1.

464 35 4
                                    

Luke:
- Szerintem katatón állapotba került - suttogja Michael Calumot nézve, aki már vagy öt perce nem pislogott.
- Biztos - ért egyet Ashton is -, már legalább fél órája bámulja azt a szelet pizzát anélkül, hogy hozzáérne.
- Nem kéne valamit csinálnunk, hogy kizökkentsük ebből az állapotból? - Pillantok a srácokra, majd vissza Calumra. - Mi van, ha komoly baja van?
- És mégis hogyan zökkentsük ki? - Érdeklődik Michael a fiút bámulva. - Nem tudom hányszor szólítgattuk és mégcsak nem is reagált.
- Nekem van egy ötletem - pattan fel vigyorogva Ashton, majd Calum elé lép és egy jó nagyot pöcköl az orrára.
- Mi az isten? - Kap az említett testrészéhez Calum, s egy fájdalmas fintor mellett, dörzsölgetni kezdi azt. - Ezt meg miért kaptam?
- Mert fél órája bámulod a pizzaszeleted anélkül, hogy hozzáértél volna és vagy ezerszer szóltunk, de nem feleltél - magyarázom mosolyogva, s a mellkasomhoz kapok. - Már kezdtünk aggódni.
Calum pislog párat, mintha meg kéne emésztenie a szavaimat, majd egy lemondó sóhaj kíséretében, előre ejti a vállait.
- Bocs, srácok, csak egy kicsit máshol járok - dörzsöli meg az arcát, mint aki már napok óta nem aludt.
- Pontosan hol is? - Vonja fel a szemöldökét Michael kíváncsian. - Valami baj van?
- Ugye nem Livvel van gond? - Kezdem az arcát fürkészni.
Olivia Calum barátnője. Erősen megharcoltak ezért a kapcsolatért és rengeteg mindenen vannak már túl. A média és a sajtó elég durván bekavartak szegényeknek nem is egyszer, de kitartottak a másik mellett akkor is, amikor más párok már valószínűleg feladták volna. A turné nehézségei után pedig Liv és Calum jobban örültek egymásnak, mint szerintem eddig valaha bármikor.
- Nem, dehogy - ingatja meg a fejét basszusgitárosunk. - Vele minden rendben szerencsére. Csak... - kezdi a tarkóját vakargatni - apám új barátnője és a lánya ma délután érkezik hozzá és mostantól elvileg ott laknak vagy mi. Én meg hivatalos vagyok oda vacsorára, hogy megismerjem őket.
- Még egyszer sem találkoztál velük? - Vonja össze a szemöldökét Ashton meglepetten.
- De, persze - bólogat Calum, de a hangjából csak úgy árad az irónia. - A turnéról, amíg ti aludtatok, hazaugrottam, találkoztam velük, majd vissza is értem, mire ti felkeltetek és utána teljes energiával utaztam veletek az új helyszínre és nyomtam le a koncertet és ezt minden este megcsináltam, csak hogy találkozzak az apám új barátnőjével.
- Jól van, na, nem kell leharapni a fejem - emeli fel a kezeit védekezőn Ashton. - Csak egy kérdés volt.
- Tudom, bocs - dörzsöli meg megint az arcát Calum. - Csak turnénk volt, nem volt alkalmam erre.
- Azért már egy ideje itthon vagyunk - jegyzem meg, mire Micheal bólogatni kezd.
- Hónapok óta - teszi hozzá, amitől Calum elhúzza a száját.
Tény, hogy turnén voltunk a bandával, ez tagadhatatlan és jogos...lenne, ha nem lennénk már itthon tényleg több hónapja. Persze azóta dolgoztunk új albumon, meg nekünk is van magánéletünk, de attólmég bőven lett volna ideje találkozni ezzel az új szerelemmel. Bár valószínűleg nem véletlen az, hogy Calum nem találkozott velük. Részben megértem, mert ez biztosan nem lehet könnyű, de az időre nem foghatja. Mióta itthon vagyunk, bőven volt minek történnie. Én például igencsak érdekes időszakon vagyok túl és nem, nem a turné miatt. Bár az is biztos, hogy baromira élveztem, hogy utazhatunk és annyi ember előtt tehetjük azt, amit szeretünk. Azt éreztem, hogy mindannyian össze vagyunk kötve. Szerintem életemben nem vett körbe annyi szeretet, mint a turné alatt. Persze ez csak akkor igaz, ha a családomat egy másik lapon emlegetjük. De jelen esetben, határozottan egy másik lapon emlegetjük.
- A legtöbb időt Livvel, meg veletek töltöttem - szakít ki a gondolataimból Calum hangja. - Amikor anyát látogattam, akkor csak vele voltam, amikor meg apát, akkor csak vele. Annyira kikészít ez, tudjátok? - Túr a hajába mind a két kezével. - Ne értsétek félre, örülök, hogy apa talált valakit, akivel boldog, de akkor is furcsa ebbe belegondolni. Mármint...a nőnek van egy lánya. Vagyis akkor most nekem lesz egy húgom? Vagy mi? Azt se tudom, hogy hogyan kéne kezelnem a helyzetet. Gőzöm sincs, hogy milyen a nő és a lánya, csak azt tudom, hogy apám baromira szerelmes.
- De várj - próbálok nem elvigyorodni, de nincs könnyű dolgom. - Ha lesz egy kishúgod, akkor az azt jelenti, hogy neked tea délutánokra kell járni és beöltözni hercegnőnek? - Érdeklődöm, s a kérdésem végére csak kikívánkozik az a mosoly.
- Azt erősen kétlem - ingatja a fejét a fiú. - Elvileg a csaj húsz éves. Hacsak nem lettem átverve, akkor ő már nem fog tea délutánokat tartani - feleli, de aztán a szemei elkerekednek, miután végignézett rajtunk. - Na nem! Ne nézzetek így. Eszetekbe se jusson!
- Miről beszélsz? - Vonja össze a szemöldökét Ashton értetlenül.
- Pontosan tudjátok, hogy miről beszélek. Jesszusom! Ha láttátok volna, hogy mennyire felcsillant a szemetek, amikor megtudtátok, hogy hány éves. Nem azért költözik hozzánk, hogy az én banda társaim, a barátaim - hangsúlyozza ki a második szót - rámásszanak, vagy bepróbálkozzanak nála. Tartsátok csak magatokat a barát zónában - mutat végig rajtunk szigorúan, de aztán leesik a keze maga mellé. - Már, ha egyáltalán hajlandó lesz velem szóbaállni és esetleg barátkozni.
- Miért ne lenne hajlandó? - Szalad fel Michael szemöldöke a homlokán.
- Ki tudja - von vállat Calum. - Bármiért. Talán azt hiszi, hogy egy beképzelt farok vagyok, csakmert a Five Seconds of Summerben játszom. Vagy nem leszek szimpatikus neki. Esetleg rohadtul nem akarja ezt a családosdit. Vagy megvan a maga baráti köre és nem kér újat, esetleg...
- Te hallod magad? - Szakítom félbe, mielőtt tovább borzasztaná magát. - Higgadj le, mert eddig szinte egy jó gondolatod nem volt még ezzel kapcsolatban, azon kívül, hogy amúgy örülsz, hogy apukád boldog valakivel. Mi lenne, ha nem stresszelnél előre, hanem hagynád, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. Lehet, hogy tök aranyos lesz a csaj és akkor feleslegesen izgultál.
- Luke-nak igaza van - helyesel Ashton komoly arccal bólogatva. - Több ezer ember előtt léptünk fel, hosszú hónapokon át minden este. Nehogy azt hidd, hogy ez ijesztőbb annál - ingatja meg a fejét. - Sőt, közel sem olyan ijesztő. Ez csak egy kaja az új emberekkel. Talán még élvezni is fogod és jól kijöttök majd a lánnyal is. Aztán mostantól többet akarsz majd apukádhoz menni, hogy velük lehess. Ki tudja? - Vonja meg a vállát egy biztató mosollyal. - De az tuti, hogy előre tényleg feleslegesen stresszelsz.
- Egyet kell értenem az előttem szólókkal - száll be a beszélgetésbe a gitárosunk is. - Ha előre eldöntöd, hogy rossz lesz, akkor tuti, hogy az lesz, mert úgy állsz hozzá. Túlagyalod az egészet, teljesen feleslegesen. Odamész, elleszel, aztán eljössz. Ha nem érzed jól magad, akkor még el is jöhetsz onnan valami kifogással. Mondjuk, hogy Liv írt, hogy kéne neki a segítséged, vagy ilyenek. De, ha más nem, akkor legalább egy kis plusz időt töltöttél apukáddal. Az már alapból nyereség, nem?
Calum folyamatosan futtatja rajtunk a tekintetét, mintha így emésztené meg a szavainkat, amiket most mind rázúdítottunk. Nem hibáztatom ezért. Ezt is megértem. Sok minden szakadt a nyakába és mi is rátettünk egy lapáttal, mégha a jó szándék vezérelt is minket és az, hogy megnyugtassuk. Sajnos lehet, hogy éppen az ellenkezőjét értük el. Mégis végül azért csak bólint.
- Igazatok van - teszi hozzá. - Meg kell nyugodnom, csak...annyira...
- Új - fejezem be a mondatot helyette.
- Igen - bólint újra.
- Csak idő kérdése és megszokod, csak tényleg higgadj le. Végy egy nagy levegőt és told be azt a jégbe fagyott pizzát, ami szegény már jó ideje vár arra, hogy a hasadba jusson - bökök a kaja felé mosolyogva. - Utána dolgunk lesz.
- Ugye tudod, hogy csak pár hónapja lett vége a turnénak? - Érdeklődik Michael a hajába túrva.
- Nehéz nem tudni - bólintok.
- És azt, hogy néha nem árt, ha csak pihenünk és úgy vagyunk együtt? - Pillant rám Ashton is.
- Igen, de ennek a dalnak nagyon jó hangzása van. Legalábbis a fejemben jól hangzik - mutatok a füzetemre, amiben az említett dal van leírva. - Ki szeretném próbálni. Pihentünk már egy csomót, hamarosan nem ártana valami újjal előrukkolni, nem gondoljátok?
A barátaim összenéznek, mielőtt válaszolnának. Pontosan tudom, hogy mi játszódik le a fejükben. Az, hogy túlságosan be tudok pörögni, ha eszembe jut egy új dalszöveg és ahhoz egy dallam. És az, hogy olyankor mennyire maximalista tudok lenni. De nem tehetek az ellen, hogy a dal a mindenem. Különösen ez. Mióta az életemben sorsfordító esemény történt - és most megint nem a turnéra gondolok - azóta érlelődik bennem ez a dal, de eddig nem született meg. Egészen tegnap estig, amikor azzal a kék szempárral álmodtam. Gyönyörű álom volt és igéző. Amint felriadtam hajnalban az álomból, mert vége lett a csodának, ez a dallam egyszerűen megjelent bennem. Szinte biztos voltam benne, hogy jó lesz, de egyelőre nem játszottam el, mert meg akartam mutatni a srácoknak, így fogalmam sincs, hogy tényleg olyan jó-e, mint a képzeletemben. Csaképp azóta mindenről volt szó és mindennel elvoltunk, kivéve a zenével. Márpedig mindenképp tudni akarom, hogy mi a véleményük a dalról és a dallamról is.
- Pontosan miről, vagy kiről is szól ez? - Kérdezi Ashton végül az én szemembe nézve.
- A reményről, amit egy pillantás is képes adni - nézek a dalszövegre. - De ez mindenkinek más, szóval minden embernek arról szól majd, amit csak belelát.
- Lemaradtunk valamiről? Vagy valakiről?
- Nem - rázom meg a fejem, mert a valóságot azért mégsem mesélhetem el. - Csak megszállt az ilyesfajta ihlet.
Látom rajtuk, hogy nem igazán hisznek nekem, de nem firtatják tovább a dolgot. Helyette csak mind a négyen komolyan bólintanak.
- Oké - harap a pizzából Calum. - Akkor mindjárt megnézzük, csak ezt befejezem - lengeti meg a kaját, mire hálásan bólintok.

Örök Kötelék {+18}Where stories live. Discover now