Másnap reggel arra ébredtem, hogy Jázmin és a lányok nekem kiabálnak...
-Mi az?- Álltam fel és azt hittem, hogy össze esek a fáradságtól...
-7:46 van!
-Tessék??- Ment ki abban a pillanatban minden álom a szememből és rohantam készülni. Mivel reggelizni már csak az óra utáni szünetben tudtunk, így egyből a termekbe mentünk. Egészen pontosan 8:1 percre értünk be, de hála istennek a tanár késett így nem kaptunk késést. Gyorsan leültünk kiraktuk a cuccokat és kb. 20 másodpercre rá már bent is volt a tanár. Mivel a tanárunk nagyon szigorú, elég sok perc ment volna el az órából azzal, hogy minket olt. Szünetben mentünk reggelizni és Kornél is jött egy 5 perc múlva hozzánk.
-Sziasztok.- Köszönt illedelmesen.
-Jó reggelt!- köszöntek a lányok is.
-Szia!- Mosolyogtam rá.
-Lenne egy perced?- Kérdezte Kornél.
-Persze.- Mondtam majd és felálltam az asztaltól.
-Szóval... arról szerettem volna beszélni veled, hogy amikor szünetben haza lehet majd menni a családhoz, ugye te mész a szüleidhez, ha gondolod mennék veled. -Ugye 2 hetet lehet majd otthon tölteni és arra gondoltam, hogy az 1. héten nálatok lennénk, a 2. héten pedig nálunk.
-Ez egy remek ötlet!- Vigyorogtam Kornélra. -Így jobban meg tudnánk ismerni egymás szüleit. Fejeztem be.
-Igen!- Mosolygott rám.
-Nagyon szép vagy amikor mosolyogsz...-Fojtatta, aztán megcsókolt. Viszonoztam a csókját aztán mentünk órára.
