❛𝕺𝗗𝗜 𝕰𝗧 𝕬𝗠𝗢❜ ᵇᵉᶠᵉʲᵉᶻᵉᵗᵗ

𝖘𝖊𝖝𝖙𝖚𝖘 - hatodik

- Szia cica, szívesen megnézném mi van a szoknyád alatt - húzogatta szemöldökét a bagázs hátsó felében megszólalt szőke fiú. A filmekből megtanultam, hogy ilyenkor jobb nem visszaszólni az ilyen bunkóknak, így inkább figyelmen kívül hagyva őket, karba font kezekkel igyekeztem kikerülni valamennyiüket.

- Hagyjad, lehet fószer. Nem látod, hogy nincsenek is mellei? - szólalt meg a mellette sántító barátja. Ekkor már nagy volt a kísértés, hogy visszaszóljak, hisz a méltóságomat közel a pokolig lehúzták, de csak gyorsítva lépteimet, feltűnésmentesen elkerültem a társaságot. Sietősen tettem meg a maradék kétszáz métert, majd bepattantam a lakástól több sarokra parkoló piros kocsiba és dühtől elborult aggyal vezettem el az egyetemig.

- Árulsz alkoholt? - kérdeztem a büfés sráctól, ki nekem hátát mutatva pakolászott.

- Parancsolsz? - fordult meg kócos aranybarna tincseibe túrva. Mandula színű szemeivel az én sötét tekintetemet méregette, málnapiros ajkain széles mosoly ült, ami szokatlan volt miután valakit durva stílusomban részesítek.

- Azt kérdeztem, árulsz -e valamilyen alkoholt.

- Nem, de van romlott szőlőlevem, ha ennyire szükséged van valami szédítőre - vigyorgott rám vállát vonva, s nekem is apró mosoly kúszott arcomra. - De akármi is szülte azt a gondolatot, hogy reggel hétkor egy felesre van szükséged, nem ér meg annyit. Szerintem egy hosszú beszélgetés sokkal többre képes, mint az alkohol.

- Ezek szerint még nem próbáltad a vodkás energiaitalt.

- Nem, de nem is hangzik olyan jól, mint a taco kedd William Graham-mel.

- William Graham? Ő valami talk showt vezető dilidoki lenne?

- Nem, csak egy büfés a B épületben - nevetett fel szerényen.

- Ez a státusz is elég volt, hogy lebeszélj arról, hogy átmenjek a szomszéd utcai italboltba.

- Akkor már érdemes volt felkelnem ma reggel.

- Szép világnézet - bólintottam elismerően és sarkon fordulva átadtam a helyet a mögöttem vásárolni vágyó diákoknak. - Később még látjuk egymást - fordulta vissza egy kacsintással illetve a fiút.

William aranyos mosolya kíséretében aprót intett, majd a vásárlókhoz fordult, míg én első órám előtt kis kitérőt tettem a könyvtár irányába. Brenda álmos tekintete fogadott a még ki nem nyitott helyiség üvegajtajának túlsó feléről, majd faggatózva nyitotta ki azt, hogy beinvitáljon.

- Történt valami, Lia? Mit keresel itt ilyen korán? Még zárva vagyok.

- Tudom-tudom, de sürgős elintéznivalóm van. Használhatnám a gépeket egy kis időre? - könyörögtem volt kollégámnak és két kezemet imátkozva tartottam össze.

- Legyen, de semmi tizennyolc plusszas tartalmat ne nyiss meg kérlek, mert azoknál mindig befagy a rendszer és a karbantartó péntekenként nem dolgozik.

- Köszönöm, király vagy - mutattam fel hüvelykujjamat, majd sietősen a számítógépekhez caplattam.

Jasper reggeli figyelmeztetése adta az ötletet, hogy kezdjek valamit apámmal, így született a gondolat, hogy beadom az önéletrajzát állást ajánló munkáltatóknak. A könyvtári nyomtatóval intéztem pár űrlapot, majd a táskámba gyűrtem őket és a hamarosan kezdődő műtéttani ismeretek előadásra siettem.