Egyből el ugrottam kornéltól és a kapu irányába néztem. Apu állt ott...
-Szia apu!- Siettem oda hozzá, de láttam, hogy Kornél nem jön ezért megtorpantam.
-Nem jössz?- Kérdeztem zavartan.
-De..de bocsi csak elbambultam...- Mosolygott mire bólintottam és visszafutottam. El kaptam a kezét és húztam magam után amin csak nevetett.
-Gyönyörű vagy!- Simított ki az arcomból egy hajtincset. Erre csak adtam egy puszit az arcára és mentem tovább Kornéllal a hátam mögött.
-Szia szívem!- Köszöntött apu és szúrós szemmel mögém nézett.
-Üdvözlöm!- Köszönt Kornél illedelmesen.
-Szervusz Kornél.- Nézett rá egy kicsit idegesen.
-Na jól van akkor menjünk be...- Mondtam zavartan.
-Gyere Kornél, megmutatom a házat... és anyát...- Motyogtam hátha apu nem vette el a kedvét tőle, hogy itt lehet...
-Örömmel megyek!- Nézett a szemembe mosolyogva.
-Te is jössz?- Kérdeztem aput aki még mindig Kornélt nézte szúrós szemmel.
-Igen.- Mondta határozottan és elindultunk.
-Szia anyu!- Léptem be a házba és anyával találtam szembe magam.
-Szia kincsem!- Ölelt meg szorosan. És Kornél?- Kérdezte az ajtó fele nézve, megfordultam és akkor léptek be.
-Szervusz Kornél!- Mosolygott anyu kedvesen Kornélra.
-Üdvözlöm!- Bólintott mosolyogva.
-Akkor megmutathatom a szobád Kornél?- Kérdezte anyu mire csak el kerekedett szemmel néztem anyut és aput...
-Kornél az én szobámban lesz...- Mondtam anyunak akit a jelek szerint nagyon meglepte a kijelentésem... Ráadásul nem csak őt... apu is úgy nézett rám mintha még életében nem látott volna embert...
-Tessék?- Köszörülte meg a torkát anyu.
-Biztos, hogy nem!- Közölte apu határozottan, mire csak a szememet forgattam.
-Mit gondoltatok?? Persze, hogy a szobámban lesz velem!- Közölten dühösen.
-Jó!! De sokszor rátok fogok nézni!!- Mérgelődött anyu.
-Te komolyan megengedted nekik?!- Kerekedett el apu szeme.
-Igen... de nem lesz semmi baj... ha meglátok valamit egyből megy innen Kornél, nézett rá és rám felváltva.
-Jézus anya inkább hagy menjünk be...- Motyogtam zavartan...
-Menjetek!- Bólintott határozottan.
-Mi??- Kérdezte apu értetlenül.
-Hagy menjenek.- Válaszolta de úgy láttam apu szemei szikrát szórnak...
-Gyere...- Fogtam meg Kornél kezét és a nappali fele húztam. A házunk úgy néz ki, hogy a bejárati ajtónál van egy kis rész ahol a cipők, kabátok, ilyen dolgok vannak szekrényben. Után van a nappali és a konyha a konyhából rálátni a nappalira, aztán a WC és a lépcső. A szobám az emeleten van anyuékkal ellentétben. Az övék lent van a földszinten. Az emeleten a szobámon kívűl van egy fürdőszoba, egy gardrób, egy vendég szoba és a mosó konyha.
-Bocsi az előbbiért... -Kezdtem Kornélnak magyarázkodni, de közbe vágott.
-Nem kell megmagyarázni.- Húzott oda magához a kezemnél fogva.
-Nagyon rendes szüleid vannak. Látszik, hogy csak féltenek téged.- Mosolygott rám én meg csak hálásan bólintottam és megcsókolt.
