Oda jött hozzám, nem szólt semmit néma csendben figyeltük egymást... addig ameddig Molli hozzám nem szólt.
-Köszönj neki... - mondta és elfordult.
-Jó reggelt... -Köszöntem Kornélnak...
-Szia! - Köszönt vissza.
Jázmin oda lökött hozzá... Egy fél órát beszélgettünk, amit az szakította meg, hogy be csengettek, úgyhogy mindenki futott órára, beleértve engem is. Mikor oda értünk csak Kornélon járt az eszem... nagyon kedves egy srác... aztán elkezdtük az órát. Mázli, hogy Florinda rám szólt, hogy csengettek, különben ott maradtam volna... Olyan mélyen bele voltam merülve a beszélgetésbe, hogy arra eszméltem fel, hogy Florinda szólt nekem futás csengettek... Aztán futottam velük így jutottunk be a terembe.
Azt azért nem mondanám, hogy a tanárok örültek nekünk... inkább az ellentétje. Na mindegy ez már nem lényeg. Szóval amikor vége volt az óráknak, Kornél épp felém jött. Oda léptem hozzá és aztán megint beszélgetni kezdtünk... Nagyon jó volt megismerni mert soha nem örültem még ennyire, hogy egy fiúval beszélgethetek...
-Amúgy azt még nem is kérdeztem, hogy hány éves vagy... - Mondta és ez az apró részlet nekem is kiment a fejemből... Na mindegy van ez így...
-16 éves vagyok. -Mondtam aztán folytattam... októberben leszek 17. -Te? Kérdeztem Kornélt.
-Én 18 leszek novemberben. Mondta és ez látszott is rajta... 1 évvel idősebb nálam.
-Mennem kell holnap folytatjuk? - Kérdezte. Válaszra nyitottam a számat de láttam, hogy folytatja...
-Holnap 17-kor az aulában, elviszlek valahova ahol ketten tudunk beszélgetni... - Mondta és annyira boldog voltam, hogy azt nem lehetett szavakba önteni...
-Azért megadom a telefon számomat, ha kell valami vagy ha nem érsz rá csak hívj ezen... - Mondta és ott hagyott... a száma telefonon kijelzőjén volt...
