Freddy Fazbear's Pizza

2014.szeptember.09

- Mi van, ha tényleg azok a robotok vannak, amikről beszéltünk tegnap?- kérdezek vissza megrökönyödve egy pillanatra.

- Ugyan, Lucas, ne legyél már röhelyes. Nem léteznek ilyen dolgok! Biztos csak patkányok vannak, és ennyi.- válaszolt szemöldökráncolva. Az ajtóhoz fordult, hogy kimenjen rajta, de egy pillanatra megállt és hátranézett. -Nem léteznek természetfeletti dolgok.- ezzel szerintem inkább csak magát akarta megnyugtatni, engem viszont csak még jobban izgatni kezdett a téma. 

A műszak után villámgyorsan visszasiettem a koliba, hogy többet tudjak meg a munkahelyemről. De főleg arról, hogy mi történt ott a múltban, mivel elég relytélyes maga a hely.

- Nézd, Ryan. Találtam valamit.- mutatom laptopom képernyőjét szobatársam felé, aki épp az ágyamat befoglalva játszik valamit a telefonján. Felszólításomra azonban lerakja az eszközt és felém fordul.

- "Szörnyű baleset- A családi pizzázó bezár".- olvassa fel hangosan a cikk címét.

- Azt írják, hogy műszaki hiba történt és ez néhány gyerek halálához vezetett. Az étteremnek ez miatt le kellett mondani a robotok használatáról. Ó, és nézd, itt egy kép a robotokról.- győztes mosollyal fordulok Ryan felé, hiszen igazam volt a robotokkal kapcsolatban. A fiú mellettem jobban szemügyre veszi a képet, figyelmen kívül hagyva a "győzelmemet".

- Egy medve, nyúl, csirke, meg róka. Kicsit fura ez az összefüggés a mi jelmezünkkel nem?- kérdi, ujjait végighúzva a kijelzőn, majd egyenesen szemembe néz. Egy kicsit el kell gondolkozzak, de valóban. Mi is négyen vagyunk csak úgy, mint a robotok a képen. Plusz a munkaruhánk is kompatibilis egy egy ilyen robottal.

- Arra gondolsz, hogy a főnök velünk helyettesítette azokat?- mutattam a képre. Ryan megvonta a vállát.

- Nem tudom, viszont ha igen, akkor lehet, hogy azok a fémhulladékok valahol az épületben vannak még.- 

A felismerés megfagyasztotta a vért az ereimben. Logikusan végiggondolva az első nap óta hangokat hallottam az öltözőben, és furán éreztem magam. Ugyan ezt érezte Ryan is és elmondása szerint Caeleb hangokat is hallott.

- Muszáj lesz kinyomoznunk ezt, Ryan!- pattanok fel. -Mi van akkor, ha azok a robotok életre keltek és terrorizálják a helyet?!-

- Lucas, asszem aludnod kellene. Hülyeség mindaz, amit összehordasz, lehetetlenség, hogy mindez megtörténjen.- ül fel Ryan az ágyamon egy vicsorral az arcán.

- De gondolj bele!-

- Bele gondoltam. És abszurd. Meg amúgyis, a szabályzat tiltja, hogy ilyenkor betegyük oda a lábunkat. És én még szeretném megtartani az állásom egy darabig.- Ryan nyugodtan beszél, én mégis ideges leszek tőle. Jó, lehet, hogy nem úgy van a valóság, ahogy én elképzelem, de ehhez előbb meg kéne bizonyosodni róla. Nem pedig rögtön tagadni.

- Pedig téged pont nem a szabálynetartós fajtának néznélek.- mondom, miközben lecsukom a laptopom, telefonomat kézbeveszem, és kikeresem a számot. -Akkor majd ráveszem Caeleb-et, hogy jöjjön velem. Őt is tuti érdekelné, hogy mi történik a háttérben.-

- Tudod mit? Inkább megyek én, csak ne hívd Caeleb-et.- tápászkodik ki az ágyamból.

- Más késő.- mondom, mivel Caeleb felvette a mobilt. -Caeleb, sziaa! Messze vagy már a melóhelytől?- kérdezem, annak ellenére, hogy Ryan szemmel szedi szét jelenleg a lelkem apró darabokra. -Nem? Tényleg? Akkor menj kérlek vissza és várj meg ott minket. Egy 10 perc és ott leszünk. Majd ott elmondom. Szia!-köszönök el tőle, és zsebrevágva a telóm nézek fel Ryan szemébe. -Asszem ez eldőlt. Minnél többen vagyunk, annál egyszerűbb dolgunk lesz.-

- Egyszer úgyis- kezd el beszélni, de nem fejezi be a gondolatmenetét. -Na mindegy, menjünk.- kapja össze magát és elindulunk.

Odafelé menet beléptünk az egyik éjjel-nappaliba, ahol vettünk három elemlámpát, meg beléjük elemet, direkt sokkal többet, nehogy lemerüljön. Később pedig összeszedtük Caeleb-et, aki a pizzéria helyett egy sarokkal odébb várt minket.

- Miért is kellett visszajönnöm?- szegezi a kérdést rögtön nekem álmosan. Gondolom ő maradt takarítani is, mivel ő később jött el, mint mi.

- Kiderítettünk valamit a helyről.- mondtam és elmagyaráztam neki rendesen, hogy miért is van itt pontosan.

- Szóval a pasiddal kitaláltátok, hogy éjszakai horrortúrát tartotok a pincébe, egy rakás roncs miatt, mivel azt hiszitek, hogy azok mászkálnak meg kísértik a helyet.-

- Hé, ő nem a pasim!- röffentünk Ryan-nel egyszerre szegény srácra. Caeleb védekezőel felrakta kezét, amivel aztán megtörölte álmos szemeit.

- Jólvan, vettem. De akkor is hülyeség az egész. Ráadásul még a főnök is itt van. Mozgást láttam bent, ezért jöttem ide át.-

- A főnök elvileg üzleti úton van.- szólal meg Ryan mögülem, mire ránézek.

- Ezt honnan tudod?-

- Mondta.- rántotta meg a vállát egyszerűen és egy pillanatra kinyújtotta rám a nyelvét. Aha, értem. Ő lett az új kiskedvenc. -De ha nem ő mozgott odabent, akkor ki?- folytatta Ryan az agyalást. 

- Talán az éjjeli őr.- nyögte be Caeleb álmos hanggal. Látszott, mennyire nem akart itt lenni, hanem inkább aludna már egyet. Kezdett is bűntudatom lenni.

- Hülye vagy? Minek kéne éjjeliőr egy étterembe?- Ryan lenéző hangnemmel tette fel a érdést, de szerencsére Caeleb-et ez most nem tudta annyira lekötni.

- Mit tudom én? Hogy megvédje a kajákat meg a fűszereket.-

- Szerintem inkább maradj csendben, Morningstar.- 

- Ne veszekedjetek már!- vágok közbe, mielőtt az a valaki, vagy valami észrevesz minket még ilyen távolságból is. -Inkább menjünk be.- indultam meg a főbejárat felé, de Caeleb megszorította a kezem.

- A hátsó bejáraton.- mondta, és elkezdett vezetni minket a hátsó bejárat felé.

Informations:

Freddy állkapcsa összeroppantotta a gyermek csigolyáit, ezzel szinte azonnali halált hozva rá.