Az én alfám ✔

11

Arthur nyöszörögni kezdett, így óvatosan kiemeltem a tesója mellől.
– Ne ébresszük fel húgit, jó kincsem?
Hatalmas barna szemeivel felnézett rám, majd a mellkasomra hajtotta a fejét. Halkan dúdolni kezdtem és közben dölöngéltem. Igazából nincs sok gond velük, mert ha Minerva sír Arthur mindig megtudja nyugtatni. Annyira ragaszkodnak egymáshoz. Az viszont nyugtalanító, hogy Seth már három napja bezárkózott az irodájába.
– Mit szólnál, ha megnéznénk aput? Hm?
Mosolyogva bekapcsoltam a bébiőrt, aminek a párját a hátsó zsebembe tettem. Halkan elhagytam a szobát és az irodához sétáltam. Két falkatag állt az ajtóban, de azonnal félre húzódtak előlem. Sőt az egyik még az ajtót is kinyitotta nekem.
– Köszi!
A srác bólintott egyet, majd becsukta mögöttem az ajtót. Seth az asztalánál ült és valamit nagyon olvasott. Kialvatlannak tűnt.
– Scarlett, megmondtam, hogy nincs szükségem semmire! – morogta.
– De, azért nem küldesz el! Ugye apuci?
Azonnal felkapta a fejét és mosolyra húzódott a szája.
– Hát ti?
– A fiad már nem szeretett volna aludni, így gondoltam megnézünk téged míg Minerva alszik!
– Gyertek ide!
A bébiőrt az asztalára tettem, majd a kezébe adtam a fiúnkat, én pedig felültem eléjük az asztalra. Olyan édesek voltak, ahogy Arthur az apukája ingébe markolt miközben őt bámulta.
– Igazi kis vasgyúró vagy, már most! – puszilta meg Arthur-t.
– Mikor óhajtasz végre velünk is foglalkozni?
– Amarilla...
– Nem! Ők nem csak az én gyerekeim, szükségük van az apjukra is! Értem, hogy fontos dolgod van, hisz alfa vagy, de akkor is!
– Tudom, de Minerva miatt voltam eltűnve!
– Mi köze van ehhez a lányunknak!?
– Maraya és én régóta keressük, hogy miért lett Minerva haja fehér és, hogy miért vannak ilyen furcsa képességei!
– Na és?
– Rájöttünk, csak egyszerűen nem tudtam, hogy hogyan mondjam el neked!
– Most itt vagyok! Figyelek!
– Minerva egy angyalvérű, Amarilla!
– Most csak viccelsz ugye?
– Nem! Általában amikor ikrek születnek a falkában akkor az egyik iker vérfarkas a másik pedig vagy démon vagy angyalvérű lesz!
– Erről még nem is hallottam... Szóval a lányunk angyalvérű?
– Igen! Nagyon kell rá vigyáznunk rá, mert sokan szeretnék megkaparintani egy angyal erejét!
(...)
– Ma jönnek papáék? – kérdezte a kislányom csillogó ezüst szemekkel.
– Igen, drágám! Hisz most lesztek 8 évesek az egy hatalmas szám!
– Igazad van mami! Már nagy lány vagyok!
Mosolyogva fejeztem be hófehér hajának a befonását. Nagyon sok idő telt el a születésük óta. Tényleg voltak, akik elakarták rabolni Minerva-t, de szerencsére még időben elkaptuk őket. A kislányunk pedig tényleg egy igazi angyal. Annyi jóság és szeretet van benne.
– Apu kérdezi, hogy kész vagytok már? – dugta be a fejét a szobába Arthur.
– Megyek apucihoz! – ugrott fel Minerva és elfutott a tesója mellett.
Mosolyogva néztem, hogy a fiam is utána lódul. Arthur tiszta apja. Fekete haja és barna szemei vannak, de belsőre is olyan mint Seth. Felállok az ágyról és elpakolom az elől lévő cuccokat, aztán én is lemegyek. Kuncogni kezdek, amikor meglátom Minerva-t az apja karjai között. A kislányunk imádja Seth-et. Most is a nyakához bújva mosolyog. Oda sétálok hozzájuk és arcon puszilom Minerva-t, és szájon Seth-et. Scarlett sietve szalad az ajtóhoz, hogy beengedhesse a vendégeket. Arthur megfogja a kezem és az ajtót bámulja. Rohanva befut Rafael, Zagan fia, Gracie Spencer és Clarissa lánya és Fallon, Jackie és Noah lánya. Arthur azonnal Rafael-hez megy. Minerva pedig lekéreckedik az apja kezeiből, aztán a barátnőihez siet. A következő érkezők a szüleim, Jackie és Noah, Zagan és Maraya, Clarissa és Spencer. Mindenkit üdvözlünk, majd a konyhába megyünk ebédelni. Minerva folyamatosan magyaráz a többieknek, Arthur pedig valami játékról beszél Rafael-nak. Boldog vagyok. Elképesztően boldog.

Victoria ♡