Reggel elég korán ébredtem. Tegnap a Balaton parton azt beszéltük Kornéllal, hogy reggel 10 kor indulunk és akkor még le tudunk menni reggelizni. Most 5:6 van nem szoktam ilyen korán kelni, csak akkor ha valami miatt nagyon izgulok. Na de mindegy ez nem lényeg mert legalább le tudtam tusolni. Anyáékkal azt beszéltük meg, hogy olyan 11 fele érünk oda hozzájuk. Az út azért lesz ilyen hosszú, mert előtte elmegyünk egy étterembe reggelizni. Mivel anyáék elég korán kelők ( velem ellentétben ) remélem azért nem rakják tele a házat minden ős régi cuccal, mert jön Kornél... Csak reménykedni tudok. Reggel amikor már letusoltam, vissza feküdtem és átpörgettem az instámat. Semmi érdekes nem volt, viszont megálltam egy képnél. Kornél képénél, amin én is rajta vagyok. Ez a kép akkor készült, amikor tegnap a parton csinált velem egy közös fotót. Egyből belikeoltam és kommentet is írtam hozzá még hozzá ezt: Szeretlek.
*reggel 9*
A lányok már mind felébredtek. Florinda a szüleihez készül, Molli és Jázmin pedig a nagyszüleihez. Én úgy mint mind tudjátok, a szüleimhez megyek Kornéllal, 2. héten pedig az ő családjánál leszünk. Épp a fürdőbe indultam, amikor kopogtak.
-Kinyitom.- Mondtam a lányok meg csak kómásan rám néztek és bólintottak. Nem csodálkozom ezen, mindannyian sokáig szeretünk aludni, kivéve persze Mollit. Aki azért suli időben tud aludni, de nyáron meg máskor nagyon korán ébred... ami azért elég furcsa, de ez van. Amikor az ajtó fele indultam megtorpantam, mert nem volt a kulcs az ajtóban.
-Lányok hova lett a kulcs?- Kérdeztem az ajtót nézve amiben nem volt benne a kulcs így nem tudtam beengedni...aki kint áll.
-Ja bocsi itt van, este kivettem és elfelejtettem vissza tenni.- Mondta Jázmin és oda hajolt a Kulcsal a kezében.
-Köszi.- Mondtam mosolyogva. Ekkor kinyitottam az ajtót, és Kornéllal találtam szembe magamat.
-Jó reggelt!- Adott egy puszit az arcomra.
-Szia!- Vigyorogtam...
-Bejössz?- Kérdeztem Kornélt fürkészve.
-Ha nem öltözik vagy fürdik senki, akkor igen...- Mondta ami teljesen logikusan hangzott.
-Akkor jöhetsz.- Bólintottam nevetve. Kornél bejött a szobába köszönt a lányoknak és egy 2 perc néma csend után, ami alatt mindenki pakolt Kornél így szólt:
-A csomagokat csak szólj és leviszem jó?- Kérdezte kedvesen mire csak bólintottam és adtam egy puszit az arcára.
-Köszönöm!- Mosolyogtam.
-Nincs mit!- Nézett a szemembe.
-Amúgy mivel megyünk haza?- Kérdeztem mert ez ideáig ezen el sem godnolkodtam...
