sóhajtom.

Ryan elép tőlem, majd egy halk sóhaj kíséretében elhagyja a szobát.

Képtelen vagyok rá!

Nem megy....

Bármennyire is utálom azt a csajt, ő jobban illik ide, mint én.

Jobban illik Ryanhez...

Amint Ryan a közelemben van, a szívem a torkomban dobog. Az érintése olyan lágy és kellemes. A szemeiben pedig mindig elveszek. A kócos haja, amikor reggel felkel. A nevetése amikor elpirulok tőle. Az ezer wattos mosolya. A finom illata.

Alig ismerem őt...

Mégis kiismertem őt pár nap alatt.

De én nem illek a képbe.

Ő tökéletes.

Én pedig tökéletlen.

Nem megy ez nekem.

Nem szabadott volna újból vissza jönnöm ide!

Nem szabadott volna Natashára hallgatnom!

Elmegyek..

Így mindenkinek jobb lesz.

Gyorsan össze raktam a dolgaimat, és a táskámat felkapva, halkan kiosontam a szobából.

Lementem a lépcsőn, amikor a konyhában egy alakot pillantottam meg.

-Hová, hová ilyen későn?-kérdezi Amanda.

-Elérted amit akartál! Sok sikert a közös élethez!-mosolyogtam rá gúnyosan, majd kiléptem a házból.

Ryannel való kapcsolatomnak ezennel vége!

Nem akarok róla többet hallani!

Nem akarom őt többé látni!

Egyszer visszajöttem, ami hiba volt.

Csak rontottam a helyzeten.

Az lesz a legjobb ha végleg eltűnők a Douglas család életéből...

Tudom, hogy Ryannek is rohamai vannak, de ezekre nem én vagyok a gyógyír...

Tudom, hogy önző vagyok, és nem segítek sem Ryannek, sem Natashának, sem Jadenek. 

De nem bírok tovább a közelében lenni.

Egyszerűen megőrjít, ahogy a nevemet suttogja.

Vagy amikor átölel.

És amikor megcsap az illata.

Nem Avery!

Felejtsd el őt!

Nélküle kell tovább lépned.

Bármennyire is fontos neked...

Csak lépj túl, még akkor is ha fáj...

Szóval ez volt az a pillanat, amikor másodszorra hagytam hátra a Douglas családot..

De közel sem ez volt az utolsó...

Folytatás következik....