Gyilkos Szerelem ~I. Kötet~ //Cp. Ff.// 17+

22.fejezet:A Hold fénye a tanum

Elindultam Jeffel a konyhába, hogy megcsinálhassa az ottani dolgait, engedett vizet a poharába, majd rám nézett. Én egy szemforgatás után elindultam föl húzva magam után Jeffet.
-Ki szobájába leszünk majd?-tette fel a kérdést kissé flegmán
-Természetesen az enyémbe.-vágtam rá
Jeff csak a szemét forgatta és követett
-Mivel az én jobb kezem lett lebilincselve így nem tudok rajzolni sem írni, így kockulni fogok, és a PCt nem fogom cipelni szóval majd ülj le a seggedre szépen és foglald le magad.
-Akkor legalább had menjen már at a laptopomért és egyéb cuccaimért.
Semmilyen visszajelzést nem adtam neki csak elindultam vele a szobája felé .
Az Ajtó nyílt Jeff pedig célirányosan ment a szekrénye felé egy-két ruháért egy füzetért és a laptopjáért.
- Mehetünk?- kérdeztem türelmetlenkedve
- Nyugodj meg, igen.- mondta majd már mentünk is ki
Ahogy beértünk lepakolt és már be is dugta a töltőjét rajta a laptoppal a ruháit még ledobta az egyik székre.
- Van valami, nagyon fontos dolog?- kérdezte a szemét forgatva
-Ha az esport annak mondható akkor igen.- jelentettem ki és helyét foglaltam a székben
Ekkor meglepő módon nem ellenkezett, ő is ezt tette, felhajtotta a gépét és belépett az egyik játékba. Oda hajtottam kicsit tekintetem. Nem nagyon foglalkoztam vele inkább a saját karrieremmel e téren. Jó volt a hangulat ahhoz képest hogy nem egy szerveren voltunk, se egy játékba. Jókat beszélgettünk, nevettünk. A hangulatot egy kopogás zavarta meg, felálltam a székből és jeleztem Jeffnek is hogy jönnie kell neki is. Ő is felállt és kinyitottam az ajtót. Eyeless volt.
-Sziasztok. Nyx tudnánk beszélni?
- Hali, Öhm négy szem közt?
- Igen. -felelte kérdésemre mire én csak felemeltem a bilincses kezünket
Ekkor ránéztem Jack arcára akinek láttam maszk alatt hogy szomorú vonásai lettek. Nem hagyhattam valamiért, hogy szomorkodjon, átléptem a küszöböt ránéztem Jeffre, egy nyugtató pillantással, hogy "kérlek csak egy 5 percre maradjon nyugton" majd fogtam, és racsuktam a bilincs láncára az ajtót.
-Na miben segíthetek?-mosolyogtam rá Eyelessre
-Nézd Nyx én szégyenlem, ahogy viselekdtem, amikor megkéseltek. Sajnálom, hogy akkor magamat helyeztem előtérbe és nem a te állapotodat és neki álltam veszekedni Jeffel, de hidd el neked akartam jót, Jeff nem az akinek ismered. Jeff egy elmebeteg skizofrén pszichopata...-folytatta volna de bele vágtam a mondandójába
-Állj, ki mondta, hogy szeretem? És mi az hogy magadat helyezted előtérbe? A te érzelmeidet? Vagy mire gondolsz Jack?
-Ahjj-kapta le magáról a maszkot- nézd Nyx, amikor... kicsit többet ittunk a kelleténél és lesmároltuk egymást az nekem nem csak egy kósza este volt, viszont alig ismersz Jeffel lógsz, furcsa neked itt minden nem akarok rád zúdítani mindent, ezért csak annyit akartam mondani, hogy vigyázz Jeffel,ne sérülj meg kérlek.-felhúzta a maszkot és elindult a szobája felé, de ekkor visszanézett- és bármi legyen is tudd nekem nem csak egy kósza éjszaka volt.-ekkor már el is tűnt a folyosó végén
Én lesokkolva álltam az ajtóba és néztem a fiú elsurranó alakját, amit már csak a képzeletem képzelt oda. Az ajtó felé fordultam és néztem vissza még utoljára. Nem tudtam mit érzek vagy érezzék és ki felé ezután, annyit tudtam, hogy ki kell szellőztessem a fejem. Benyitottam a szobába és Jeff már kezdte is a cinikus megjegyzéseit mire én lefele tekinti szemekkel csak annyit kérdeztem tőle:
-Végeztél?
Ő csak meglepő arccal nézett rám es szóhoz se jutott
-Ha, igen akkor ne legyél csökönyös és gyere el velem sétálni mivel most hozzám leszel kötve egy darabig.-mondtam és fordultam a kijárat felé
Jeff meg se szólalt. Ennyire megleptem volna ezzel? Chh, nem ismer még eléggé.
Ő leellenőrizte a pulcsija zsebében a kést én meg a surikeneket és a kunaikat. Ezzel vágtunk útnak. Lesétáltunk a lépcsőn én céltudatosan előre könnyeimmel küzdve fejemet lehajtva, ő meg, mint, egy ázott kutya akit vonszolnak pórázon. A kilincsért nyúltam, ekkor hallottam hátam mögül L.J perverz és gyűlős nevetését.
-Aztán nehogy, nő uralom legyen a kapcsolatotokba.-mondta nevetve L.J a kanapén ülve
-Még egyszer elpofázom neked, mert, látom kevés az agyi kapacitásod. Nem vagyunk, Nem voltunk, és nem is leszünk együtt. Felfogtad?-kérdeztem tőle erőltetett higgadtsággal a hangomba előkapva egy-egy surikent és kunait a zsebemből amiket megpörgettem az ujjamon
Laughing csak nevetett, és figyelembe se vette a fenyegető üzenetet a testtartásomban és cselekvéseimmel. Inkább hagytam, nem akartam rápazarolni egyik vágó eszközömet se. Kimentem az ajtón vagyis kimentünk, mivel nélküle nem mehettem sehova. Csak sétáltunk egymás mellett szótlanul, kapucnival a fejünkön, a sötét, csillagos ég alatt. Jeffen láttam, hogy meg akart már szólalni, de ekkor egy tábortűzes bandát pillantottunk meg. Már húztam volna elő a késeimnek nem nevezhető vágó eszközeimet, amikor megszólalt egy lágy gitár hang a lángoló csodás tűz felől, pár kellemes ének hanggal vegyítve. Hallgattam a zenét amiből egy kellemes szerelmes zene lett. Ránéztem Jeffre, hogy megyünk ölni, vagy sokáig akarja húzni még az időt. De meglepő volt a felém tevő mozdulata, nem kellettek szavak láttam a testtartásából és a kissé édes vigyorából mit szeretne.
-Szabad egy táncra... Price?-kérdezte a kisebb meghajlásból rám pillantva
Meglepődtem, talán kicsit ki is pirulhattam, fejbiccentéssel, jeleztem válaszom. Ekkor elmosolyodott, és magához húzott a csípőmnél fogva, a bilincses kezünket összekulcsolta és abban a pillanatban minden tökéletesnek tűnt. Kis fény szűrődött át a tábortűzből a bokrokon keresztül, és a csillagokból a fejünk fölött.
A gitár kellemesen szólt olyan volt mint, a nyáladzós tini románcokban szerelmesek. De ez más volt, itt nem két tini hős szerelmes táncolt egy bálterembe, hanem két eszelős pszichopata elmebeteg gyilkos, akik áldozataik zenére táncoltak egy sötét és kissé fénylős erdőben. Szokták mondani, hogy kinek mi? Hát nekem pont ez kellett. Ez a megnyugvás, nem gondoltam ebben a pillanatban a tetteimre, még azt is elfelejtettem amiket Jack mondott vagy Jeff tett, az is a felejtés homályos tengerébe került, hogy tulajdonképp kinek is a karjaiban vagyok. Hogy ki fogja a derekam, és kulcsolja össze kezét az enyémmel. A zene a végét járta én már énekeltem. Jeff ekkor mosolyra húzta a száját. De ilyen mosolyt még nem láttam tőle, nem volt se perverz, se a gyilkolás vágyával telt, hanem látszott rajta, hogy ő is boldog. Ekkor kiforgatott és az utolsó húr perdítéseknél hátra döntött. Jobban magához húzott, és elhallgattatta éneklő ajkaim... Megállt az idő, viszont a gondolataim most kezdtek zakatolni. Jeff csak csókolt, én viszonozva karoltam át a szabad kezemmel a nyakát és rá kb. fél percre a gitár is elhallgatott. Ahogy megállt a gitár egyetlen egy mondat is megállt az eszmémbe:
"És bármi legyen is tudd nekem nem csak egy kósza éjszaka volt."
Nem bírtam ki, egy könnycsepp is elhagyta szemem és eltoltam tánc- és csók partnerem. Ő csak éretlenül nézett rám és magára is, hogy ezt megtette.
- Nyx, én....-kezdett bele de kitartom a kezem, hogy hagyjon és nem folytassa
Elrohantam volna de, rájöttem, hogy semmit se érek vele mert, Jeff még hozzám fog tartózni egy "pár" óráig.
Jeff a bilincset kihasználva magához húzott, hogy hátulról átöleljen.
-Sajnálom.-súgta
Én löktem volna el magamtól, de elvonatkoztattam, hogy ki ő és attól is mit tett/mondott. Megfordultam és elkezdtem sírni a mellkasán.
De ő,hagyta....mintha, erre várt volna...
Könnyes szememre nézett a Hold, ahogy látta, hogy a mostani éjszakán nem ő lesz az egyetlen támaszom...