ILVERMORNY Boszorkány - és Varázslóképző Szakiskola

Házvezető tanárok 2. rész - Delmire Ducharme

Iskolás évei
Azonban, a sors más utat szánt neki, hiszen tizenegyéves korában megérkezett a felvételi levele. A szülei pedig nagyon rosszul reagáltak, arra a kétségbevonhatatlan tényre, hogy a lányuk egy boszorkány. Rengeteg sírás, veszekedés után elengedték ugyan az Ilvermornyba, de sohasem tudták elfogadni lányuk valódi mivoltát.

Delmire bánattal vegyes örömmel a szívében, ment el az Ilvermornyba, ahol a házbeosztási ceremónián a Viharmadár választotta ki őt. Tanárai egy vidám, energikus, kissé talán különc, átlagos képességű diákként ismerték meg őt. Helyén volt az esze, de szeretett halogatni, és csak abban teljesített igazán jól, ami érdekelte is őt. Emellett folyton borsot tört a pukwudgie őrök orra alá, ezért iskolai évei büntetőmunkák hadával telt el.

Évente talán egy levelet váltott a szüleivel, a karácsonyi és a tavaszi szünetet, pedig az Iskolában töltötte. (Bátyjai viszont mindig ki álltak mellette.)
Nyaranként sem ment haza a szüleihez, hanem legidősebb testvéréhez költözött, aki már saját vállalkozást vezetett. Ki mindig érdeklődve hallgatta az iskolai sztorikat, és a varázslóvilág történéseit.
Az újabb fordulat 1918 őszén érkezett. Az akkor tizenöt éves Delmire egy szeptemberi napon levelet kapott középső testvérétől, Marcellustól. Melyben közölte vele, hogy Osvaldót, szeretett bátyját, elvitte a spanyolnátha második hulláma.
A lányt mélyen lesújtotta a hír.

A következő nyári szünetet egyik barátnőjénél töltötte. Majd mikor tizenhét éves lett, örökségéből, amelyet Osvaldo hagyott rá a végrendeletében, vásárolt magának egy saját kis lakást.

Delmire meglehetősen jó eredményekkel végezte el az Ilvermornyt, mégsem volt fogalma arról, hogy mihez kezdjen. Kereste önmagát e két világ között, s maga sem tudta, hogy melyikhez tartozik igazán.

Fiatal felnőtt évei
Delmire tizenkilenc évesen úgy döntött nyakába veszi a világot. Egy feneketlen, elvarázsolt hátizsákkal a hátán, benne egy valódi házként funkcionáló sátorral, és egy csilingelő arannyal megrakott erszénnyel, nekivágott az útnak. Először Dél Amerikába látogatott el, ahol megismerkedett első szerelmével, egy Argentin származású varázsló fiúval, aki ugyancsak világkörüli útra készült húgával karöltve. Így hát együtt vágtak neki a kalandoknak. Jártak Afrikában, ahol Delmiret lenyűgözték a mindössze tizennégy éves boszorkányok és varázslók, akik játszi könnyedséggel sajátították el az animágiát.
Delmire elgondolkodott, hogy megpróbálkozik a bőrjárás tudományával, de mivel Átváltoztatástanból már az RBF-en megbukott, aligha számíthatott így jó eredményekre.
Bejárta Ázsiát, ahol a Közel-Keleten összeakadt pár Ifríttel.
Egy sötét éjszakán pedig, véletlenül egy Sárkányrezervátum kellős közepén táborozott le, éjfél körül pedig arra ébredt, hogy lángol a sátra.
Megfordult Kínában is, ahol kitanulta a jóslástan egyik ágát, amely csontokkal történik.

Kalandjairól naplót vezetett.
Két év után tért vissza Milwaukee-ba, majd a MACUSA-nál vállalt állást, a Nemzetközi Kapcsolatok osztályán. Közben naplóbejegyzéseit megjelentette a New York Ghost-ban.
Ismételten felvette kapcsolatot a barátaival. Party-t szervezett, amikor Seraphine Picquery elnöknő bejelentette, hogy az Amerikai Egyesült Államok varázslóvilágában nem lesz szesztilalom. Nyíltan bírálta Grindelwald törekvéseit; erkölcstelen, gonosz cselekedeteit.

Házassága
Huszonhét éves volt, mikor újra találkozott egy volt háztársával, Benjamin Valenciával. A varázsló fiú Texas Államból származott, és egy óriási farm örököse volt. A két fiatal ezután levélben folytatta az ismerkedést, majd a későbbiekben egyre többször találkoztak, végül egymásba szerettek. Amikor Benjamin négy év után megkérte a kezét, Delmire felmondott addigi munkahelyén, és Texasba költözött, hogy férjével ketten vezessék tovább a családi farmot.
A britokon marhát, szárnyasokat neveltek, és elengedhetetlen varázsnövényeket termesztettek. Ők lettek az Ilvermorny egyik fő beszállítói. Húst, tejet, tojást és bájital hozzávalókat szállítottak az iskolának.
Közben, ahogy teltek az évek, a párnak három gyereke is született, két lány és egy fiú. Indy, Merlin és Taya. Mindhárman mágikus képességekkel rendelkeztek.

Állása az Ilvermornyban
Tanári karrierje 55 évesen kezdődött. Delmire bár szerette a farmon, azért hiányzott neki a társaságiélet, és a kihívás. Így mikor felszabadult egy tanári állás (Asztronómia) megpályázta.
Élvezte a tanári munkát, bár az asztronómia nem igazán tartozott az ő érdekeltségi körébe. Azonban a magnix tárgyakat oktató tanár, éppen akkor készült nyugdíjba vonulni. Delmire pedig átvette a posztját és lemondott az asztronómiáról.
Már az első órán érezte, hogy megtalálta valódi hivatását. Hiszen tudományát nem csak könyvekből, hanem saját élettapasztalataiból nyerte. Magnixszületésű volt, jól ismerte a varázstalanok világát, ráadásul rendszeresen tartotta a kapcsolatot bátyja gyerekeivel, és azoknak gyerekeivel, így képben tudott maradni a magnix világ aktuális trendjeivel.
Delmire tulajdonképpen egy modern boszorkány, ami nem kis teljesítmény a maga 117 évével. Autót vezet (jogosítványa az nincs), időközönként színházba és moziba jár, és rendszeres előfizetője a magnix magazinoknak.

Diákjai többé kevésbé kedvelik őt, bár azt nem szeretik benne, hogy rengeteg házi feladatot ad fel. Hajlik rá, hogy mindent többször mondjon el, sokszor rébuszokban beszél, de ha igazán jó kedve van, az órán inkább csak elbeszélget a diákokkal minden féléről, és nem ad fel újabb tananyagot.
Igazságos, nem kivételezik senkivel, még a dédunokáival sem, akik ugyancsak Ilvermorny-s tanulók. Házának diákjainak bűntetőmunkaként takarítást, gyomlálást utal ki, vagy olyan tevékenységeket, amik tényleg hasznosak. Ő nem az a fajta tanár, aki csak leirat százszor egy mondatot. 

Órái végeztével, haza hoppanál Belmontba, csak nagyon ritkán marad az Ilvermornyban éjszakára.