اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
-
Juniper drágám, ne sírj - guggoltam le a kislányhoz, aki szomorú arckifejezést vágva nem akart elengedni Max meccsére. - Tudom, hogy szereted, amikor én vigyázok rád, de most a bátyád... az apukádnak van szüksége a támogatásomra. Itthon jó kezekben leszel, gondoskodtam róla - pillantottam fel a házban s annak rendjében járatos személyi szakácsra, aki csak egy bátorító mosollyal igazolta reményeimet.
- Siess haza - ölelte át nyakamat a kislány, mire megszakadt érte a szívem.
Ha Max nem lett volna olyan határozott - határozottság alatt falnak döntős fenyegetését értve - azzal kapcsolatban, hogy jelenjek meg a suli sportcsarnokában, akkor gondolkodás nélkül vigyáztam volna Juniper-re. De mivel kénytelen voltam elindulni, így elhagytam a házat, magam mögött hagyva a napjaimat beragyogó kislányt.
Juniper a két ennivaló pofijával, ártatlan jellemével és a világra nyíló végtelen pozitív képzelgéseivel mindent megváltoztatott bennem. A jövőmet korábban mindössze a karrierem képében festettem le magam előtt, úgy álmodtam meg, hogy egy derék orvos leszek, aki a hivatásának él és szabadidejében is segít az arra szorulókon. Akárcsak, ahogy az édesanyám tette. Talán miatta, pontosabban az apámmal való viszonya miatt határoztam úgy, hogy nem lesz gyerekem. Nem akartam szülni, hátha egy olyan apja lesz a gyermekemnek, mint amilyen Christian volt nekem: lelktelen, agresszív, nemtörődöm. Aztán találkoztam Maximus-szal, aki keresztülhúzta a számításaimat és megszállottan beleszerettem. Fordult egyet velem a világ és úgy gondoltam, Juniper, Max és én egy erős, szerető családot alkothatnánk, így teljesen új értelmet adtak jelenemnek, jövőmnek, de még a múltamnak is.
Piros kis autómba ülve kellemes árnyként futott át az agyamon, hogyan is ajándékozott nekem a kemény páncél alatt érzékeny lelkű barátom egy kocsit, ezzel mosolygásra késztetve. A rádióban a Personal Jesus szólalt meg, ami már-már félelmetesen folytotta belém a Max emlékhullámaimat. Lehajoltam, hogy felhangosítsam, ekkor azonban egy autó hátulról nekem ütközött, ezt egy hatalmas lökéssel éreztetve, amitől fejem a műszerfalnak csapódott.
▱ ꧁♚❦♛꧂ ▱
Elviselhetetlen fájdalom összpontosult halántékomba, amikor ébredezve nyitogattam elnehezedő szempilláimat. Lassan sikerült visszanyernem a látásomat, így a hatalmas fekteséget egy poros, raklapokkal telepakolt raktár váltotta fel. Zúgó fejemhez emeltem volna kezemet, hogy megmasszírozzam, de nem fértem hozzá, mert a kezeim egy kötéllel voltak összekötve, csakígy a szék lábaihoz szegezett lábaim, ezzel megfosztva a mozgás lehetőségétől.
- Jó reggelt Csipkerózsika! - egy ismerős férfi hang szólalt meg hátam mögül, aminek tulajdonosa, megkerülve engem, maga alá lendített egy széket, hogy velem szemben lovagló ülésben elhelyezkedve szívózzon velem.
