Vidéki tájakon

12 [A szüret]

A szigeten lakók szerint a táj reggelente a legszebb. Ahogy a Nap kiemelkedik a tengerből ezzel, csodálatos színekkel felölelve a szigetet mindig varázslatos látványt nyújt. A madarak a természettel együtt ébrednek fel, miközben énekükkel jelzik az embereknek, hogy ismét egy új nap virradt. A hullámok mardossák a sziklákat és a homokot a part szélén. Ennek hangja egyenlő volt a megnyugvással. A halászok már hajnalban elindultak horgászni, így a tenger kékségét néhol megtörte egy-egy halászhajó, de ennek is megvolt a maga kellemes hangulata. Mrs. Lee kint ült az erkélyen és Jungkookot hallgatta miközben gitározik. Szerette nézni, ahogy a művészek dolgoztak, de Jungkook más volt, mint a többiek. Ez már első alkalommal szembe tűnő volt. A fiú ugyanazt a dallamot játszotta le újra és újra mégsem volt unalmas. Bár haladni nem tudott a dallal, de minél többször lejátszotta a dallamot, úgy érezte közelebb kerül a megoldáshoz.

- Mond csak Jungkook, tudod már mi lesz a címe? - szegezte Mrs. Lee a kérdést a gitárosnak.

- Ezen még nem gondolkodtam. De valami olyan érzést szeretnék bele vinni, ami majd a címe is lesz.

- Mond ki az első szót, ami eszedbe jut. Egy érzést, ami erőt ad neked, és bátorságot. Amitől tudod, hogy ki vagy és ki szeretnél lenni - állt fel Mrs. Lee, hogy ezzel felhívja a figyelmet a mondandója lényegére - Egy szó Jungkook.

- Eufória...

Amint kimondta ezt a szót azonnal levetette a kis füzetébe. Érezte, hogy ez a szó teljesen spontán jött. Nem erőlködött rajta, csak kimondta azt, ami először az eszébe jutott.

- Látod... Ha nem várnád el magadtól és nem erőltetnéd a dalt, akkor jönnének a szavak és a hangok. A művészet nem egy erőltetett dolog, hanem mindig kifejez valamit. Jungkook... most már érted. Nem szabad elvárásokat felállítanod magaddal szemben, mert az eredmény keszekusza lesz. Azt kell levetned a papírra, amit érzel. Gondolkodás nélkül.

Mrs. Lee felvette a kávés bögréjét és egyedül hagyta a fiatal sztárt. Sok gondolat kezdett el kavarogni a fiú fejében, de még mindig össze volt zavarodva. Rájött arra, hogy először rendbe kell tennie a dolgokat és utána tudja csak össze szedni magát. Túl sok érzelem volt benne, ami össze zavarta és nem tudott dalt írni. De most már közelebb volt a békéhez, mint pár napja.

- Jó reggelt! - foglalt mellette helyet Leyla.

- Neked is.

- Ma lesz a szigeten a körte szüret és arra gondoltunk a többiekkel, hogy mi is elmennénk segíteni. Van kedved jönni?

- Persze, hogy van, csak gyorsan átöltözöm - azzal mindketten elindultak készülődni.

***

A szigeten volt egy hatalmas körtefa ültetvény. Minimum 5 hektáros területet foglalt magába. Rendezett fasorok voltak, így az ember a nagy távolság ellenére is minden sornak látta a végét. Jungkook Leylának segített. Ő mászott fel a körtékért mivel Leyla tériszonyos volt. Nagyon hangulatosnak tartotta mindenki a szüretet. Sokat nevettek és beszélgettek, éppen arról, ami az eszükbe jutott. Mindenki kiszakadt egy kicsit a rohanó mindennapokból, együtt élvezték a Nap sugarait és a körték finom illatát.

- Hé Jimin! Kapd el! - dobott oda egy szép kerek körtét Jungkook Jiminnek.

- Köszönöm.

Tegnap este óta nem beszéltek egymással, így Jungkook kíváncsi volt, hogy van művésztársa.

- Minden rendben?

- Persze. Nagyon jó kicsit kint lenni a szabadban.

- Ne is mond, de már annyi körtét ettem, hogy kezdek rosszul lenni. Remélem a Kagylólakban több mosdó is van.