Az én alfám ✔

epilógus

Sok idő telt el a kicsik születése óta, mind a ketten csodálatos gyerekek lettek. Még csak 10 évesek, de annyira okosak és jószívűek. Főleg Minerva. Az én kicsi lányom. Csodálatos látni, hogy egyre ügyesebben használja a képességeit. Látszik, hogy a jóság tombol benne. Arthur pedig egy igazi alfa lesz egyszer. Már most látom rajta, hogy elkötelezett a falka iránt.
– Anya, szerinted így jó lesz? – zökkentett ki a gondolatmenetemből Arthur.
Kíváncsian felé fordultam és elmosolyodtam. Ma este ő szeretett volna megteríteni és én engedtem neki.
– Nagyon ügyes vagy drágám, de ne felejtsd el a szalvétát!
– Oh, tényleg! El is felejtettem!
Kuncogva visszafordultam a leves felé, amit megkevertem. Ám ekkor a kislányom sikolya töltötte be a házat. Felkaptam a fejem és Arthur-ral a nyomomban az emeletre rohantam. Seth már ott állt a lányunk szobájában. A szám elé kaptam a kezem, ahogy tudatosult bennem. A lányomat valaki elrabolta. Könnyes szemekkel beljebb léptem. Az ablaka szilánkosra bolt törve és, mintha tulakodtak volna. Zokogva érintettem meg az ecsetet, amit minden bizonnyal pár perce még az ő kicsi kezecskéi fogtak.
– Spencer! – mennydörögte dühösen Seth.
Hallottam, hogy a béta felénk siet, majd ledöbben a látvány miatt.
– Azonnal körbe nézünk a birtokon és csapatokat küldök szét! – mondta határozottan, majd elrohant.
Arthur is bejött a szobába. Némán sírt, miközben megfogta a másik kezem. Magamhoz öleltem, hisz neki is ugyanúgy fáj a testvére elvesztése, mint nekem. Sőt talán jobban. A szerelmemre pillantottam, akinek szintén könnyek csillogtak a szemeiben. 10 évig sikeresen biztonságban tartottuk, de elbuktunk és valakinek sikerült elrabolnia.
– Megtaláljuk! Megfogom találni! – mondta remegő hangon, majd hozzánk lépett és átölelt minket.
Remegve nagy levegőt vettem. Hittem neki. Bíztam az alfámban.
(...)
Reménykedve álltam Arthur és Rafael mellett. A fiam már nem reményked, de bennem még élt, hogy megtaláljuk a lányom. Kereken 5 év telt el azóta, hogy Minerva eltűnt a szobájából. Semmi nyomot nem hagytak maguk után azok, akik elvitték. Most is, mint minden kutató akció végén a ház előtt állok és várok. A fiam már elkezdte az alfa képzését, Rafael pedig nagyon jó barátja lett. Ők vigyáznak rám, amikor Seth nincsen itthon. A fekete autók lassan megállunk a ház előtt, majd fáradt falka tagok szállnak ki belőlük. Seth szomorúan megrázza a fejét, amikor találkozik a pillantásunk. Könnyeim némán végig folynak az arcomon. Az én pici lányom. Az én kincsem. Végleg eltűnt. Most már muszáj lesz ebbe beletörődnöm. 5 év a hosszú idő. Kitudja ki vitte el és, hogy hova. Ha az alfák nem tudják megtalálni, akkor nem tudom kitudná. Ennyi volt. A boldog életünk a kislányunk eltűnésével darabjaira hullott.

Victoria ♡