Reggel amikor felébredtem Kornélt láttam mellettem ahogy engem néz és a kezével átölel.
-Jó reggelt!- Suttogta mosolyogva mélyen a szemembe nézve.
-Jó reggelt!- Hajoltam oda és megcsókoltam.
-Nem öltözöl fel?- Érdeklődtem mert egy alsónadrág volt rajta semmi több.
-De, csak meg akartam várni amíg felébredsz, ha most elkezdtem volna nyitogatni a szekrényt és a fiókok között keresgélem a ruhám, akkor már rég fent lennél.- Mondta mosolyogva, mire nem mondtam semmit csak szorosan megöleltem.
-Nekem van a legjobb barátom!- Mosolyogtam arra utalva, hogy már régóta fent van és nem felébresztett vagy ilyesmi hanem megvárta ameddig felébredek!
-Nekem meg a legjobb barátnőm!- Mondta mosolyogva majd megfogta a derekam magához húzott és többször is megcsókolt.
-Akkor én felöltözök... -kezdett a fejem egyre jobban vörösödni.
-Akkor fel kapok egy pólót és kimegyek.- Mondta és megindult a szekrények fele meg sem várva a reakciómat.
-De... melyikbe van a pólóm??- Kérdezte és felém fordult.
-Segítek!- Nevettem ki.
-Köszönöm!- Mondta és rám mosolygott.
-Ha már ez meg van akkor egy rövidnadrágot is kaphatok?- Kérdezte röhögve.
-Persze!- Mondtam és csak jobban nevettem.
-Itt van!- Mosolyogtam.
-Köszi!- Röhögött még mindig és elindult az ajtó fele.
-Várj!- Szóltam utána mire kérdőn felém fordult.
-Igen?- Kérdezte.
-Ha nem akarsz nem muszáj kimenned...- Kezdtem de az arcszínem kezdett rák vörössé válni...
-De nem akarom, hogy azt érezd figyellek...
-Én nem fogom azt érezni!- Majd mellé léptem és adtam egy puszit az arcára.
-Ha tényleg nem zavarok akkor maradhatok... de én tényleg szívesen kimegyek.- Mutatott az ajtó irányába.
-Ha akarsz ki mehetsz de nem muszáj.- Néztem még mindig a szemébe.
-Hát jó... vakarta meg a fejét és leült az ágyra nekem háttal és a telefonját böngészte. Addig én gyorsan felöltöztem.
-Készen vagyok!- Indultan meg az ajtó fele.
-Megyek!- Mosolygott és eltette a telóját.
-Jó reggelt!- Köszöntem anyunak és apunak.
-Szia kicsim!- Adott anyu egy puszit a homlokomra.
-Szia szivem!- Köszönt apu.
-Jó reggelt Kornél!- Köszöntek neki anyáék.
-Jó reggelt!- Biccentett Kornél.
-Mit szeretnétek reggelizni?- Érdeklődött anyu engem és Kornélt fürkészve.
-Te?- Néztem rá.
-Nekem mindegy.- Mondta és rám nézett.
-Amit te szeretnél.-Fejezte be és megfogta a kezem oda húzott magához és átkarolta a kezét a vállam felett. Apu ezt szúrós szemmel nézte végül elkapta a fejét mert észre vette, hogy nézem.
-Olyan aranyosak vagytok!- Törölt le anya egy könnycseppet az arcáról.
-Hozom a fényképező gépet!- Mondta és elszaladt.
-Bocsi...- Suttogtam Kornélnak aki megrázta a fejét.
-Nem kell bocsánatot kérni.- Kezdte mire biccentettem.
-Gyere!- Ölelt meg szorosan.
-Itt vagyok!- Szaladt oda anyu.
-Jajjjj!! Milyen édesek!!!- Mondta és csinált vagy száz képet...
