Az életben vannak megmagyarázhatatlan dolgok. Olyanok, mint a dèja vù vagy, hogy hogyan vagyunk képesek megálmodni a jövőt, esetleg, hogy hogyan kötődhetünk egy emberhez annyira, annak ellenére, hogy nem is ismerjük. Vagy például, hogy egy idegennél hogy érezhetjük azt, hogy már ezer éve ismerjük, pedig akkor találkoztunk először.
Nekem más megmagyarázhatatlan tapasztalataim vannak. Pontosabban álmaim. Minden éjjel látom az arcát egy fiúnak, amikor alszom. Nem, nem csak az arcát. Egészen pontos és kifejező álmaim vannak valakivel, akit eddig maximum hallani hallhattam a rádióban. Bár az életem nagy részét kórházakban töltöttem, így nekem nem volt időm ilyen dolgokra. Nekem az életben maradás volt a cél, nem a koncertekre járás, bulizás és pasizás. Én minden nap úgy keltem fel, hogy lehet, hogy az a napom az utolsó és bármelyik pillanatban beüthet valami baj. Éppen ezért, teljesen más célom volt: hogy kiélvezzem azt az időt, amit a sorstól kapok.
Ez egészen addig vitt előre, amíg nem kaptam egy új lehetőséget arra, hogy normális életet éljek. Mióta viszont ez megvan, azóta új célt tűztem ki magam elé: kideríteni, hogy valójában ki az a fiú, aki minden éjjel meglátogat álmomban és eléri, hogy mosollyal az arcomon keljek fel, még egy rossz napon is. Nekem nem elég annyi, hogy hallhattam a rádióban - márha, tényleg hallottam. Tudni akarom, hogy miért jelenik meg éjjelente és mit jelent mindez, amit elér ezzel.
YOU ARE READING
Örök Kötelék {+18}
FanfictionLehetnek akár a Föld két teljesen másik végén, akkor is ott lesz az a megmagyarázhatatlan érzés. Az a bizonyos örök kötelék, ami ott volt akkor is, amikor még nem is ismerték egymást.
