Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amikor huzamosabb ideig tepersz másért, de ő le se szarja, előbb utóbb tele lesz a tököd és bemondod az unalmast. Esetemben ez nem egy engem az ujjai köré csavaró férfiról van szó, hanem az apámról, aki még mindig nem nézett munka uán, pedig bőven szükségünk van a pénzre, főleg miután víz helyett nagyrészt sört fogyaszt, ami nem a csapból folyik, nem is beszélve a drága dohányról. Ezt viszont kompenzálja a viszonylag alacsony vízdíj, amiben csupán a vécé lehúzásával vesz részt, mivel a tisztálkodást, kézmosást kerüli.
- Lia, tudom, hogy nehéz helyzetben vagy, de én nem egy bank vagyok, szükségem van a pénzre - Jasper tekintete megcsillant az aluljáró pislákoló neonfényében, miközben letüdőzött cigarettájából füstkarikákat fújt a levegőbe. Szerencsém van, mert ő a főbérlők gyöngye, de ez sajnos nem oda-vissza működik, miután apám nem éppen egy mintabérlő.
- Tudom.
- Persze, hogy tudod, hiszen okos lány vagy. Ezért sem értem, miért nem szabadulsz meg Christian-tól.
- Az apám, nem tehetem ki az utcára.
- Bár az apád is így gondolkodott volna mielőtt kezet emelt rád - biccentett fejével a karom felé, melyet a korai szellő lágyan simogatott hűvösségével. - Mindegy, az a te dolgod, hogy nálad mennyire messzire mehet el, de az én ingatlanomnak szabályai vannak és ha továbbra is bérelni akarod, be kell tartanod őket, ahogy az apádnak is.
- Kedd este megadom a tartozást, a késedelmi kamatot és amit még rászámoltál apám miatt - nyújtottam kezet, hogy beleegyezést nyilvánítson, de fejét megrázva a földre ejtette csikkét és lábával eltaposta, majd üres tenyerét felém tartotta.
- A pénzt vagy a kulcsokat.
- Kérlek!
- Még ráhúzok ötven rugót, ha nem fizetsz most - morogta. Táskámban lapult a Maximustól kapott első fizetésem, amit nem akartam elkölteni. Legalábbis nem ilyen hamar. De amikor Jasper a bájos mosollyal, szempilla rebesgetéssel egybekötött dekoltázs kiemelésemre sem hatódott meg, rossz szájízzel nyúltam a táskámba és a kért összeget tenyerébe nyomtam. - Ha időben fizetsz, százötven dolcsival kevesebb. Legközelebb fontold meg.
- Tudom magamtól is, nem kell a kioktatás - morogtam bajszom alatt miközben bakancsomban kettesével szedve a lépcsőfokokat csörtettem fel a vasúti aluljáróból. Fekete farmerszoknyámon lógó láncok csörgése töltötte be az ébredező utca csendjét, ahol alig egy-két ember vándorolt csupán, mivel még fél hatot sem ütött a templom oldalára festett irdatlan nagy napóra.
A vasúti aluljáró nem messze helyezkedett el a lakástól, így gyalog caplattam idáig, de ezt rögtön megbántam egy felém érkező részeges banda érkezésekor. "A játéknak vége" feliratú pólót viselő férfi, azaz a csoport élén baktató vőlegény volt az egyedüli, aki nem méregetett kiéhezett pillantással, míg a többiek fütyültek és dögösnek neveztek, mikor elhaladtam mellettük.
