Az én alfám ✔

2

– Apa! Mégis ki volt az a férfi, akitől mindenki beszart tegnap este!?
– Ettől féltem... – motyogja, majd a szekrényhez lép és kutakodni kezd.
Az irodájában ülünk és nekem válaszokra van szükségem. Ha jól sejtem ő lett a társam, de biztos, hogy nem fogok egy ekkora hímsoviniszta felesége lenni. Apa egy sárga mappát tesz le elém, majd leül a saját székébe.
– Olvasd el! – int felém.
Kíváncsian nyitom ki a mappát, ahol először egy fénykép fogad egy szomorú kisfiúról. Seth Serayah. 8 éves korában egy borzasztó tűzvészben meghalt az egész családja és elzártan élt egy ismeretlen helyen. Viszont 15 éves korában megjelent az alfák előtt és követelte az apja örökségét. Így lett belőle alfa, az egyik legkegyetlenebb és legerősebb alfa. Senki nem mert szembe szállni vele. Most 28 éves és itt él ebben a városban. Van egy erős és nagy falkája.
– Ő az, akiről egyszer hallottalak beszélni? A legendás alfa?
– Pontosan! Elképesztő, hogy 8 évesen elvesztette a családját, majd 15 évesen már saját falkája volt! Még mi is tiszteljük, pedig fiatal hozzánk képest!
– De úgy látszik, hogy bevésődtünk egymásnak!
– Nem engedlek annak a férfinak a közelébe! Azt beszélik egy kegyetlen, domináns, aki képes a saját kezével bárkit megölni!
– Én megértelek apa, és egyet is értek veled, de ő a társam! Muszáj elmennem hozzá!
– Még gondolkodom ezen! Most kérlek hagyj magamra, hamarosan a déli alfával lesz egy hívásom!
– Rendben, a mappát elviszem egy kicsit!
Apa bólint, majd figyeli, ahogy elhagyom az irodáját. A hatalmas kertbe igyekeztem, hisz itt mindig biztonságban érzem magam. Leülök a hintaágyra és újra kinyitom a mappát. A kezembe fogom a képet, amin azon az ezüst szemek oly szomorúak. A mellkasomra teszem a tenyerem, még most is érzem azt az erős, kegyetlen fájdalmat. El sem tudom képzelni mennyire borzasztó lehetett egy kisgyereknek. Egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Ágroppanásra kapom fel a fejem. A levegőbe szagolok, de nem érzek semmi ismeretlent. Ám a következő pillanatban egy tű áll bele a karomba. Felszisszenek a hirtelen fájdalom miatt. Azonnal kihúzom, de ijedten veszem észre, hogy valami volt a hegyén. Felugrok és  támadómat kezdem el keresni. A látásom homályos lesz, szédülni kezdek és a testem elgyengül. Francba, ezek megmérgeztek. Nyögve a földre zuhanok. Nem tudom működik-e, de megkell próbálnom.
– Seth...
A következő pillanatban pedig elnyel a sötétség.

/Seth/

Figyelmesen hallgatom, ahogy Spencer beszámol a friss hírekről. Furcsa érzés hullámzik végig a testemen, majd meghallom a fejemben Amarilla gyenge hangját ahogy hív engem. A bennem élő alfa feldühödik. Felállok és intek Spencer-nak, aki kérdőn pillant fel rám. Próbálom gondolatban elérni Amarilla-t, de esélytelen.
– A Hamilton birtokra, azonnal!
– De alfa...
– Valami történt Amarilla-val!
Nem kérdez többet, hanem talpra ugrik és elviharzik. Felkapom a fekete zakómat és lesétálok. Addigra már három autó áll a ház előtt. Kettőben az embereim foglalnak helyet és várják a parancsom. Spencer-rel beszállok a saját autómba és villámgyorsan a Hamilton rezidencia felé robogunk. Ahogy sejtettük az örök nem voltak hajlandóak beengedni minket, de ez engem hidegen hagyott. Zakómat a kocsiban hagytam és feltűrtem az ingem ujjait. Hátráltam két lépést, majd neki futottam. A kapu az öklömnek hála kirobbant a helyéről. Az öröket az embereim leszerelték. Futva tettem meg az utat a házig. Próbáltam keresni Amarilla illatát, de egyszerűen nem éreztem. A félelem és a bizonytalanság jeges karmai a szívembe martak. Nem foglalkozva az illemmel benyitottam a házba és célirányosan a nappaliba mentem. Egy idősebb nő és az a szőke ült a nappaliban, aki tegnap az estélyen láttam. Döbbenten néztek rám.
– Hol van, Amarilla!?
– Már megbocsáss, de... – emelkedett talpra a nő, gondolom ő Amarilla anyja.
– Nem kérdezem mégegyszer!
– Sereyah, te mégis mit keresel a házamban!? – jött le a lépcsőn Jackson Hamilton, Amarilla apja.
– Amarilla engem hívott! Merre van!?
– Gondolom az udvarban, de valamit félre érthettél!
Nem foglalkozva vele kimegyek az udvarba és az orrom alapján sétálok a magányos hintaágyhoz. Papírok vannak szét szorodva. Rólam információk. Körbe nézek alaposabban, így megpillantok egy nagyobb tűt a földön. A kezembe fogom, még látszik rajta halványan egy lila anyag és érzem Amarilla szagát is. Elrabolták. Francba. Viszont nem tudom melyik falka, vagy nép használ ilyen tűket.
– Alfa, találtunk autó nyomokat és ezt! – lépett mellém Spencer.
A tenyerére pillantottam, amiben egy arany karkötő pihent. Azonnal elveszem tőle. Ez Amarilla csuklóján volt tegnap.
– Mégis mi a franc történt? – kérdi dühösen a szőke lány.
Mellette Noah Hamilton áll, aki egy erős vérfarkas.
– Elrabolták!
– Micsoda... – kezd el könnyezni a szőke.
– Semmi baj, Jackie! Biztosan megtaláljuk! – vonja a karjaiba Noah.
– Nekem erre nincs időm! Spencer, tudd meg milyen anyag volt ezen a tűn és kérdezz körbe a tűről is!
– Azonnal alfám! – bólint Spencer, majd kettő falkataggal eltűnnek.
Visszamegyünk a házba, ahol Jackson válaszokat vár tőlem.
– Elrabolták Amarilla-t! – kezd el zokogni Jackie.
Amarilla anyja, Hilary is zokogásban tör ki. Jackson nyugtatni próbálja a nőt több kevesebb sikerrel. Már távozni készülök, de egy gyenge hang megállít.
– Ugye...ugye megtalálja a lányomat? – kérdi Hilary.
– Még az alvilágot is felforgatom, ha ez kell hozzá!
Aprót bólint, így távozom. Igazat mondtam azzal, hogy még az alvilágot is felforgatom, ha kell. És pontosan ezt fogom tenni, de először megvárom Spencer-t. Hátha talál valamit.

Victoria ♡