Gyilkos Szerelem ~I. Kötet~ //Cp. Ff.// 17+

25. fejezet: Kell a fájdalom

A zokogásom kezdett csillapodni mint egy vihar. A szobámat egy hang töltötte meg, ezek voltak fájdalmaim hangjai. Demon odaszaladt a kis lábaival hogy mosolyt csaljon az arcomra. Elmosolyodtam és játszani kezdtem vele. Kívül mosolyogtam rá, hogy ne aggódjon de belül minden darabom az űrben lebegett. Egy fekete üresség jellemzett engem a legjobban akkor.
Demon egy idő után elfáradt,b megfogtam és rátettem a párnájára. Majd ránéztem Jeff veres pulcsijára ami a gépes székemen hevert.
-Muszáj beszélnem vele...-mondtam majd szemem megtörölve összeszedtem magam és a szobája felé vettem az irányt
Vegig sétáltam a folyosón heverő poros vörös szőnyegen amin még az áldozatok vére is nyomot hagyott. Majd ott álltam a hófehér ajtó előtt amin véres kéznyomok hevertek és egy nagy felirat: "Jeff the Killer szobája .
Alatta kisebb betűvel "beteheted a lábad, de nem biztos, hogy ki is viszed".
/-Letörölte volna az ajtóját?- gondoltam magamban/
Lejebb néztem és akkor már láttam, hogy Toby írt már azért rá a "vágott szájú"
Túl jellegzetes a kézírása, Jeff ezért úgy erzem kinyirja....
Sóhajtottam egyet és bekopogtam, de nem volt válasz. Elkezdtem erősebben kopogni majd kivágta az ajtót.
-Mi va...?!- kezdte el goromba hangnemben majd meglátott- Mit akarsz? -kérdezte
-Jeff....én...
-Nem érdekelnek a kis érzelmeid.-kijelentesre egy világ tört össze bennem
-De... Én csak annyit akartam, hogy..
-Istenem bökd már ki mit akarsz...
-LEALLNAL MAR VEGRE BAZDMEG CSAK EGY EGYSZERU KERDEST SZERETNEK FELTENNI DE HA EGYFOKYTABA BELEVAGSZ AZ ISTRNERT SEM FOGOM BEFEJEZNI!!- kiáltottam rá és a szomorúságomból harag lett, viszont neki nem tetszett ez a hangnem
A falhoz nyomott és kését a nyakamhoz tette
- Nem tetszik a hangnem Price.
- Mit érsz vele ha most kinyitsz Woods? A testi fájdalmak mit sem érnek a lelkiekhez...
Néztem a fiú szemeit aki elemelte a kesr a torkomtól
-Miért vagy ilyen Woods? Egyik pillanatban szeretsz másikban még a pokolra kívánsz.
-Ki mondta hogy én valaha is szerettelek?
Szívem ebben a pillanatban hangosan lehullott az ében fekete talajra ami csak lebegett bennem valahol a hatalmas űrben, ami bennem tombolt
-De...azt mondtad....
- Mit? Hülyeséget beszélsz... sose szerettelek.
- Rendben.-mondtam és hátrafordultam, hogy ott hagyjam, nem éreztem már arra szükséget, hogy idegesítsem hisz nem akartam jobban a lelkemet összetörni
- Most meg hová mész?-rantott vissza a kezemnél fogva
Ebben a pillanatban kívántam volna azt, hogy inkább vágjon meg, üssön szét csak hadd érezzem szerelmét.
- Mindent megbeszéltünk, nem?
Jeff csak hallgatott én meg a szívem millióra tört darabjaival elsétáltam egyenesen a szobám felé. Csak Bloody volt aki mint egy megérzés szerűen oda jött hozzám és behúzott a szobámba és átölelt. Én össze estem és ő leguggolt velem. 
Ahelyett, hogy elkezdte volna az "Én tudtam" mondatot helyette csak ölelt és nem szólt semmit, hagyta hogy kisírjam a vállán a bánatomat és csak később szólalt meg.
- Ettől akartalak csak megóvni.- mondta majd megsimította a hajam ahogy én keservesen sírtam a vállán
- Sajnálom.
- Ne sajnáld, a szívnek nem tudsz parancsolni.
-Te ilyen előre látó vagy hogy mindent megjósolsz?
- Csak jól a megérzéseim .
- Köszönöm.
- Mit?
- Hogy most segítesz nekem.
- Mivel?
- Hogy sírjatok a válladon úgy, hogy óvva intettél..- mondtam szipogva és átöleltem annak a fiúnak a nyakat akivel szerintem egy gyönyörű barátság kezdete alakult ki köztünk....