Az én alfám ✔

7

Hangokra ébredtem, egy meleg két simogatta a kezemet és eső illat, enyhe fahéjjal vett körbe.
- Biztos vagy ebben Maraya? - kérdezte Seth, de a hangját tompán hallottam.
- Igen, sajnos míg nem erősödik meg addig nem tudok mást mondani! Sokat kell a lánynak pihenni, főleg most! - válaszolt az idegen női hang.
Pislogva nyitottam ki a szemeimet és azonnal rájöttem, hogy a közös szobánkban vagyunk. Seth felé fordultam, aki rám mosolygott.
- Kedvesem! A frászt hoztad rám! - mondta kedvesen.
- Mi történt? És kik ők?
A szoba sarkában azt a tündér férfit láttam, akit az udvaron. Az ágy végében pedig az fehér hajú nő állt, aki szintén tündér lehetett.
- Ne stresszeld magad, főleg most ne! Ő Maraya és Zagan, az előbbi a nevelőanyám, az utóbbi pedig a fogadott testvérem! Azért nincs az aktámba beírva, mert akkor nem fogadtak volna el az alfák, de a szüleim halál után Maraya nevelt fel a falujukban! Zagan talált meg téged a skorpióknál és Maraya semlegesítette a mérget a szervezetedben! - magyarázta Seth.
- Nagyon örülök, hogy végre megismerhetlek Amarilla! - hajolt meg picit Maraya.
- Én is, bár meglepő!
- Köszönöm Maraya és Zagan, majd később beszélünk! - fordult feléjük Seth.
- Persze fiam, most ez fontosabb, de ha bármire szükségetek van egy telefon és jövünk! - mondta bólogatva Maraya, majd Zagan-nal távoztak.
- Miért mondtad, hogy pont most ne stresszeljem magam? Mi történt Seth?
- Először is én nagyon örülök neki és kérlek ne legyél dühös vagy ideges, mert most az hiányzik a legkevésbé!
- Mond már!
- Babát vársz!
- Mi!?
- Maraya egy lelket érez benned, de amíg nem fejlődik ki jobban, addig nem tud többet mondani! Babánk lesz!
- Babánk...
Könnybe lábadtak a szemeim miközben a lapos hasamra csúsztattam a kezem. Seth a kezemre tette a kezét és rám mosolygott.
- De miért lettem rosszul?
- Maraya szerint még gyenge vagy a skorpió méreg miatt, viszont a kis vérfarkas erős, így ő iktatta ki a maradék mérget benned!
- De hisz még nem is házasodtunk össze, a baba pedig 3-4 hónapon belül itt van!
- Ne aggódj, addigra mindent elrendezünk! Jó?
- Rendben!
- Mától elmondok mindent neked, csak ne stresszelj, hisz a babának most egy erős anyuka kell!
- A szüleim...
- Később elmondjuk nekik! De most pihenj, addig készítettek Scarlett-tel valami finomat nektek!
- Rendben...
Fölém hajolt és könnyed puszit lehelt a homlokomra. Becsuktam a szemeimet és próbáltam aludni, ami sikerült is, hisz elnyelt az álomvilág.
(...)
Végül másnap nem tudtuk elmondani a szüleimnek, hisz Seth és az apám egy alfa találkozóra ment. Spencer-re és Scarlett-re lettem bízva. Természetesen azonnal szólunk Seth-nek, ha bármi baj történik. Jelenleg a nappaliban ülök és a lábkörmeimet festem átlátszó lakkal. A tévéből halkan zene szólt, az asztalon pedig tea gőzölgőtt. Egy egyszerű szürke pólóruhát viseltem, a hajamat pedig egy copfba fogtam.
- Minden rendben van? - kukkant be a nappaliba Scarlett.
Szemforgatva pillantok rá.
- Igen, hiába kérdezed meg minden percben! Ha rosszul érzem magam úgy is szólok!
- Rendben, csak az alfa megöl minket, ha neked bajod esik!
- Nem lesz bajom, hisz itt vagyok a házban, amit körbe vesznek a falka tagok! Plusz Spencer is itt van valahol meg te is! Csináld csak a dolgod!
Scarlett sóhajtva visszavonult a konyhába. A következő pillanatban szitkozodva teszem le a lakkot, hisz sikerült a saját körmömmel elvágni az ujjamat. Döbbenten figyeltem, hogy arany színű fonalak futnak ki a bőröm alól összehúzva az apró vágást. Ez mégis mi a franc volt? A hasamra teszem a kezem. Te voltál kicsikém? Véded a anyát. Mosolyogva és könnyes szemekkel pillantottam magam elé. Ez olyan csodálatos.

Victoria ♡