A Roxfortot már ismered!
De mi van a világ más varázslóiskoláival?
Ez nem egy összefüggő történet, hanem egy ismertető Észak Amerika legkiemelkedőbb mágusiskolájáról, élvezhető formában.
Saját elképzeléseim alapján bemutatom a 21. századi modern I...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Megérkezés Három negyed háromkor minden diák meg kell érkezzen, Clarmount-ba, ahol már várja őket az Ilvermorny Expressz, pár felügyelő tanár, és a mogorva Pukwudgie őrök. Egy névsor olvasással kezdik, hogy lássák, mindenki megérkezett-e. Néha megesik, hogy valaki elkésik, ilyenkor az elkésett tanulónak fel kell vennie a kapcsolatot az iskolával, és az illetékes érte megy.
Amíg a tanárok a névsort olvassák, addig az őrök a csomagszállító vagonokba pakolják át a diákok bőröndjeit. Az elsősöket az egyszerűség kedvéért egymás utáni kupékba ültetik, a felsőbb évesek ellenben szabadon megválaszthatják a helyeiket. Az Ilvermorny Expressz kívül vörös - áfonya színű, és minden szerelvény oldalán ott díszeleg az aranyozott iskolai címer, belül viszont a kék szín dominál. Az iskolai éltanulói, kitüntetettjei, a quodpot és kviddics csapat játékosai, a suli újság szerkesztői, valamint az iskola Diák Kongresszusának vezetői külön kupékat foglalhatnak el.
Az iskola vonat állomásán a tanárok az elsősöket kettes oszlopba rendezik, majd egy magas üvegkupolás toronyhoz kísérik őket. Ez az első épület rész, ahova leendő Ilvermornys tanulókként beléphetnek. Néhány márvány lépcsőfok megmászása után egy impozáns, tágas, előcsarnokba vezetik őket, mely már önmagában megfelelne egy királyi család báltermének, és akkor még nem is beszéltünk a tértágító bűbájokról. Az előcsarnokból öt ajtó nyílik, a legimpozánsabb a beosztási ceremónia termébe vezet. A többi ajtó két-két öltözőt és mosdót rejt. Itt kicsit rendbe szedhetik magukat, vagy átvehetik az egyenruhát, ha eddig még nem tették meg.
Az előcsarnok krémszínű falait az iskola leghíresebb tanulóinak portréji/fényképei borítják, de itt a kapnak helyet a néhai igazgatók és igazgatónők is. A terem egyébként csaknem üres, eltekintve pár foteltől és kanapétól, de mégis ez az iskola egyik legkülönlegesebb helyisége. Az egyik sarokban egy nagy mahagóni íróasztal áll, trónt idéző székkel, rajta egy vastag csukott könyv mellette díszes penna és tintatartó. Az asztal mögött található egy polc régi könyvekkel megrakodva, amelyek mind egyforma címet viselnek: Ilvermorny Legendák. Sokan észre sem veszik, de ezt a sarkot meg sem lehet közelíteni, ugyanis erős bűbájok védik. Aki át szeretne hatolni, az úgy érezheti, mintha falba ütközött volna, mert ezt a helyet csak egy ember lépheti át, az aki a Mesék Őrzője címet viseli (erről majd egy későbbi bejegyzésben, bővebben is olvashatsz). Ezekbe a könyvekbe jegyzik le az örök érvényű Ilvermornys eseményeket, anekdotákat, tragédiákat, és a legnagyobb csínytevéseket is.
Beosztás Pontban öt órakor megkezdődik a beosztási ceremónia. Az aligazgató/nő kitárja a díszes tölgyfa ajtót, a diák sereg elnémul, majd elhangzik az első név. Az ajtó egy kör alakú terembe nyílik, mely a plafonon üvegkupolában zárul. A terem emeleti részét körbe, széles faerkély szegélyezi, itt várakoznak a felsőbb éves diákok és tanárok házaik szerint (az idősebb tanulók az erkélyről nyíló ajtókon át jutnak el ide). Egyébként a terem maga szinte teljesen üres, csak a négy házat képviselő méretes fafaragványok állnak ott: a Szarvaskígyó, a párduchoz hasonlító Vampuszmacska, a Viharmadár és a Puckwudgie.
A gyerekeket egyenként szólítják, akiknek a terem kőpadlója közepére festett Gordiuszi Csomóra kell állniuk. Ezután az egész iskola csendben várja, hogy a faragványok hogyan reagálnak az új jövevényre. Ha a Szarvaskígyó szólítja a diákot, a bestia homlokának közepén található kristály felvillan. Ha a Vampuszmacska szeretné a diákot, a faragvány párduc módjára üvölt. A Viharmadár szárnycsapkodással jelzi, ha az ő házában szeretné tudni a tanulót, a Pukwudgie pedig a levegőbe lövi a nyílvesszőjét. Amennyiben egynél több faszobor jelzi, hogy kiválasztaná a diákot, a döntést a tanulóra bízzák. A fafaragványok átlagosan fél vagy egy perc alatt döntenek, de a beosztás még így is órákig eltart, átlagosan 2,5 – 4 órát vesz igénybe. Mivel ez elég hosszú időnek számít, a ceremónia végére általában a tanárok némító bűbájokat kell bevessenek, mert a felsőbb évesek zúgolódni kezdenek. Amikor az utolsó diákot is beosztják, a régi diákok az ebédlőbe vonulnak, hogy megvacsorázzanak. A vacsora után átveszik, a Pukwudgie őrök által ellenőrzött csomagjaikat, és elvonulnak a házaikba. Az újakat ellenben átkísérik egy másik terembe, ahol vár rájuk az ugyancsak hosszadalmas pálcaválasztás.
Ballagási ceremónia Az év végi ceremónia a beosztással ellentétesen történik. Minden diák az erkélyen várakozik, a végzősöket egyenként szólítja le az emelvényről az igazgató/nő. A ballagók megállnak a terem szélén álló igazgató/nő mellett, átveszik a bizonyítványukat, valamint az emléktárgyat. A fiúk karórát kapnak, a lányok ellenben egy medált rajta az iskola címerével. Ezek után a szólított végzős, ahogy elsősként tette rálép a gordiuszi csomóra, majd vár, hogy a házát jelképező fafaragvány reagáljon. A ballagási ceremónián a faszobrok nem csapkodnak, vagy nyilakat lövöldöznek, ahogyan azt a beosztáskor teszik, hanem egyszerűen pár centit előrébb csúsznak, mintha meghajolnának a most már volt tanulóik előtt.
Nagy tisztességnek számít, ha a ballagót nem csak a saját háza, hanem egy vagy több másik ház szobra is búcsúztatja. Ez olyankor fordul elő, ha az illető diákot még elsősként két vagy több szobor is kiválasztotta. Az ilyen eseteket a többi tanuló dörgő tapssal jutalmazza, hiszen jelképes üzenete ez annak, hogy bár a ballagó egy másik ház növendéke volt értékeiből az évek során mégsem veszített. Az Ilvermorny Legendák című kötetekben három ritka, különösen szép, ugyanakkor páratlan eseményt is feljegyeztek. Három volt Ilvermornys diák abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a ballagási ceremónián mind a négy szobor előrébb csúszott és búcsúztatta őt. Ez a három diák a következő:
Ralph Akecheta, 1981 – ben, aki ma Amerika egyik leghíresebb, legelismertebb pálcakészítője. Ralph-ot elsősként a Vampuszmacska választotta ki, és természetesen méltó diákja volt a háznak. Hatod éves korában megnyerte a Washingtonban megrendezett párbaj bajnokságot, fényképe azonnal fel került az előcsarnok dicsőség falára. Az iskolát kiválló vizsga eredményekkel fejezte be, és a ballagási ceremónián, abban a megtiszteltetésben részesült, hogy mind a négy ház köszöntötte őt.
A másik jelentős személy Seraphina Picquery elnöknő (1920-1928), akire már elsősként az a feladat hárult, hogy válasszon a négy ház között (a szarvaskígyót választotta), és távozásakor is méltóképpen búcsúzott.
Marie Crusader egy 18. századi boszorkány volt, 11 éves korában a Pukwudgie és a Szarvaskígyó között kellett mérlegelnie, végül a Pukwudgiet választotta. Merészsége, jólelkűsége és intelligenciája már iskolaévei alatt is megmutatkozott, első bájital receptes könyvét például még diákként írta. Később elismert gyógyító és kutató lett, számos nyavajára talált megfelelő kezelést.
