Gyilkos Szerelem ~I. Kötet~ //Cp. Ff.// 17+

12. Fejezet: Érzelmek viharában

- Jeff the Killer, mi volt ez az egész?- csattantam fel idegesen és sétáltam közelebb a fehér kapucnishoz akinek egy üveg alkohol volt a kezében
- Nem gondoltam volna, hogy utánam jössz.- válaszolta majd megfordult, de nem nézett bele a szemembe
- Választ várok.- türelmetlenkedtem
- Ez az egész...az érzelmeim voltak.
- Mondja ezt az alkohol a kezedbe.
- Nem.
- Be vagy baszva, megcsókolsz, lelépsz, majd azt mondod érzelemből tetted.
- Mert, így is van.
- Azt várod higyjek neked?
- Ha az igazságot akarod tudni akkor hinned is kéne nekem.
- Te egy ilyen helyzetben mit tennél? - csattantam fel
- Hinnék neked.- csattant fel ő is
- Szerintem csak inkább még akarsz fektetni.
- NEM!
- Le kell innod magad, hogy hazudj! Szépen nézünk ki.
- Le kell innom magam ahhoz, hogy elfelejtselek, nem akarok újra szenvedni!
- Mi az hogy újra? - kérdeztem lesápadva a mondát hallatán
- Ja, hogy te nem is emlékszel rám, mondjuk miért nem lepett meg, a nagy és hatalmas Eve a suli legszebb nője miert is emlékezne rám mint a bajhozó Jeffery Woods. Én voltam az aki ott volt szünetekbe és irigykedtem Davidre, hogy nem elég, hogy beszélsz vele, de még a barátod is. Mindig bántottak szünetekben, mert különc voltam, aztán amikor összejöttél a mostani exeddel, Nathannel, akkor váltottam stílust. Akkor lettem egy úgy mond Fuckboy aki továbbra is különc volt. A suliba játszottam a menő gyereket mindeki előtt, főleg előtted hátha észre veszel. Otthon meg bezárkózva ültem a szobámba miattad. Én voltam aki verset írt és bedobta a szekrényedbe, aki levelet írt neked, aki csak akkor maradt bent a suliba ha te is bent voltál. Sose tudtam hozzad szólni mivel Nathan egyfolytába lekoptatott. Emlékszel arra az estére amikor Nathan megvert az utcán akkor az a kapucnis srác én voltam, aki bunyóba keveredett Nathannel. Akivel utána beszélgettél. Majd amikor előre lebeszéltük, hogy játszunk, repdestem az örömtől, hogy hallhatom a hangod és, ahogy nevetsz. Majd aznap történt meg, hogy kórházba keveredtem, így te már nem tudtál rólam semmit. Eltűnt szemelynek nyilvánítottak, és Slendynél keveredetem ki egy kis idővel később. És tudod, hogy miért ittam részegre magam? Hogy ezeket elmondjam. Mert, a részeg szavak józan gondolatok. - mondta ezeket már végig a szemembe nézve
Én szóhoz se jutottam, az érzelmeim akkora vihart kavartak fel lelkemben, amekkora fejem fölött lett. Elkezdett esni az eső, én még végig szótlanul bámultam az előttem álló férfira aki épp most öntötte ki nekem érzelmeit. Jeff lehajtotta a fejét.
- Tudtam, hogy nem jelentek neked semmit, de legalább tudod miért voltam veled ilyen. Utálni akartalak, hogy ne szeressek újra és újra beléd. Nem akartam szenvedni, de most, hogy tudod remélem mindent megértesz.- mondta majd lehajtottam a fejem -Menj haza, szakad az eső.
- Nem akaro.... - mondani akartam Jeff szemébe, de ő úgy eltűnt, mintha eddig itt se lett volna
- Jeff? JEFF!?- kiabáltam utána hátha a közelbe van,de kiáltásomra csak egy varjú károgás jött válaszul a mögöttem lévő fáról.
Én felvettem a kapucnimat és gondolataimmal együtt sétáltam az erdőben. A vihar akkora lett, hogy az eső szemerkélése már- már szakadássá vált. Én úgy néztem ki mint valami ázott kutya akit kivettetek otthonából. Ekkor meghallottam, hogy Jack keres.
- Nyx!! Eve!!- keresett egyre hangosabban
Ekkor egy villám csapott bele a földbe közvetlen a kastély elé. Jack bement a kastélyba, abban reménykedve, hogy nem sokára hazamegyek.
Az eső kisebb viharba torkolott ki. Én már tetőtől talpig vizes voltam, de csak mentem. Az eső felfrissít teljesen, a vihar meg annál inkább. Anyám mindig is idiótának gondolt, hogy szeretem a vihart, de nekem megnyugvást okozott. Jobban szemügyre vettem az erdőt most, mint tegnap részegen. Várjunk, az egyáltalán mikor volt? Ahjj már idő érzékem sincs. Jó, sokat éjszakáztam aláírom, Gamer Élet, de még is csak más, hogy ők reggel alszanak este élnek.
A hosszú sétám a vízeséshez vezetett, ott leültem a szikla szélére és néztem a velem szembe lefolyó gyönyörű vizet, ami lent mindent elpusztít. Ilyen az érzelem is. Gyönyörű, az egyik legcsodálatosabb érzés, de ezzel együtt átfordulhat egy olyan élménnyé ami kést forgat a szívedben.
- Jeff...- sóhajtottam egyet
Neki rosszabb lehetett MIATTAM az egész gimis éve, és most újra feltűnők és mindent amit eddig felépített maga körül, én most, mint egy hurrikán mindent leromboltam. Ügyes vagy Nyx. Nyx, igen ez jobban tetszik, mint a nevem.
Ha most leugranék mi történne?
/-Nyx, is gondolj ilyenre/ - vertem fejbe magam gondolkodás közben.
Sokáig gondolkodtam volna ezen a helyzeten, de ekkor egy villámcsapás hangja zavart meg a hátam mögül ami egy fába csapódott. A fa elkezdett dőlni, én felpattantam a szikláról és távolabb mentem volna, de valamilyen hangra lettem figylemes. Ahogy kidőlt a fa mentem is oda megnézni mi volt az.
A fa rádőlt egy kis, haat nem is tudom minek nevezzem, olyanok voltak mint valami sárkány-gyík hibridek. Tehát a fa rádőlt erre a gyík családra, viszont egy sárkánygyíknak csak a farkára dőlt rá.
Leguggoltam hozzá és kedves hangom kezdtem hozzá szólni.
- Hé, kishaver. Nyugi ne félj, nem bántalak. Segítek kiszabadulni neked.- mondtam majd körbenéztem mivel tudnám leszedni róla a kidőlt fát. Közvetlen kéztávolságra volt, egy nagyobb és erősebb ág. Azzal alányúltam a kidőlt fa alá és ki tudott mászni a kis gyík sárkány aki elkezdett szaladni,de később visszajött mert, látta, hogy nem bántom és ekkor ránézett a családjára. Látszott rajta, hogy szegény könnyezik, megsajnáltam, leszedtem fát róluk és egy kisebb sír szerűségét csináltam nekik.
Gyönyörű volt az állat olyan volt mintha kis szárnyai lennének, a szeme valahogy zöld és lila árnyalatot vett fel, és az a gyönyörű szempár könnybe is lábadt. Ő is egyedül volt, és én is.
- Hazajössz velem?- nyújtottam a kis lény felé a kezem
Ő rámászott egészen a vállamig. Inteligens állatnak tűnt.
- Van neved?- kérdeztem tőle bár válaszra nem vártam
Olyan volt, mintha megértette volna, elkezdte rázni a fejét.
- Akkor mit szólsz a .....hmm Demonhoz?
Valamilyen szinten mintha bólogatott volna.
És ezek után haza is ballagtam Demonnal az oldalamon.