Örök Kötelék {+18}

13.

Luke:
- Na, mi a helyzet Violettel? - kérdezi Michael vigyorogva, amikor ebéd szünetet tartunk.
- Elmondtam neki, hogy kedvelem és elhívtam randira - kortyolok a vizemből izgatottan.
Minden alkalommal ez az érzés kerít magába, amikor eszembe jut Violet vagy a megbeszélt randink. Nincs is mellettem és így is hatással van rám.
- Na várjunk! - merevedik meg Ashton. - Most le kellene fognom Calumot, mielőtt behúz neked egyet vagy...
- Erre nincs szükség - rázom meg a fejem nevetve - Calum már tud erről.
Egy pillanatra Ashton lemerevedik és csak döbbenten pislog, de aztán megrázza a fejét, mint aki így akar felocsúdni a kapott információ kábulatából.
- Akkor megint csak várjunk! - emeli fel a kezét, majd rám mutat. - Szóval Michael tudott erről és Calum is, csak én nem? Haver, mi a fene?
Egy kicsit elönt a bűntudat. Nem szándékosan hagytam ki őt a sztoriból, eszemben sem volt megbántani. Annyira kész voltam attól, hogy Calum és Violet hogyan fognak reagálni, hogy azt sem tudtam igazán, hogy melyik országban vagyok. Nem azért nem mondtam Ashtonnak, mert nem akartam.
- Michael azért tudja, mert amikor nálad voltunk, akkor ő szúrta ki, hogy valami más lett, miután Violettel kettesben voltunk a konyhában és tanácsot kértem tőle. Calum pedig azért, mert ő Violet bátyja és nem mellesleg az egyik legjobb barátom, tisztázni akartam vele még minden előtt. Nem szándékosan hagytalak ki - rázom meg a fejem a szemébe nézve. Bocs, haver.
Ashton néhány pillanatig nem mond semmit, csak az arcomat figyeli, de aztán elmosolyodik és legyint egyet.
- Áh, nem érdekes, elfogadom az érvelésed.
Hatalmas kő esik le a szívemről a szavai hallatán, örülök, hogy Ashton ennyire lazán kezelte le ezt. Mondjuk amúgy sem egy dráma király, aki kiakad mindenen, de így is jobb ez így. Jobb a békesség.
- Csak kíváncsiságból, pontosan mi is történt Ashtonnal, ami miatt Michael kiszúrt valamit? - érdeklődik Calum a vizéből kortyolva.
- Igazából semmi - felelem -, csak kicsit közelebb kerültünk egymáshoz testileg Violettel, mint terveztem, de nem volt szándékos a dolog és tényleg nem is történt semmi. Mi lettünk egy kicsit zizik, de komolyan nem t...
- Történt semmi, hallottam - szakít félbe Calum -, elhiszem, nyugalom. Különben is, mióta te és Violet beszéltetek, azóta Violet olyan vidám és olyan szinten pörög, mint eddig egyszer sem, amikor találkoztunk.
Nem tehetek róla, sem ellene, de hatalmas mosoly terül el ettől az arcomon. Az, hogy Violet azóta boldog, engem is boldoggá tesz. Szeretném, ha innentől ez mindig így lenne.
- És nem mellesleg - szólal meg Michael -, te is teljesen ragyogsz, mióta beszéltetek.
- Mondjuk ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy pozitív lett a beszélgetés kimenetele - vakargatom a tarkómat.
- A hangsúly azon van, hogy pozitív - jegyzi meg Ashton, elborulva a kanapén. - Mikor találkoztok legközelebb?
- A múltkor találkoztam az új barátnőjével, amikor megleptem őt náluk, azt beszéltük, hogy ma beugrik majd - nézem meg az időt a telefonomon. - Szerintem lassan itt lesz.
- Jön ide? - kérdezi Calum felvonva a szemöldökét.
- Tegnap, amikor beszéltünk, azt mondta, hogy el kell intéznie valamit, de aztán beugrik, ha nem zavar - bólintok, mire Ashton elvigyorodik és Calumra néz.
- Hogy viseled ezt? Mi lett a nagy szöveggel, hogy nem azért meséltél a húgodról nekünk, hogy mi rámozduljunk és verjük ki a fejünkből az összes olyan jellegű gondolatot? - ugrik fel a szemöldöke a fiúnak.
Calum hatalmasat sóhajt és megforgatja a szemét.
- Valóban nem azért meséltem akkor Violetről, hogy ti rámozduljatok, hanem mert szükségem volt a barátaim támogatására és véleményére ezzel az egésszel kapcsolatban, de Violet és Luke is felnőtt emberek. Mind a ketten fontosak nekem és bízom abban, hogy nem fogják egymást bántani és tudják kezelni mindazt, ami azzal jár, hogy Luke a bandánk énekese. Bár eddig nem úgy tűnik, mintha Violet nagyon foglalkozna a képekkel, amik készülnek, ahányszor csak kilép velünk a házból. Nem is igazán nézegeti, hogy a sajtó miket hoz le és az emberek miket tesznek ki rólunk. Abban meg reménykedem, hogy ha bármi baja van, akkor elmondja nekem. Tudom, hogy nem olyan régi ez az egész történet, hogy gyakorlatilag egy család lettünk, de nagyon remélem, hogy tudja, hogy számíthat rám.
Én is remélem, hogy Violet szól neki vagy nekem, ha bármi baja van vagy esetleg zaklatná a sajtó, bár bízom abban, hogy nem jutunk el oda. Eleinte Calumék és Michaelék is nagy népszerűségnek örvendtek és mindenki rájuk volt kattanva, de idővel ez változott. Nem mondom, hogy most nem születnek képek róluk, ha mondjuk elmennek randira és biztos, hogy amint Michael megkéri a kezét és ezt megtudják az emberek, ezen fognak csámcsogni, de lényegesen finomabb már a dolog, mint volt. Ráadásul nekem is feltűnt, hogy Violet marhára nem figyeli ezeket. Én csak örülök neki, ha ez nem nyomasztja őt. Ha valaki, akkor ő tudja, hogy mi a valódi probléma és azért a pár kép és esetleges álhírek messze vannak attól, ami ebbe a kategóriába esik, Vi sokkal rosszabbat élt át és élt túl. Ettől még persze nem akarom, hogy a kapcsolatunkra rányomja a bélyegét a sajtó, de tudom, hogy van ennél sokkal rosszabb. Egyébként meg, ahogy figyelem Calumot és Violetet, szinte biztos vagyok benne, hogy a lány szólna neki, ha bármi gondja lenne. Igaza van Calumnak, még friss ez a testvéri szál, de ahányszor csak látom őket, olyanok, mint akik valóban testvéreknek születtek.
- Tudja - biccentek halvány mosollyal a szemébe nézve. - Már most imád téged és ahogy elnézem és hallgatom, te is őt.
- Igaza van - szólal meg Michael hevesen bólogatva - olyanok vagytok, mint akik valóban testvéreknek születtek, szerintem nem kell tartanod attól, hogy esetleg nem kér segítséget, ha arra van szüksége. Főleg, hogy azért az egész sajtó és lesifotó dologgal kapcsolatban nálad jobban nem sokan tudnának segíteni.
- Azért ti is itt vagytok, akik igen.
- Jaj, ne rontsd már el - forgatja meg a szemét Ashton. - Igen, itt vagyunk, de ez tök más. Egyetértek a srácokkal, szerintem sincs mitől tartanod.
Calum szóra nyitja az ajkait, hogy válaszoljon, de a telefonja csörögni kezd, jelezve, hogy megjött a futár a kajánkkal és az enyém is pittyegve jelzi, hogy üzenetem jött.
Violet: Itt vagyok, megyek fel hozzátok.
Mosolyogva írom vissza neki, hogy várjuk és csak jöjjön be nyugodtan, miközben Calum előszed annyi pénzt, ami elég az ebédünk és a borravalónk gyanánt.
- Sietek, mindjárt jövök - megy ki Calum, s néhány perccel később megint nyílik az ajtó.
- Tényleg gyors volt - jegyzi meg Ashton -, végre, basszus, éhen halok!
- Sajnos csak én vagyok - dugja be a fejét Violet -, Calum még a futárral lent - lép be egy dobozzal a kezében. - De ha ez kárpótol, hoztam desszertet - emeli meg az említett dobozt, majd leteszi a kisasztalra.
- Gyakrabban is jönnöd kéne - kacsint rá Ashton és már nyúlna, hogy vegyen a sütikből, amit Vi hozott, de a lány rácsap a kezére.
- Majd az ebéd után! Ma még nem ettetek rendesen, ne a sütivel kezd.
Vigyorogva figyelem őket. Kifejezetten szórakoztató, ahogy Violet neveli a haveromat és rá kell jönnöm, hogy sokkal egyszerűbb úgy, hogy Violet nem tudta, hogy kik vagyunk, mert így nem stresszel azon, hogy ismertebbek vagyunk. Amikor Calum megismerkedett Livvel, a lány egy csomó ideig alig mert felengedni mellette vagy teljesen rajongói üzemmódba kapcsolt, mert ő tudta, hogy a Five Seconds of Summer nevű bandába tartozunk és imádta a zenénket. Vagyis még a mai napig imádja, de már mer önmaga lenni és nem hiszi azt, hogy mi mások vagyunk, mint bármelyik másik ember. Amiért Violetnél ez nem áll fenn, az szomorú, de szerintem neki is felszabadítóbb, hogy nem volt tisztában az előéletünkkel és nekem is. Ezáltal pedig valószínűleg a fiúk sem kivételek ez alól. Lehet, hogy ugyanezért nem izgatják annyira a lesifotók és a cikkek sem. Egy biztos, hogy én örülök, hogy ugyanolyan emberként kezel, mint bárki mást.
- Hidd el, hogy így is meg tudom majd enni az ebédem.
- Nem hiszem. Különben is, előbb a rendes étel, aztán az édesség - nyújtja ki rá a nyelvét Violet.
- Szépségem, te nem tudtad, hogy a süti a desszert gyomorba megy, nem oda, ahova az igazi étel?
- Hiába próbálkozol, Ashton - veszi vissza a dobozt -, akkor is csak az ebéd után adok zöld utat.
Ashton hatalmasat sóhajt és megforgatja a szemét.
- Jól van, anyu, de csak mert ilyen szépen kértél - biggyeszti le az alsó ajkát kiskutya szemeket villantva, én pedig nem bírok tovább magammal és kiszakad belőlem egy kacaj.
Erre Violet úgy kapja fel a fejét, mint aki csak most vette észre, hogy én is itt vagyok. A dobozt a lehető legmesszebb teszi Ashtontól, majd kissé óvatosan közelebb lép hozzám. Mosolyogva állok fel és húzom az ölelésembe.
- Szia! - adok puszit a feje búbjára.
- Szia! - morogja a mellkasomba fúrt arccal. - Sajnálom, csak helyre kellett raknom a haverod.
- Csak nyugodtan, nagyon jól kezelted - nevettem fel újra és magamba szippantottam a vaníliás illatát.
- Hé! Te kivel vagy? - háborodik fel Ashton azonnal, amivel csak szélesíti a mosolyom.
- Bocs, haver, de kaja előtt nincs süti, Violet megmondta - vonok vállat, leülve és finoman magam mellé húzom Violetet is. - Hogy vagy? Sikerült elintézni, amit akartál?
- Persze, minden megvan, csak izgulok.
- Tippelhetek? - kérdezi Michael a lányt fürkészve, mire Vi biccent. - Calum nővére miatt?
- Holnap együtt vacsorázunk és én teljesen kész vagyok, hogy vajon hogyan fog hozzám állni.
- Természetesen imádni fog - ér vissza Calum a lehető legjobb pillanatban. - Mali odalesz érted meg vissza, mindig is akart egy lány tesót is. Mind a ketten akartunk - ad puszit a homlokára. - Úgyhogy ne aggódj.