Árnyéklovas ✔️

-2.-A Los Angeles-i maffiafőnök

-Nem fog beköpni! Avery, egy csodálatos lány! És igen, valóban nem tudom, hogy mit kezdjek a helyzettel, de megoldom!-mondja magabiztosan az elrablóm. Kis cukiii....

Sajnos tovább nem tudtam hallgatózni, mert lépteket hallottam, így visszaültem a székbe, és a kezembe vettem egy könyvet.

Az Árnyéklovas

-Szia!-nyit be a szobába egy lány.

Kiköpött mása az elrablómnak, csak lány változatban. Neki is hatalmas kék szemei vannak, sötétbarna rövid hajjal. És a stílusa is elég kifinomult. Olyan 18 évesnek tippelném.

-Hali!-rakom le a könyvet az asztalra, majd rámosolygok.

-Hűha, a bátyám nem hazudott, tényleg nagyon nyugodt vagy.-mondja beljebb lépve.

-Hát, nem cselekszem addig, amíg nem látom tisztán a helyzetet.-mondom bölcsen.

-Jó meglátás.-ül le az ágyra, velem szemben.-Avery vagy, ugye?

Bólintok.

-Nos, én Natasha vagyok.-mutatkozik be.

-Legalább valaki be is mutatkozik.-nevetem el magam.

-Hát a bátyám nem hazudtolta meg magát.-nevet fel ő is.

-Natasha! Hozd le a lányt!-ordít valaki, vélhetőleg a földszintről.

-Öhm, biztos, hogy ebben a szál pulcsiban menjek le? Én valami szépben akarok meghalni.-kérdezem mosolyogva.

-Nagyon bírlak csajszi.-mosolyog rám.-Öhm keresek neked valami ruhát, várj itt.-mondja majd kiviharzik a szobából, és pár perc múlva tér csak vissza.

-Remélem ezek jók lesznek rád.-nyújtja át a ruhadarabokat.-Menj be nyugodtan a fürdőbe, és vedd fel őket.-mutat az ággyal szemben lévő ajtóra.

Beslisszolok a fürdőbe, majd becsukom magam mögött az ajtót.

Szeretnétek, hogy leírjam milyen a fürdő?
Szerintem sem fontos.....

A tükörbe nézve megállapítottam, hogy borzalmasan nézek ki. Nagyon szuper! :)

Levettem a trikót, majd felvettem a ruhákat, amiket Natasha adott. Ami egy spagetti pántos, halvány rószaszínű egyszerű trikóból állt, és egy térdnél szakadt farmerből. Mondtam, hogy jó stílusa van. :)

Az ujjaimmal nagyjából átfésültem a hajamat, ami még így is borzalmasan nézett ki.
Majd kiléptem a fürdőből.

-Majd később adok sminkcuccokat is, csak most sietnünk kell.-mondja Natasha, majd karon ragad és kivezet a szobából.

Egy folyosón vagyunk, amin végig sétálva elérkeznük a hosszú lépcsőig, ami lefelé vezet.

Natashát követve én is gyorsan lerobogok a lépcsőn, majd egy hatalmas nappaliba érkezünk, ahol már várnak ránk.

Az egyik bőrfotelben egy kb. 50-es éveiben járó pasas ül, vele szemben a kanapén egy idősebb, ám mégis fiatalos nő ül, mellette pedig az elrablóm. Amúgy ha már a húga korát megtippeltem, ő körülbelül a húszas évei elején járhat, mint én.

-Jó napot!-köszönök.

-Szia kedvesem!-pattan fel a nő, majd megölel.

-Anya, elég lesz, megfújtod szegény Averyt.-mondja az elrablóm. Ahha, tehát az anyukája. :)

Helyet foglalok az elrablóm mellett, majd kérdőn pillantok rá.

-Nos Avery, szeretnénk veled beszélni.-kezdi kedvesen az elrablóm.