Freddy Fazbear's Pizza

2014.szeptember.08

- Nincs az a kibaszott isten..- nyöszörög -gondolom Freddy- és lassan felegyenesedik és mélyen a szemembe néz. -Nincs az a kibekúrt isten!- üvölt rám, rám pedig itt tör a felvilágosodás.

- Ryan?!- 

Ott álltunk egymással szemben és csak pislogtunk. Én először meg sem ismertem, mivel a haja nem a megszokott kócosan állt, hanem rendezetten, egy oldalra fésülve.

- Mi a lófaszt keresel itt?- kérdezi, még mindig kicsit ingerülten. Őszíntén fogalmam sincs, hogy min akadt ki ennyire. Most egy helyen dolgozunk, de ez semmit sem jelent. Nem muszáj beszélnünk egymással vagy valami ilyesmi...ugye?

- Dolgozom! Pont ahogy te!- válaszolok. Közben Tia és a bátyja elindulnak felfelé, szóval mi ketten is követjük öket.

- De nem dolgozhatsz itt, pont ott, ahol én! Lépj ki.- jesszusom, milyen gyerekes már.

- Dehogy lépek ki! Végre tudok valahol dolgozni, nem fogom csak miattad eldobni magamtól ezt a lehetőséget.-

- Jólvan, oviscsoport!- áll meg Caeleb, így természetesen beleütközöm. Remek első nap, komolyan mondom. -Leállnátok a veszekedéssel? Úgy látom olyan örök ellenség témában jártok most, amit a munkaidőre félre kéne tenni. Nem tudom, pontosan miért is vagytok ennyire egymás ellen, nem is akarom tudni, de nem szeretném, ha miattatok mindannyiónkat kirúgnának, oké?- nem mondtunk semmit, helyette csak bólogattunk. Ryan-el még váltottunk egy "utállak" pillantást, de utána már a tapasztaltabbra figyeltünk.

- Mivel ketten vagytok újoncok, nagyobb gonddal kell titeket kitanítani.- kezd bele Caeleb, de Ryan azonnal félbe is szakítja.

- Ketten? Mi van a szőke szőnyegcirkálóval?- kérdezi Tia-ra célozva ezzel a megnevezéssel.

- Egész nyarakat töltöttem itt a bátyámmal, szóval azt hiszem, tudom mit hogyan kell csinálni.- válaszol Tia mosolyogva bár, de egy bizonyos éllel a hangjában. -Na kezdjük!- csapja össze a kezét végül.

- Első szabály: a vendég szava szent! Kivéve, ha részeg, mert akkor ki lehet dobni a picsáját, de egyébként inni kell a szavukat.- mondja Caeleb és az ujjain mutatja a számokat. -Második szabály: a konyhába tilos belépni. Külön van egy séfünk, bár sose látjuk, de a kaják mindig időre kész vannak.-

- Nem látjátok a séfet?- kérdezek vissza meglepetten. 

- Nem.- rázza meg Tia is a fejét együtt Caeleb-el. -Sose láttam még én se, pedig én eddig nem dolgoztam, csak voltam.-

- Ez furcsa...- suttogom magamnak. De nem fontolok neki több időt, inkább odafigyelek az érdekes dolgokra.

A nap további részében gyakoroltuk a tálcahordást, az illedelmes beszédet és egész végig mosolyognunk kellett. Őszíntén Ryan úgy nézett ki, mintha szarba lépett volna és ugyanazzal az arckifejezéssel volt egész végig. 

Nekem egész jól ment minden. Csak egyszer esett ki a kezemből a tálca, de az is csak azért, mert Ryan előtte megbotlott valamiben és a fejére ejtette a kezében lévő szelet tortát, és ez miatt szakadtam a röhögéstől.

Egy óra volt a zárásig, de mivel mi még csak gyakoroltunk, előbb elmehettünk átöltözni. Lent szerencsére nem tévedtem el, ami végre egy plusz pont volt. Viszont Ryan egy árva szót sem szólt hozzám, és valamiért úgy érzem, hogy ez a tortás ügy miatt van.

- Hé..- töröm meg a csendet, amikor elkezdünk átvedleni. -Ne haragundj, hogy kinevettelek az előbb.-

- Nem gond.- válaszol szimplán és röviden. Mivel ő hamarabb kész volt, egyedül hagyott az öltözőben, ami magában is elég ijesző hely volt, de egész végig olyan érzésem volt, mintha figyelnének. De persze ez lehetetlen, hisz egyedül voltam idelent.

Amikor kész lettem sietősen léptem ki az ajtón és rendesen összefostam magam, amikor megláttam, hogy Ryan az ajtófélfának dőlve telefonozik.

- Te?- kérdeztem, miután újra sikerült rendeznem a légzésem.

- Megvártalak.- továbbra is kérdőn nézek rá, ezzel kényszerítve a további magyarázkodásra. -Nem kéne, hogy eltévedj megint.-

- Oh...ez egész kedves tőled.- lepődök meg.

- Attól még ugyanúgy utállak.- kerül ki és elindul a folyosón. Na visszaszívom, amit az előbb mondtam.

- Hé!- kiabál utánunk Caeleb, miután elhagytuk a pizzériát. -Van még valami, amit el kell mondjak nektek.-

- Na?- Ryan a saját megszokott stílusában felel neki.

- Van még két szabály. Az egyik, hogy munkaidőben a "becenevünkön" kell hívnunk egymást.- jó ez alap. Gondolom ez Freddy, Bonnie, Chika és Foxy lesz. -A másik, hogy zárás után nem jöhetünk vissza az épületbe. Tehát ha akármit is itt hagysz, semmiképpen nem jöhetsz vissza érte. A biztonsági rendszer miatt.- mondja, majd magyarázat nélkül rohan vissza az étterembe.

- Az első még tiszta ügy.- kezdem, amint elindulunk vissza a kollégium felé. -De a második zavaros. Szerinted milyen biztonsági rendszer működik, hogy nem lehet bemenni?- 

- Ki tudja. Lehet a főnök valamiféle robotokkal védi a kócerájt.- mondja, és lehet, hogy ő csak valami viccnek szánja, de engem komolyan elgondolkoztatott ez az egész. -Jaj nemár, hogy téged ez most kajakra érdekel. Biztos valami hiperszuper érzékeny szar és még a légyre is beriaszt. Ezért nem. Na.-

- Lehet.- az út további része csendben telik. Időközben a kisboltba is benéztünk valami kajaféleségért, szóval mindketten egy-egy jégkrémmel baktatunk a járdán.

Informations:
A történetben születésnapi bulit tartanak a Freddy Fazbear's Pizzázóban. Egy gyerkőc azonban kilóg a többi közül. Nem megy az animatronikok közelébe és nem is csinál semmit, csak ül egy sarokban.

Megjegyzés: én ezt már nagyon rég megírtam és már egyszer ki is raktam csak a drága wattpad ugy gondolta hogy nem. És nem rakta ki. Szóval bocsi ezért TT