Vidéki tájakon

19 [Euphoria]

Két hónap múlva

Rengeteg ember gyűlt össze Seoul egyik legnagyobb stadionjában. Több tízezer ember állt sorban, vagy foglalt helyet a hatalmas színpad előtt. A világot hirtelen érte, hogy Jungkook, a fiatal világsztár ismét vissza tér. Az összes sajtó, tévéadó bejelentette, hogy a fiatal énekes és dalszerző visszatér egy hatalmas koncert segítségével. A jegyek pár óra alatt elfogytak, a rendszer többször befagyott a hatalmas kereslet miatt. A világ minden részéről érkeztek rajongók, akik alig várták, hogy végre ismét láthassák kedvencüket. A helyek hamarosan megtelnek, a fények felvillannak és betölti a termet az emberek sikolya.

Jungkook a háttérben készülődött. Bemelegítette hangját és testét is. A sminkesek az utolsó simításokat végezték, ruhája ezüstösen csillogott. Mindene remegett a félelemtől, hiszen amit tenni fog, nem mindennapi. Sosem gondolta volna, hogy valaha azzal fogja kezdeni a koncertet, hogy bevallja az igazat a világnak. Szülei az öltözőjében próbálták erősíteni fiukat, bátorították, hiszen itt az ideje, hogy a világ megismerje az igazi Jungkookot.

Az öltöző ajtaján kopogás hallatszott. Jungkook az ajtó elé lépett, majd kitárta azt, mikor tekintete találkozott Jiminével. A két férfi, erős ölelésbe fonódott.

- Minden rendben lesz! - súgta Jimin szerelme fülébe. Érezte, hogy a másik mennyire ideges, de tudatni akarta vele, hogy bármi történik is, ő itt lesz.

Pár perc volt kezdésig. Jungkook már a helyén állt a színpad alatt, várva arra, hogy felemelkedjen, és ismét szenvedélyének élhessen. Mégis úgy izgult, mintha az első koncertje lenne. Utolsó pillantást vetett a színpad szélén álló Jiminre. Emlékezetébe véste párja mosolygó arcát, és várt.

Kitöltötte a hatalmas stadiont a zene, így mindenki rögtön helyet foglalt, és sikoltozások közepette várták, hogy Jungkook feltűnjön. A zene egyre halkabb lett, és a színpad közepén felemelkedett Jungkook. A közönség hatalmas zajt csapva üdvözölte a fiatal énekest, aki csak állt és tekintetét végig vezette a tömegen. Eltelt egy pár perc, mindenki azt várta vajon mikor fog megszólalni az első dal. Azonban nem jött a várt éneklés.

- A nevem Jeon Jungkook! - kezdett bele a mondandójába - Dél- Koreából származom, egy fantasztikus családból. Szeretem a zenét, és szeretek dalt írni. Nem szeretek olvasni, sem feküdni egész nap. Szeretem a családomat, szeretem a munkámat és az embereket, akik körül vesznek. Szeretem magamat és azt, amilyen vagyok. És... - nagyot nyelt - meleg vagyok.

A közönség hirtelen egy hangot sem adott ki, csak hallgatták a sztárt.

- Pár hónapja jelent meg a lapokban, hogy a saját nememhez vonzódom. Azért vonultam vissza, mert azt éreztem az emberek lenéznek és nem fogadnak el. Így hát a hátam, mögött hagytam mindazt, amiért megdolgoztam. Tudtam, hogy az emberek elítélnek majd, talán cserben hagynak a rajongóim, így könnyebb volt elmenekülni. Azonban megismertem valakit, aki megtanított arra, hogy ha az emberek nem önmagamért szeretnek, akkor nem is szeretnek igazán. Meleg vagyok, ez vagyon én, és ha ez nem tetszik nektek, nem érdekel. Nem fogom feladni saját magam azért, mert mások elvárják tőlem, és nem fogom úgy leélni az életemet, hogy senki sem tudja, ki vagyok igazából. És ez vagyok én. Jeon Jungkook, a híres énekes, aki meleg. És az is maradok.

Jungkook abbahagyta beszédét és várt a közönség reakciójára. A szavak nehezen hagyták el ajkait, de most, hogy kimondott mindent, amit gondolt úgy érezte a világ összes terhe leesik a válláról. A közönség csak bámulta a fiút mindaddig, míg egyetlen egy ember nem kezdett el tapsolni. Majd egyre többen csatlakoztak, míg végül az egész stadiont be nem töltötte a tapsok és sikolyok zaja. Jungkook csak kémlelte a stadiont és azt látta az emberek szemében, hogy szeretik őt. Igazán szeretik.

- Ezt a dalt a távollétem alatt írtam. A címe Euphoria. Egy számomra nagyon különleges ember ihlette, akit pár hónapja ismertem meg, mégis mindent megváltoztatott. Szóljon ez a dal neki, a fiúnak, akit szeretek teljes szívemből.

Az alap felcsendült, Jungkook pedig lehunyta a szemeit. Miközben énekelt végig Jimin arcát látta maga előtt, és azt a rengeteg emléket, amit a szigeten szereztek. Szívét ismét megtöltötte a zene, és a szeretet. Jimin a színpad szélén állva figyelte a másikat. Tudta, hogy rengeteg ember van most itt, Jungkook mégis neki énekli a dalt. Egyedül neki. Bár megbeszélték, hogy kapcsolatukat nem fogják a nyilvánosság elé tárni, legszívesebben oda szaladna hozzá, és megcsókolná mindenki előtt. De nem tette. Tudta, hogy Jungkook bízik benne, és nem azért nem akarja őt a nyilvánosság elé tárni, mert szégyelli. Csak meg akarja óvni, mert szereti.

Jungkook úgy érezte, végre haza tért. Ismét a színpadon áll, a rajongói előtt, akik elfogadják az igazi valóját. Végre ismét azt érezte, hogy a zene a legfontosabb a rajongóinak, nem pedig az, hogy ő kit szeret és kit nem, hiszen nem ez számít. Jungkook meleg, szerelmes, és mindig is büszke lesz erre.

Minden, ami történt, hozzá segítette őt ahhoz, hogy megtalálja önmagát, és elfogadja azt aki. Pontosan tudta, hogy ez Jimin nélkül nem tudott volna megvalósulni. Sosem fogja tudni neki meghálálni mindezt, de talán kezdésnek elég annyi, hogy teljes szívéből szeretni fogja a másikat, addig, amíg csak teheti.

Vége