Az én alfám ✔

3

Nyögve térek magamhoz. Zúg a fejem és gyengének érzem magam. Megrántom a kezeimet, de azok ezüst lánccal a földhöz vannak rögzítve. Felszisszenek, ahogy égetni kezdi a bőröm.
– Már annyira vártam, hogy magadhoz térj! – guggolt le elém egy ismeretlen férfi.
– Te mégis ki a franc vagy?
– Donatello vagyok, a megmaradt skorpió klán vezére! Te pedig Serayah társa, Luna! – ér az arcomhoz, amit el is kapok.
– Milyen kis harcias! Már rég elszakítottad volna a láncokat, ha megharapott volna már az a korcs!
– Hol vagyok?
– Egy olyan helyen, ahol soha nem találnak meg téged! Itt fogsz meghalni!
– Soha! Apa vagy...vagy Seth megfog találni! És Te fogsz meghalni, ha ezek lekerülnek rólam!
– Nagyon tetszel cica, lehet elszórakozok veled mielőtt megöllek! Finom falat vagy!
Felnyögök, ahogy elkapja a nyakam. Vörös szemei végig mérik a testem, ami miatt undor fog el.
– Akkor inkább ölj meg...
– Ez nem kívánság műsor kicsikém!
Hátra lök így a betonra zuhanok. Felsikoltok a fájdalom miatt, hisz valamit a lábamba bökött.
– Egy kis méreg, hogy ne legyél olyan eleven! – mondja, majd elhagyja a szobát.
Nehezen, de felülök és a kijáratot kezdem el keresni. Ám ezen a mocskos szóban még ablak sincs. Felhúzom a lábaimat és az alsó ajkamba harapok. Nem adhatod fel Amarilla. Egy alfa lánya vagy.

/Seth/

Dühösen mászkálok az irodámban, hisz Amarilla már nincs meg napon óta. A bennem élő alfa már bármit vagy bárkit darabjaira tudna szedni. Utolsó esélyként azokhoz fordultam, akik felneveltek. Viszont még nem kaptam tőlük semmilyen jelzést.
– Alfa! – nyit be Spencer.
– Mivan!?
– Jöttek hozzád! – félre áll az ajtóból, így betud jönni a három személy.
A fehér hajú idős nő mosolyogva a karjaiba zár.
– Kicsi fiam! Hallottam mi történt és jöttünk ahogy tudtunk! Miben tudok segíteni? – kérdi Maraya aggódva.
– Szükségem lenne minél több tágra, akik Amarilla-t keresnék! Már napok óta nincs meg és érzem, hogy valami baj van!
– Annyira büszke vagyok, hisz megtaláltad a társad fiam!
– Te esetleg nem tudod megtalálni?
– Ha neked nem megy akkor nekem sem fog, de ha van egy tárgyad tőle akkor a faluba visszamegyünk és ráállítok a keresésére minél több tündért!
– Köszönöm!
– Szívesen segítek az egyik fiamnak!
– Örülök Zagan!
– Én is örülök Seth! – lép mellénk a tündér, akivel együtt nőttem fel.
Testvérként tekintetünk egymásra, de erről senki sem tud. Ezután odaadom Amarilla karkötőjét Maraya-nak. Bólint, majd elhagyják a birtokomat. Tudom, hogy ők megfogják valahogy találni. Mindig is különlegesek volt a számkivetettek. Spencer is magamra hagy, majd pár perc után Violet lép be. Kihívó rózsaszín ruhát visel és vágytól csillognak a szemei.
– Hallottam, hogy túl feszült vagy most! Úgy gondoltam egy kis törődésre vágysz! – búgta szexi hangon.
– Nincs hangulatom hozzád Violet! Amarilla-t minél előbb megkell találnom!
A fiatal lány szemei sértődöttséget sugallnak felém miközben távozik, de nem tud érdekelni. Régen jó volt vele szórakozni, de elmondtam neki, hogy ez semmi komoly. Ám ő úgy látszik többet gondol ebbe bele. Amarilla, merre vagy?

Victoria ♡