Az én alfám ✔

6

Édes cirógattásra ébredtem. Pislogva nyitottam ki a szemeimet, így szembe találtam magam azokkal az ezüst íriszekkel.
– Jóreggelt kedvesem! – mosolygott le rám.
– Mhmm...jóreggelt!
Lehajolt és egy csókot lehelt a számra. A pillantásom a nyakára siklott, amin ott piroslott a harapásom nyoma. Keze a combomra csúszott, miközben hozzám hajolt.
– Mit szólnál, ha... – csókolt meg újra.
Karjaimat a nyaka köré fontam. Éreztem a körülöttünk keringő erős energiákat, amelyeket a köztünk kialakult kapocs bocsátott ki magából. Erőteljes kopogás zavart meg minket. Seth az ajtó felé fordult, majd sóhajtva kimászott az ágyból. Magamra húztam a takarót és az ágytámlának döntöttem a hátam. Figyeltem, ahogy Seth magára kapja a köntösét, majd kinyitja az ajtót. Azonnal megéreztem a belőle áradó haragot és kételyt. Mondott valamit a zavarónak, majd becsukta az ajtót. A gardróbba indult, de a hangom megállította.
– Ki volt az?
– Csak Spencer! Elfelejtettem egy fontos megbeszélést!
– Értem!
– Nem fog sokáig tartani, utána szeretnék beszélni veled!
Villámgyorsan a felöltözött és rendbe szedte a külsejét, majd hozzám lépett. Megakart csókolni, de elhajoltam előle.
– Nem szeretem, ha hazudnak nekem!
– Mégis miről beszélsz?
– Nem Spencer volt az ajtó mögött, tudom! Mégsem mondod el az igazat, pedig én leszek a falkád nőstény alfája, így jogom van tudni mindenről!
– Jobb, ha nem tudsz mindent kedvesem!
– De én tudni akarom, hogy mit keres egy tündér a birtokon!? Törvénybe ütközik, hogy itt van!
Erősen megragadta az államat. Dühösen pillantottam olvadt ezüst szemeibe.
– Majd elmondom, de most beszélnem kell vele! Ja és, még mindig én vagyok az alfa, szóval te csak ne kérj engem számon Amarilla! Lehet, hogy a társam vagy, de nem a főnököm! – morogta közel hajolva.
Dühösen hagytam, hogy homlokon pusziljon majd elhagyja a szobát. Az ágyra csaptam, majd magamban motyogva kimásztam az ágyból. A fürdőbe mentem, hogy rendbe szedjem magam.
(...)
– Biztos minden rendben van, Amarilla? – kérdi kíváncsian Scarlett miközben zöldségeket darabolta.
Miután lezuhanyoztam, hajat mostam és megszárítkoztam, majd egy sárga ujjatlan ruhát vettem fel. A hajamat pedig kontyba fogtam.
– Persze, miért kérdezed?
– Olyan frusztráltnak tűnsz! Tudom, hogy megtörtént a jelölés, hisz látom a nyakadon, de ilyenkor az emberek boldogok szoktak lenni!
A pohárba dobtam a kanalat, ami csörömpölve loccsant a maradék kávémba, majd oldalra fordultam.
– Asszem sétálok egyet!
Felálltam, majd kisétáltam a ház elé. Balra több száz méterre helyezkedett el a kapu, így jobbra fordulva elkezdtem sétálni a kis ösvényen. A szandálom hangtalanul suhant a földön. Összefontam magam előtt a karjaimat, miközben nézelődtem. Annyira tanácstalan vagyok, hisz Seth kiszámíthatatlan. Egyszer olyan romantikus, egyszer meg olyan, mint egy rideg alfa. Nagy levegőt vettem, így azonnal megéreztem az idegen szagát, aki követett. Megálltam, majd lassan megfordultam. Nem láttam senkit, de éreztem, hogy itt van.
– Jobb, ha elő jössz!
Az egyik fa mögül egy férfi lépett ki. Zöld köpenyt viselt, hegyes fülei és ragyogó kék szemei voltak. Barna haja az arcába hullott.
– Mit keresel a birtokon? Neked tilos ide belépned!
– Seth miatt jöttünk!
– Jöttetek?
Fájdalom nyilalt a hasamba, így azonnal összegörnyedtem és felnyögtem. A férfi mellettem termett és aggódva pillantott le rám.
– Jól vagyok...
Újra éreztem a fájdalmat, de most erősebben. Megrogytak a lábaim és, ha a férfi nem kap el biztos a földre zuhanok.
– Amarilla! – rohant felénk Seth és egy fehér hajú nő.
Aggódó szemeit láttam utoljára, mielőtt elvesztettem az eszméletem.

Victoria ♡