Az én alfám ✔

8

Egy egész hónap telt el azóta, hogy kiderült terhességem. A szüleim nagyon örültek neki, ahogy Jackie és Noah is. Viszont apa döbbent is volt a nyakamon lévő harapás miatt. Az idő haladásával a hasam is nőni kezdett és már egész szepen kerekedik. Mindenki tudja, hogy nálunk maximum 4 hónapig tart a terhesség. Seth úgy vigyáz ránk, mintha porcelánból lennénk. Nem engedi, hogy elhagyjam a birtokot, sőt az udvarban is csak Spencer társaságában lehetek.
– Bébi!! – sikította egy fekete hajú lány.
Spencer, aki az egyik új taggal edzetr azonnal felkapta a fejét. Felém fordult, hisz tőlük nem messze a hintaágyban feküdtem és egy újságot olvastam. Intettem neki, mire mondott valamit a srácnak, aki bólintott. Ezután a lányhoz ment, akit magához vont. Nem hagyta el a figyelmemet, hogy a lánynak óceánkék szemeit ilyen messziről is láttam. Biztos nem vérfarkas, hisz furcsa szaga van. Oh, igen a szagokra nagyon érzékeny lettem és szeretek a napfényben feküdni.
– Clarissa bemutatom a falkánk lunáját, Amarilla-t! Amarilla ő a társam, Clarissa Bloom! – vezette hozzám Spencer a lányt.
– Megtisztelő luna! – hajolt meg a Clarissa kedves mosollyal.
– Szólíts nyugodtan Amarilla-nak és nagyon örülök, hogy megismerhetlek! Spencer már ideje volt bemutatnod!
– Én nem tudtam sajnos jönni, az óceán nem mindig hajlandó elengedni! – mondta kuncogva Clarissa.
– Az óceán?
– Clarissa szirén! – pillantott a szemeimbe Spencer.
– Oh! Ezt nem tudtam!
– Semmi gond, viszont nem vagyok olyan, mint a könyvekben lévő gyilkos hölgyek!
– Gyere Clarissa, hagyjuk Amarilla-t pihenni! – vezette el Spencer a lányt.
Sóhajtva pillantottam körbe. Észrevettem, hogy az őrök Spencer távozása után többször pillantottak felém. Gondolom ez ilyen rutin eljárás.
– Amarilla! – jött oldalról a hang.
Azonnal odakaptam a fejem és mosolyogva figyeltem a fehér hajú nő közeledését.
– Maraya, micsoda meglepetés! Örülök, hogy látlak!
– Én is drága! Viszont Seth hívott, hogy nézzem meg a picit! Nagyon aggódik értetek!
– De felesleges, erős vagyok és a pici is egy igazi harcos!
– Tudom, de az apukák, főleg az alfák ilyenkor a legvédelmezőbbek!
– Vettem észre!
– Na menjünk be, aztán megnézzük a babát!
Felálltam, majd a szobánkba mentünk, ahol már ott volt Maraya táskája. Seth végül elmondta az alfáknak, hogy ő békében áll a tündérekkel. Nem reagáltak semmit rá. Én kedvelem Seth családját, nagyon rendesek. Kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon és Maraya-t figyeltem.
– Történt esetleg az utóbbi 1 hónapban bármi érdekes? – kérdezte miközben néhány dolgot vett ki a táskájából.
– Igen, egyszer megvágtam a kezem és magától begyógyult!
– Drága...
– Tudom, én is gyorsan gyógyulok, de akkor a bőröm alól arany fonalak jöttek elő és azok húzták össze a sebet!
– Micsoda? – fordult felém döbbenten.
– Nem képzelődtem!
– Elhiszem, de erre egy vérfarkas baba nem képes!
– Remélem még nem kezdtétek el! – nyitott be Seth mosolyogva.
– Nem!
– Szia kedvesem! – mondta, majd könnyedén megcsókolt.
– Szia...
Végig simított a hasamon, majd hátrált, hogy Maraya-nak több helye legyen. Mormolni kezdett egy idegen nyelven, így a körülöttem lévő ásványok világítani kezdtek. Seth figyelmesen nézett minket. Bármelyik pillanatban képes lenne elém vetnie magát, ha bajt érez. Nyugtatóan rámosolyogtam. Hirtelen fájdalmat éreztem a hasamban, majd Maraya a falnak csapódott, ahogy az ásványok is. Seth azonnal mellettem termett és hagyta, hogy hozzá bújak.
– Jól vagyok, csak... Mi volt ez?
– Ez képtelenség! – állt fel Maraya döbbenten.
– Mit éreztél? – kérdezte Seth ingerülten.
– A vérfarkas baba védelmez valamit! – néz a hasamra Maraya.
– Mégis mit?
– Egy másik babát!
Ledermedtem, ahogy Seth is. Két baba? Ez mégis, hogyan lehetséges? Eddig nem nagyon történt ilyesmi.
– A másik baba nem vérfarkas, de nem is tündér! Vagyis nem tudom pontosan, mert a vérfarkas baba védelmezi, körbe veszi, eltakarja előlem a másikat! – magyarázta Maraya.
– Ez hogy lehetséges? – kérdezte Seth, miközben kezét a hasamra tette.
– Nem tudom, de utána fogok nézni, hisz kitudja mit védelmez! – kezdett pakolni Maraya.
– Várj! Dobj felém egy ásványt, vagy bármit!
– Megőrültél? – pillant le rám Seth.
– Nem! Te pedig ne kapd el a követ!
Seth kelletlenül bólint, Maraya pedig felém hajít egy követ. Azonnal egy arany színű mező vesz körbe minket, így a kő szétrobban. Mind a hárman döbbenten nézünk.
– Egymást és minket is védelmeznek! Ezért gyógyítottak meg!
– A mérget se a vérfarkas baba tüntette el belőled, hanem a másik! Nos utána nézek, aztán értesítelek titeket! – bólint zavartan Maraya, majd távozik.
– Kettő baba... – suttogja Seth.
– Nem örülsz?
– De, iszonyatosan boldog vagyok, viszont ilyen nem igazán fordul elő nálunk! Féltelek téged!
– Ne aggódj, minden rendben lesz és mától nem kell testőr nekem, hisz a baba megvéd engem!
– Attól lesz melletted valaki!
– Tudtam, hogy ezt fogod mondani!
Nevetve magához húzott és megcsókolt. Beletúrtam a hajába és belemosolyogtam a csókba.
– Már rég megakartam kérdezni, de azt hiszem itt az idő! – suttogta az ajkaimra.
Lepillantottam a kezére, amiben egy fehér doboz pihent abban pedig egy gyönyörű gyűrű. Az ajkaim elváltak egymástól és könnyek léptek el a szemeimet.
– Hozzám jössz? – kérdezte mosolyogva.
– Igen! Hát, hogy a viharba ne!
Felhúzta a kezemre a csillogó gyűrűt, majd újra megcsókolt. Annyira boldog vagyok.

Victoria ♡