Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Árulás, sértődöttség, bizalmatlanság - ezen érzések keveredtek bennem s könnyeimként hullva bélyegezték meg arcomat. Olyan dologgal szembesültem, ami túl nagy és felemésztő számomra és ezért meg tudtam volna nyúzni Maximust.
A lépcsőházban felfelé tartva igyekeztem kvázi megerőszakolni magamat, hogy ne mutassam mennyire csalódott vagyok. Apámnak a legkevésbé volt arra szüksége, hogy összetörve lássa a lányát, hisz épp elég neki, hogy kora ellenére ápolásra szorul.
Telefonom rezgett a zsebemben, ahogy azt egész úton hazáig tette, de ezúttal is kinyomtam, mert jól tudtam mit tenne Maximus. Mézédes hangjával levegőbe lökött volna üres szavakat, mire megbocsátottam volna neki, de összekapart szívem darabkái nem sokáig maradtak volna toldozva, mert az ördögi körforgás meg nem szűnik, amíg én meg nem szűntetem.
- Megjöttem! - kiáltottam el magam a küszöböt átlépvén, de nem érkezett válasz. Beérve a csöpp lakásba a nyitott hűtő ajtajával találtam szembe magam, ezért furcsálva a szokatlan jelenséget a konyhapultot megkerülve akartam orvosolni a problémát, ekkor viszont újabba ütköztem, szó szerint. A konyhaszekrénynek dőlő apám nyújtott ülésben itta a vérző kezében fogott sört. - Jézusom, mi történt?
- Te - felelte szűkszavúan, majd a kiürült zöld üveget maga mellé ejtette, hogy összetörjön.
- Most nem látsz tisztán az alkohol miatt, de majd kijózanítalak. Előbb viszont ellátom a sebedet, mert nem maradhat így.
- Elégedetlen - morogta és mikor leggugoltam hozzá, hogy jobban szemügyre vegyem a végtagját, ellökött magától én pedig egyenesen a szilánkokra estem.
- Segítek, ha hagyod és a sérülésed alapján így kell tenned.
- Már eleget segítettél - állt fel a konyhapultba kapaszkodva, majd egy lendítéssel rúgást célzott a hasamba. - Egy ilyen szuka ne mondja meg, hogy mit csináljak. Pláne ne intézkedjen a nevemben - kiabált rám és még egyszer belém rúgott mielőtt a egy papírt ledobva mellém, távozott.
Fájó hasamra szorítva kezemet tornásztam fel magam. Nyújtózkodva próbáltam elérni a pulton lévő papírtörlőt, hogy letöröljem a szilánkok vágta sebből kezemen csordogáló vért, azonban a rúgások ostromolta testrészem fájdalmától ez nem sikerült. Ocsúdva nyúltam a papírért, amely a munkaügyi központ hivatalos levelében merült ki. Hetekkel ezelőtt apám nevében jelentkeztem, hogy kapjon egy állást a javuló élete érdekében, ő viszont erről nem tudott ezidáig. Bizonyára haragudott rám, amiért helyette intézkedtem, de én az ő érdekeit szolgálva tettem mindezt és nem érdemeltem meg, hogy a szó legszorosabb értelmében belémrúgjon.
- Picsába! - szaladt ki belőlem, a sikeres kérelmi elbírálást olvasván és oldalra dőlve vettem elő a farzsebemben pihenő telefonomat. - Szia Will, kérhetnék egy szívességet?
