Az én alfám ✔

4

Hörögve kapok levegő után, miközben a hátam a hűvös falnak simul. Az előbb Donatello megpróbált hozzám érni én pedig arcon rúgtam, ami nem tetszett neki, így majdnem megfojtott. Dühösen és vérző orral bámul rám.
– Ez volt a halálos ítéleted cica! Ja és mielőtt távozom, elkell mondjam, hogy a drága társad nem keres téged! – mondja nevetve, miközben bevágja az ajtót maga mögött.
– Hazudsz!!
Biztosan hazudik. Seth nem hagy magamra, hisz a társa vagyok. Vagy mégis magamra vagyok utalva? Egy könnycsepp gördül végig az arcomon ám nincs időm siránkozni, hisz víz kezd el ömleni néhány lyukból. Döbbenten talpra állok. Vízbe akar fojtani? A mocskos féreg. Pillanatokon belül a nyakamig ér a víz és még el sem tudom lökni magam a talajtól, hisz a láncok a földön tartanak. Rohadék skorpió. Nagy levegőt veszek és lebukok. A kezeimre tekerem a láncokat, hiába éget az ezüst. Megfeszítem a lábaimat és elkezdem húzni a láncokat. De az nem akar megmozdulni, így köhögve a felszínre megyek. Lihegve gondolkodom kijutási módon, de nincs sok időm, hisz egy utolsó lélegzetvétel és elnyel a víz. Nagy levegőt veszek, talán az utolsót és újra a láncokat próbálom elszakítani. Fogy az oxigénem és gyengülök, így elengedem a láncokat. Hát így fogok meghalni. Csodás. Senki nem ment meg, pedig annyira reménykedtem. Lehunyom a szemeimet és hagyom, hogy a testem a földre süllyedjen. A következő pillanatban pedig elvesztem az emlékezetem.

/Seth/

Lihegve érkezem meg a faluba, ahol nevelkedtem. Néhány órája kaptam az üzenetet Maraya-tól, hogy megtalálták Amarilla-t. Azonnal ide jöttem néhány emberemmel. Ahogy a főház felé igyekeztünk többen kíváncsian néztek ránk, de volt akiket ismertem. Ám most egyikőjük sem érdekelt. Benyitottam a főházba és intettem a többieknek, hogy várjanak kint. Spencer határozottan bólintott. Hallottam a tűz ropogását és azt a jellegzetes fahéjillatot. Ám az orromba szökött egy ismerős vanília illat is. Beljebb sétáltam és észrevettem Maraya-t, aki éppen egy üvegbe töltött zöld folyadékot. Az ágyon fekvő nőre vándorolt a tekintetem. Megnyugvás és szeretet járta át a testem. Mellé guggoltam és jéghideg bőrére tettem a kezem.
– Vízbe akarták fojtani! Nem sok kellett neki, de Zagan még időben oda ért! A skorpiók vitték el! – mondta Maraya.
– Az a rohadék Donatello! Megölöm!
– Ne most, fiam! Ennek a lánynak szüksége van rád, hisz majdnem meghalt és még a vérében kering a méreg is!
– Mennyi mérget adtak neki?
– Nem tudom pontosan, de ez képes semlegesíteni a mérget! – nyújtja felém a zöld folyadékkal teli üveget.
– Megkell igya?
– Igen, amint magához tér a szervezetébe kell juttatni!
– Köszönöm Maraya!
– Ugyan! Az a feladatamon, hogy segítsek! Ráadásul a fiam vagy, ő pedig a leendő feleséged muszáj volt segítenem!
A karjaimba emeltem az eszméletlen nőt, majd bólintottam Maraya-nak. Haza kell vinnem Amarilla-t. Ott már biztonságban lesz.
(...)
Másnap a szobámban ültem a fotelban és Amarilla-t figyeltem. Halkan szuszogott a sötét ágynemű között. Olyan volt akár egy angyal. Az ingemet viselte, hisz a ruhái vizesek voltak. Már visszatért valamennyire a szín belé, aminek örültem. De annak nem, hogy még nem tért magához. Amint felébred szólok a családjának. Felállok és oda megyek hozzá. Leülök a lábai mellé és elsimítom a haját. Megrezzennek a szempillái, majd a következő pillanatban a csokibarna szemek egyenesen rám néznek. Könnyek lepik el a szemeit. Elmosolyodom, hisz végre ébren van.
– Seth... – suttogja megtörtént.
– Itt vagyok, biztonságban vagy! Már nem eshet bántodásod!
Egy könnycsepp folyt végig fehér bőrén. A szívem szakadt meg érte. Felült és hirtelen a karjaimba bújt. Zokogva ölelte át a derekamat. Sóhajtva magamhoz szorítottam és belepusziltam a hajába.
– Már minden rendben lesz Amarilla! Nem hagyom, hogy bántsanak!
– Annyira féltem...
– Tudom, édesem!
Miután valamennyire megnyugodott megitattam vele azt a zöld löttyöt, majd visszafeküdt az ágyba. Fáradtan nézett rám. Végig simítottam az arcán, majd feljebb húztam rajta a takarót.
– Aludj, édesem! Itt leszek és vigyázok rád!
Aprót bólintott, majd lehunyta a szemeit. Pár perc után már csak édes szuszogását lehetett hallani. Már minden rendben lesz.

Victoria ♡