A film felénél oda bújtam Kornél mellé és úgy aludtam el. Azt hiszem. Amikor elaludtam, még javában ment a film. Egyszer csak felébredtem és fel ugrottam. Rosszat álmodtam. Kornél összerezzent és ilyedten nézett rám.
-Minden oké??- Kérdezte.
-Igen... csak... rosszat álmodtam...- Motyogtam de így, hogy felébredtem és Kornélt láttam mellettem, egyáltalán nem tartoztam már azok közé, akiknek leállt a szívük...
-Akkor jó. Már azt hittem történt valami.- Nézett rám megkönnyebbülten.
-Nincs semmi.- Mosolyogtam fáradtan.
-Még megy a film??- Néztem hunyorogva a tévére.
-Igen... kb. egy 20 perce aludtál el. Még van belőle 15 perc azthiszem.
-Értem. Akkor én alszok... tovább...- Motyogtam halkan.
-Rendben.- Mosolygott. Én betakaróztam és Kornél mellé szorosan bebújtam. A kezét áttette a hasam felett és mielőtt elaludtam volna hosszasan megcsókoltam. Így aludtunk el.
Ez a hét körülbelül így telt. Szerdán voltunk aquaparkba, csütörtökön egy kalndpályán másztunk, pénteken, szombaton és vasárnap pedig csak a Balaton partra mentünk le.
-Szia anyu!
-Szia apu!- Mosolyogtam rájuk szomorúan, mert indultunk Kornélékhoz.
-Sziasztok!- Köszönt anyu és úgy láttam egy könnycsepp gördül le az arcán.
-Te sírsz?- Kerekedett el a szemem mert amikor elköszönünk egymástól általában nem szokott sírni...
-Nem csak... -Szipogott és felfelé pislogott.
-Nem volt még olyan, hogy nem velünk vagy... a sulin kívűl.- Tette hozzá.
-Ne csináld ezt mert csak Kornélhoz megyek!- Mondtam mosolyogva tettetve, hogy minden szava igaz és nem vagyok a sírás határán. Aha...
-Gyere!-Öleltek meg, és végre kitudtunk menni a házból...
-Messze laktok?- Érdeklődtem.
-Nem, szerintem olyan 10 percre.- Mosolygott és én válasz nélkül bólintottam. Az út nem volt hosszú tényleg 10 perc volt, amit persze nagyon élveztem, mert végig Kornélt öleletem szorosan hátulról...
-Csengetek.- Mondta Kornél és segített leszállni a motorról.
-Oké!- Bólintottam és ellépett mellőlem. A szülei hamar jöttek és beengedtek.
-Szia Petra!- Mosolygott az anyukája.
-Jó napot!- Mosolyogtam vissza mire legyintett.
-Tegezz csak nyugodtan!- Mondta mire biccentettem.
-Köszönöm!- Mondtam.
-Kornél nagyon sokat mesélt rólad! Mondta milyen szép lány vagy, még nem látott nálad szebbet! És persze nem tévedett!- Tette hozzá mire csak hálásan néztem rá. Erre nem tudtam mit mondani.
-Nagyon köszönöm a vendéglátást és, hogy nem zavarnak el.- Nevettem kínosan mire csak morcosan néztek rám.
-Dehogy küldünk el!- Nyugtatott mire mosolyogva lehunytam a szemem.
-Köszönöm!- Bólintottam határozottan.
-Kornél megmutatja a házat és majd megágyaz nektek a szobájában. De ha akarsz külön szobát csak szólj mert...
-Nem kell, köszönöm.- Vágtam közbe.
-Rendben!- Mosolygott. Ekkor Kornél elkapta a kezem és szorosan magához húzva adott egy puszit az arcomra.
-Úgy lesz minden ahogy szeretnéd!- Mosolygott.
-Gyere körbe is vezetlek!- Folytatta és az ujjait rákulcsolta az enyémekre.
-Szia Petra!!- Üdvözölt az apukája.
-Jó napot!- Intettem mosolyogva.
-Kerlek tegezz!- Mosolyogott.
-Köszönöm!- Bólintottam aztán a szemei a kezünkre tévedtek.
-Menjetek csak!- Mosolygott mert látta épp a házat készülök megnézni.
-Köszi apu!- Biccentett Kornél és elindultunk. Hamar körbe vezetett.
-És ez a szobám!- Nyitotta ki az ajtót.
-Nagyon szép!- Bólintottam mosolyogva.
-És nagy!- Tettem hozzá. Elindultam, hogy körbe nézzek de Kornél elkapta a karom magához rántott és hosszasan megcsókolt.
-De nem szebb nálad!- Tett a fülem mögé egy hajtincset. Erre nem válaszoltam csak adtam egy puszit az arcára és megöleltem.
*Késő este*
-Akkor mi megyünk aludni.- Köszönt Kornél a szüleitől.
-Jó éjszakát!- Mosolyogtam és felmentünk a szobájába.
