A reggeli végül tojás rántotta volt.
-Petra...- Törölte meg a száját Kornél és felém fordult. Anyuék egyből felénk néztek és várták, hogy történjen valami.
-Egy kicsit tudsz jönni?... Beszélni?- Fejezte be a mondatot mire szó nélkül bólintottam.
-Gyere.- Fogta meg a karom és a nappali irányába húzott.
-Igen?- Kérdeztem Kornélt fürkészve, aki csak várt és gondolkodott.
-Baj van?- Ijedtem meg azonnal.
-Nem csak...
-Kornél mi az?- Kezdtem beparázni.
-Nincs semmi ne ilyedj meg!- Nyugtatott mire kicsit megkönnyebbültem.
-Akkor?- Néztem rá mert még mindig nem mondott semmit.
-Mit akartál csinálni ma?- Kérdezte mire értetlenül néztem rá.
-Hát.. nem tudom... nekem mindegy.- Néztem rá mert nem tudtam mire akar kilyukadni.
-Mert be kell mennem a suliba.- Nézett rám szomorúan mire lenyugodtam.
-Csak ennyi ugye? Nincs olyan dolog amitől meg kell ilyednem???- Kérdeztem reménykedve mondja azt, hogy nem!
-Nem nyugi! Csak a jegyeimről akarnak beszélni.- Mondta.
-Akkor jó! Mikor mész?- Érdeklődtem.
-Kb. Fél óra és indulok nézett az órájára.
-És mikor... jössz?- Tűrtem egy hajtincset a fülem mögé.
-Háát... szerintem olyan 2-3 körül.- Mondta mire bólintottam.
-Rendben! Ne menjek veled?- Kérdeztem a szemébe nézve.
-Nem kell mert akkor csak ott kell sokat állnod.- Mondta és adott egy puszit az arcomra.
-Sietek!- Mosolygott én pedig biccentettem egyet. Elindultunk vissza apuékhoz akik értetlenül néztek.
-Baj van?- Törte meg anyu a síri csendet.
-Nem nyugi, csak Kornél bemegy a suliba és olyan 2-3 körül fog haza érni.- Mondtam mire Kornél fele fordultak.
-Miért mi történt a suliban?- Ilyedtek meg.
-Semmi.- Mosolygott.
-Akkor jó!- Biccentett apu.- Az én lányom nem fog egy kirúgott tanulóval járni!- Mondta apu mérgesen. Mi mind a hárman elkerekedett szemmel néztünk rá. Anyu rácsapott egyet amit apu azonnal megértett.
-Khmm...- Mondta.
-De te kivétel vagy.- Tette hozzá.
-Okkké... Akkor mi megyünk a szobámba...- Indultam el. A szobába félévre nem zártam be magam után az ajtót csak behajtottam.
-Mennem kell...- Suttogta a fülembe és megpuszilta a nyakam. Ezen halkan fel nevettem mire apu rontott be.
-Sziasztok...- Kezdte mire csak a szemem forgattam és az ajtó irányába mutattam.
-Akkor megyek...- Kezdte és bezárta maga mögött az ajtót.
-Szia!- Csókoltam meg Kornélt hosszasan amit viszonzott és elindultunk az ajtó irányába.
-Szervusz Kornél!- Köszöntek neki anyuék.
-Sziasztok!- Köszönt majd elindult a motorjával.
-Nagyon helyes fiúd van!- Bólogatott anyu.
-Inkább megyek!- Forgattam a szemem és felmentem a szobámba.
